Nem úgy terveztem a napomat, hogy be fogok menni a rendszerváltás utáni hatodik magyar Országgyűlés alakuló ülésére, de mégis úgy alakult. Hát, elég nagy impulzushalmazt kaptam. Kicsit tényleg olyan volt, mintha valamiféle rendszerváltozás után jártam volna ott: alig találkoztam ismerős arccal, sőt ismerős párttal se nagyon. A jobbikosok természetesen díszmagyarban jelentek meg, az LMP-seken pedig egy nemzetiszínű és zöld szalagokkal díszített sárga kitűző virított.
Az új házelnöki hivatal eléggé kiszúrt mindenkivel, az ülésrendet illetően: balszélen ül az MSZP, utána a Jobbik, LMP, majd a maradék kétharmadban a Fidesz, beékelődve a KDNP-vel (ezta fiókpártot a továbbiakban a Fidesz részének tekintem, miután az is). Szóval összehozták, hogy a Fideszen kívül mindenki ülhessen a Jobbik mellett. AZ MSZP-nek nem is lesz más szomszédja, de legalább megkaptak egy egész tömböt. Az LMP-t viszont úgy ültették le, hogy egy folyosó két oldalán üljenek egymás mögött, nehogy beszélgethessenek közben. De hogy a Jobbiknak se legyen túl jó, a Novák házaspárt egymástól jó messzire ültették. (Nem baj, otthon majd úgyis találkoznak.) Érdekes színfoltot jelentett még a vörös rongyokba öltözködött Kirsztináci és a pitykésdolmányos Csanáci is, akik a hátsó sorban a híres írónő, Kukor Elli mellett kaptak helyet, mögöttük meg a gumikalapácsok védőszentje: Molnár Oszi bácsi búslakodott.
Az új ülésrend - még a régi kormánnyal (ma még így volt).
A színek egyértelműek. A barna az EP-képviselők és más meghívottak,
például a nem képviselő miniszterek helyeit jelenti. Forrás
Maga az ülés valami katasztrófa volt. Sólyom László rövid beszédében összefoglalata a Fidesz programját, majd a korelnök: a fiataldemokrata Horváth János kapott szót. A korjegyzők, azaz a négy legfiatalabb (mind jobbikos) meg körülötte tüsténtkedtek. Az esküt végül a legifjabb képviselő Dúró Dóra helyett is Horváth János olvasta fel, így az a szokásosnál is hosszabbra és unalmasabbra sikerült. Az övénél unalmasabb és semmitmondóbb beszédet egyébként se hallottam még életemben. A bakijairól (a Mesterházyt Miklósnak hívta, az LMP-t "Lehet a Más Politiká"-nak, egyszer meg azt a szöveget kezdte felolvasni, amit épp azelőtt mondtak el) meg nem is beszélve. Persze, egy mahdnem kilencven éves embert nem szép dolog kritizálni, de amíg országgyűlési képviselő, addig erre midnen lehetőség adott.
Az is vicces volt, ki mikor tapsolt. Amikor Sólyom bejelentette, hogy Orbán Viktort csapja fel új górénak, akkor a Fidesz vastapsolt, míg az LMP-n túl, mintha beretvával vágták volna el, legfeljebb mérsékelt tapsikolást lehetett tapasztalni. Amikor meg Horváth János elkezdte fejtegetni, hogy a "kommunista funkcionáriusok" hogy átmentették magukat rendszerváltáskor, arra a Fidesz és a Jobbik továbbra is adta alá a vastapsot, az LMP a kelletlent, míg az MSZP-sek tüntetőleg elkedztek egymással dumálni és Blikket olvasni, mint egy átlagos ülésnapon, kormányoldalon. Ami viszont meglepett, hogy a frakcióvezetőket csak a saját frakciójuk tapsolta. Vagyis Mesterházyt például a Fidesz egyáltalán nem, de a Vonát azért már nem szégyellették.
Ami ezután jött, már nem annyira lényeges: volt egy kis antijobbik tüntetés a Nagy Imre-szobornál, persze a fasiszták is odajöttek, én meg leálltam nekik kifejteni a saját nézeteimet. Csak amikor jött volna a lényeg, a kamerák pont akkor fordultak másmerre. Ráadásul még azt is megígérték, hogy a kurucra is felkerülök, de ezek a rohadt fasiszták még abból is kirekesztenek. Beszéltem Király Andrással, ritka értelmes alak, és nagyon jól is tudja forgatni a szót (ezért is volt szóvivő). Továbbá megismerkedtem pár kőbunkóval, meg pár egész értelmes emberrel is. Közülük kiemelném Zoltánt, akivel egészen jót is beszélgettünk, és meg is találtuk a közös hangot. (Az ilyen kulturált és értelmes emberek mi a bubópestist keresnek egy náci pártban?!) Továbbá egy blogújságíró vett bővebben kezelésbe, akivel aztán még jó sokáig beszélgettünk.
A mai nappal valami érezhetően új kezdődött el ebben az országban. És remélem, én se maradok ki belőle, különben nagyon hiányozna mindaz a pezsgés, nyüzsgés, élet, ami ma is volt odabent.