Mint megígértem, darabokra szedem a kettős állampolgárság, vagy píszíbb nevén egyszerűsített honosítás témakörét, ideértve a határon túli magyaroknak biztosítandó szavazójoggal. Ehhez a témához márpedig nagyon nehéz hozzányúlni, ugyanis ez egyáltalán nem a racionalitáson és észérveken alapuló felelős politizálásról szól, hanem húztak köré egy mesterséges erkölcsi jellegű vetületet, miszerint ez egyfajta - az egyedül elfogadható - gesztus, ami a határon túliak magyarságát elismerné (mintha azt bárki is megkérdőjelezné). Tehát aki nem adná meg az állampolgárságot azonnal és kollektíven a három-ötmillió határon túli magyarnak, az megtagadja őket, a szabotálja a nemzeti egységet, sőt egyenesen magyarellenes, ergo nem a nemzet része - hirdetik pont a "nemzeti egység" legnagyobb szónokai.
Eszék - Szent Péter és Pál apostol székesegyház
Azért próbáljunk meg mégis objektíven hozzáállni a kérdéshez, és járjuk ezredszer is körbe, mit is jelent az állampolgárság intézménye? Lényegében az állam és polgára kölcsönös viszonyát. A polgár dolgozik, adózik, a pénzét is odahaza költi el, tehát több szálon növeli az adott állam - jelen esetben Magyarország - GDP-jét. Cserében pedig az állam biztosítja neki az alapvető emberi jogokat, és négyévente abba is beleszólhat, hogy a pénzt, amit a közösbe bead, ki és milyen szisztéma szerint ossza szét? Meg persze ott vannak azok, akik nem termelnek az államnak: nyugdíjasok, munkanélküliek, fogyatékkal élők - de mégis itt élnek, és sorsuk szintén nagyban (sőt még jobban is) függ attól, kik gyakorolják éppen a hatalmat.
Ez így most eléggé le van egyszerűsítve, nem is célom erről tankönyvet írni, de azt láthatjuk: a nemzethez való tartozás és állampolgárság alapvetően egymástól abszolút különálló fogalmak. Hiszen a határon túli magyar egy másik állam területén él (ezért is hívják határon túlinak), ott dolgozik, ott adózik, ott költi el a pénzét - ennek megfelelően ama másik állam biztosítja neki az állampolgári jogokat, a kisebbségi jogokról nem is beszélve. Létezik magyar nyelvű közoktatás, a magyar nyelvet akadályok nélkül használhatják a magyarlakta területeken, a törvények hozzáférhetőek magyarul is, a magyarság képviseletére szerveződött pártokra szavazhatnak, amelyek sok esetben még a kormányba is bekerülnek. Igaz, néha előjönnek mindenféle nyelvtörvények és egyéb anomáliák, de mivel ezek rendszerint ellentmondanak minden civilizált normának, gyorsan feledésbe is merülnek. Aki tehát azt állítja, hogy akármelyik környező államban intézményesített magyarellenesség uralkodik, az vagy tudatlan, vagy vádaskodásával szándékosan akarja szítani a feszültséget a Kárpát-medence nemzetei között.
Kolozsvár - Mátyás király szobra
Persze a kisebbségi lét nem csak játék és mese. Nyilván nehezebb úgy az élet, ha az embernek a nemzeti hovatartozása valóban személyes identitását meghatározó tényező. (hiszen ott ez is egy olyan tulajdonság, amivel az egyén magát a külvilággalszemben meghatározhatja). Meg aztán el kell tűrnie az ottani szélsőjobbosok, nacionalisták, bozgorozók hadát - főleg amikor a magyarországi nacionalisták jó alaposan feltüzelik őket. Mert amikor Magyarországról akarják megmondani, mi is jó az erdélyi, felvidéki, délvidéki és még jó pár országba szakadt magyarságnak, annak midig amazok isszák meg a levét. Egy anyaországtól természetesen az a minimum, hogy kiálljon a határon túlijai mellett nemzetközi terepen, támogassa őket kulturális és (tőle telhetően) anyagi erőforrásokkal, és ha szükséges, az ő érdekükben igyekezzen nyomást gyakorolni más kormányzatokra. (A szlovák nyelvtörvény esetében Bajnai Gordon éppen ezt tette - Orbán Viktor az eggyel előbbit.)
