Nem értem, hogy Trianonért miért éppen gróf Károlyi Mihály lenne a felelős? Egy háborús vesztes, létező hadsereg nélküli, már amúgy is minden oldalról megszállt és soknemzetiségű ország élére került, éppen a legnagyobb káoszban. Ha valaki össze akarta tartani ezt az országot, az éppen ő volt, csak már elkésett vele.
Furcsa, hogy akik ellene tüntettek, szentként tisztelik azt az ellentengernagyot, akit a megszálló francia és román erők segítettek hatalomra, azzal a nyilvánvaló megállapodással, hogy ő nem fogja bolygatni a trianoni határokat. Nem is tette - legalábbis mielőtt Hitlerrel olyan jól egymásra nem találtak volna.
A Károlyi fejére tett kipát - válaszolva Andrassew Ivánnak - azt hiszem, kapiskálom. Ez is csak a tipikusan primitív, szélsőjobboldali diskurzus kivetülése: vagyunk MI meg a másikok. Fehér és fekete, magyarok és mindenki más: románok, szlovákok, amerikaiak, zsidók, cigányok, és minden körülhatárolható és -hatatlan csoport, aki nem velük óhajt egy követ fújni. Ebből következik, hogy magyar is csak az lehet, akit ők annak ítélnek. Mert ugyebár ők tudják, hogy mi a JÓ, ergo aki mást akar, az rosszat akar. Plurális demokráciáról, toleranciáról, megértésről, esetleg érvekről, ellenérvekről, konszenzusról ezek még hírből sem hallottak. El se tudják képzelni, hogy az egydimenziós és kétértékű "jó-rossz" skálán kívül is van élet. Vagy idézve a Gellért rakparton olvasható graffitit: "Magyarázd el egy vonalnak, hogy mi az a gömb!"
Ha Trianont már képtelenek vagyunk elfogadni történelmi szükségszerűségnek, és mindenképpen felelőst kell érte megnevezni, akkor az csak az a fennhéjázó, kacagányos, a lehető legnegatívabb értelemben véve arisztokratikus, jobboldali elit, amelyik képtelen volt észrevenni, hogy Magyarországon bizony más népek is élnek, akiknek a nemzeti identitás és önrendelkezés ugyanúgy érték - és akiknek szép számmal akadnak méltó követőik ma is.
Ezért leszek ott ma délután háromkor az Országház melletti Károlyi-szobornál. Meg persze Károlyinak voltak még nagyobb érdemei is, például hogy ő volt az első államférfi Magyarországon, akinek a munkás és a paraszt is ember volt. Lehetne még róla oldalakat írni - a lényeg, hogy nem hagyhatom, hogy ezt az embert, a ma is létező független és önálló Magyarország megalkotóját bárki is bántsa. Kritizálni persze bárkit lehet, de meggyalázni - főleg ha azt ilyen nyílt nácizmussal elegyítik - az tűrhetetlen.
Köszönöm kedves nemzeti radikális polgártársaimnak, hogy felkeltették bennem a hazafiasság érzését, és már tisztán látom, kik azok, akik ellen szeretett Hazámat meg kell védenem: ők maguk.