Nem gondoltam volna, hogy fogom valaha azt kántálni, hogy "monnyonle", meg hogy "aktuális miniszterelnök takarodj", pláne, hogy egy emberes kurvanyázásra fogok ovácionálni. Persze tudtuk, hogy a négy évvel ezelőtti tüntetések jelszavai hamar újra előkerülnek majd, csak éppen Gyurcsány helyett Orbán lesz a mumus. De akkor még azt gondoltam: akárki is lesz itt a miniszterelnök, csak azért nem fogok tüntetni, mert a kormányzati intézkedéseivel nem értek egyet. Hiszen minden kormányzatnak demokratikus joga, hogy éljen a jogosultságaival. Ha meg pont nem az nyert, akit én szerettem volna, az még nem ok arra, hogy azt követeljem: akkor is az legyen, amit én akarok, mert én azt mondom.
Különben is, mit tüntetgessek? Tudtuk, hogy ez lesz. Tudtuk, hogy egy piramisrendszerű, egyszemély-központú, felülről szerveződő, sztálinista típusú párt, ha hatalomra kerül, az országot is a maga képére akarja formálni. Tudtuk, hogy vagy hamar elfelejti az ígéreteit, vagy minden áron teljesíteni fogja azokat, de azt is mi szívjuk meg. Hogy minden tőlem telhetőt megtettem-e, azt nem tudom, de a kötelező ikszet behúztam, a többieké meg nem rajtam múlott. A választók többs egyharmada* őket akarta, másik egyharmadát meg nem érdekelte, szóval nekem innentől egy szavam nem lehetne. Legfeljebb röhöghetnék a markomba, hogy nesze, most megkaptátok, gratulálok.
De azért a világ nem így működik. Van különbség aközött, hogy egy kormányzat vagy egy parlamenti többség nekem nem tetsző rendelkezéseket hoz, és aközött, hogy valaki az országot, aminek én is részét képezem, tartósan át akarja formálni. Olyannyira tartósan, hogy ha már nem ők lesznek hatalmon, ezek az átalakítások (amelyek nem állnak összhangban semmilyen hagyományos vagy modern, magyar vagy európai, egyéni vagy közösségi értékkel) akkor is élni fognak. Itt most nem arról van szó, hogy most az egyik kormány van hatalmon, csinálja a saját dolgait, aztán majd jön a másik, aki majd dettó. Itt most olyan változásokat hajtanak végre, amilyenekre pár hónapja még nem is mertünk gondolni, és ki tudja, hogy mi lehet még hátra?
Orbán Viktornak abban teljesen igaza van, hogy ő most befejezi a rendszerváltást - csak az a kérdés, hogy most melyik rendszert váltja melyikre? Már mondták páran, hogy a '89-es még nem fejeződött be teljesen, de most jól láthatóan tényleg slussz lett neki. Pedig sokat hallottuk, talán éppen jobbról a legtöbbet, hogy az anyagi érdekeknél sokkal fontosabb az általános, nemzeti érdekek mentén való politizálás. Ilyeneket nem nehéz hasból is mondani: hogy nem veszem el másét random, ugyanis tisztelem más tulajdonát, főleg az előrelátását és felelősségvállalását a saját jövőjéért, amit egy hosszútávú megtakarítás, befektetés, magánnyugdíjpénztári befizetés jelenthet.
Vagy például elhivatott vagyok az európaiság iránt, és kínai sarokkővé válással nem fogom annak a szervezetnek a pozícióit rombolni, aminek én is tagja vagyok, és rövidesen elnöke leszek.
Esetleg még tisztelem a másik ember szabad gondolkodását is, hogy ő is el tudja dönteni, milyen értékeket akar elsajátítani, és nem akarom Hoffmann Rózsákkal kiépíttetni az egyetlen, helyes, népnemzeti utat.
Tisztelem a nők jogait és többszázéves harcukat azért, hogy ne legyenek tűzhelyhez és pelenkázóasztalhoz láncolva, és hogy hagy döntsék már el ők maguk, hogy hány gyereket akarnak?
Ja és végezetül: tisztelem az Alkotmányt, és elismerem, hogy akármennyire is én vagyok az első ember az államszervezetben, a kiskakas a szemétdombon, nem véletlenül áll fölöttem még más erő, aki engem ellenőriz, és akit én demokrataként köteles vagyok elfogadni.
És még lehetne sorolni. A lényeg, hogy itt most ezek az összemberi értékek kerültek veszélybe - mit veszélybe? elsöprésre! - ráadásul hosszú távra. Én pedig ezekért bármikor síkra szállok. Itt nem nézetek közötti vitáról van szó, hanem civilizációnk legalapvetőbb értékeiről, amelynek Hazánk is része, és amelyből éppen ki akarják szakítani. Van még három és fél év (bár még a választási törvényt is úgy módosíthatják, ahogy nem szégyellik), addig pedig még bármi az eszükbe juthat. Addig is egyre inkább úgy érzem: egy erőteljes "kurvannyát" belőlem is kiszakadóban van.
*Ha a szavazatok 52%-ával és 68%-os részvétellel számolunk, nekem mindig 35% jön ki.
