Konzerv
Nagy Csilla és az Artus közös produkciója
Elég nehéz olyasmiről írni, aminek éppen az a lényege, hogy a szó minél kisebb szerepet játsszon benne. Ha pedig az ember csak ritkán jut el színházba, akkor is nagy valószínűséggel realista, verbális alapú darabra ül be, így amikor mozgásszínházzal találkozik, jó, ha egyáltalán kérdések megfogalmazódnak benne. Válaszok előállításához már a nézői rutinnál is több kell, elvárás erre nincs senki felé. De amikor az ember egy órán keresztül néz egy lányt, aki mind lelkileg, mind fizikailag a közönség lába elé veti magát, próbálja magát megértetni, folyamatosan keresi az ideális önkifejeződési módot, éhezik - sőt nyomorog - a szeretet és megértés után, ordít a hangjával és testével egyaránt, próbál kitörni saját konzervéből, hogy végül megadja magát és feloldódjon a gagyiban - akkor alapból felmerül a belső igény valamiféle reakcióra. Van-e tehetséges néző? Ha van, ki mondható annak? És akkor pedig miért kell lealacsonyodni a művésznek ahhoz, hogy végre felnézzenek rá?
Persze ugyanennek az ellenkezője is lehet igaz. Vagy még az se. Nem is kell szavakba önteni. Csak elmenni, megnézni és elgondolkodni. Akár ugyanezen, de sokkal jobb, ha valami egészen máson. Mindenesetre van min. Nagy Csilla koreográfus-táncos és Tucker András rendező feladják a leckét alaposan. Aki meg akarja fejteni, megteheti még ma este 21:00-kor a Gödörben. Sok sikert.