Ungvár - belváros
A cél tehát az, hogy a határon túli magyarokat abban segítsük, hogy saját szülőföldjükön élhessenek a legnagyobb nyugalomban, és nem az, hogy a fennhatóságunkat kiterjesszük rájuk - főleg, ha az állampolgárság intézménye már pusztán fizikai körülmények miatt sem működhet rendesen. Viszont a székely autonómiára irányuló törekvéseket egyből keresztülhúzná, ugyanis - érthető módon - egy állam sem adna részleges függetlenséget a saját területén más ország állampolgárainak. A "vagy állampolgárság, vagy autonómia" patthelyzet nem titok, a jelenlegi magyar kormányzat valahogy mégis elfelejti értesíteni az érintetteket.
Szabadka - színház
Nem is beszélve a határon túli magyaroknak adandó választójogról. Egyrészt az egész kivitelezhetetlen lenne. Szavazáskor a román és szlovák közigazgatást akarják igénybe venni, vagy pedig másfélmillió új szavazópolgárt sorba állítani a három erdélyi magyar konzulátuson? Vagy - akár csak elméletben is - kialakítani ott egy magyar közigazgatást? Ahhoz azért az érintett országoknak is lenne egy-két szavuk. Másrészt meg mert a Magyar Köztársaság törvényhozása (gyk: a Parlament) által hozott rendelkezések a Magyar Köztársaság területén érvényesek. Így hiába választanak be határon túlról akárhány képviselőt, ők nem fogják tudni a határon túli magyarokat érdemben képviselni. Ellenben aktív beleszólásuk lesz a magyarországi ügyeket illetően. Az az örökké hangoztatott érv, miszerint a magyar Országgyűlés intézkedései kihatnak a határon túli magyarokra is, az igaz - azzal a kis közbevetéssel, hogy csak a konrkétan róluk szóló kérdések, ami az egész munka 0,000..001%-át teszi ki. De arra éppen elég, hogy a mindenkori kormánypárt esetleg majd zsarolhassa a határon túlról bekerült képviselőket: "ha nem szavazzátok meg, amit mondunk, akkor majd megnézhetitek, jövő hónapban mit kaptok tőlünk támogatás címén". Ebből sem a határon túli, sem a határon belüli magyarok nem kérnének szívesen.
Kassa - Orbán-torony
Persze aki most sorban áll magyar állampolgárságért, azt is teljesen meg lehet érteni. Hiszen melyikünk nem örülne annak, ha tombolán nyerne egy plusz állampolgárságot? Meg aztán ott a csodavárás, ami nálunk is megvolt először a rendszerváltáskor, majd az EU-csatlakozáskor: tudniillik, hogy itt majd egész más világ lesz, holnaptól ausztriai életszínvonal, egyebek. A határon túli magyaroknak a magyarországi életszínvonal is teljesen megfelelne (bár a szlovákiaiak esetében ebben nem lennék olyan biztos), hiszen a szomszédos országokban az élet alapvetően nehezebb - de nem csak a magyaroknak, hanem mindenki másnak is. Aztán amikor majd kiderül, hogy mégsem lett ettől senkinek se jobb, jön a nagy csalódás. A határon túliak előtt megint el lett húzva a mézesmadzag, mégse lett semmi se jobb, és még a székely autonómiára is keresztet vethetnek. Becsapva fogják magukat érezni, és a csonkaországiakra fognak - joggal - neheztelni, akik támogatták ezt az egészet. Emlékszünk még, amikor 2004. decemberében Székelyudvarhely főterén piros-fehér-zöld zászlókat égettek? Akkor most képzeljük el ugyanezt nagyban és hosszabb távon.
Székelyudvarhely - a Vasszékely
Ez tehát egyáltalán nem arról szól, hogy elismerjük-e a határon túliakat nemzettárainknak? Különben is már egyre kevesebbet beszélhetünk határon túli magyarokról, hiszen lassan mindannyiunkat egy nagy határ: az Európai Unió vesz körül. Az országok folyamatosan szinte már csak közigazgatási egységekké válnak, aminek lehet örülni is, meg nem is - de mégiscsak ez az, amitől magyarországi és külhoni magyar közelebb kerülhetnek egymáshoz. Ám a Kárpát-medencei békességhez nem csak népeinknek kell egymást tisztelniük és elismerniük, hanem a magyarság különböző helyen és más körülmények között élő csoportjainak is. És mint ahogy egy zalai és egy szabolcsi ember is ugyanahhoz a magyar nemzethez tartoznak, mégsem akarják megmondani, a másik lakóhelyén mi és hogy lenne a jó - ugyanígy tartsuk tiszteletben határon túli testvéreink mozgásterét is. Ezért ha támogatni akarjuk őket, akkor ne csak a saját jófejségünket akarjuk fényezni, hanem a nagy nemzeti érzés közepette néha gondolkodjunk el azon is, hogy mi szolgálná legjobban az ő érdeküket? Ehhez kívánok sok sikert mindenkinek!
