Emlékszünk még a Tilos Rádió 2003-as botrányára? "Kiirtanám az összes keresztényt" - hangzott el szenteste, rá pár napra meg tekintélyes méretű közösség gyűlt össze a rádió épülete előtt, hogy kikeljenek a kereszténygyűlölet ellen. A tömegben feltűnt többek között egy kabátra varrt sárga kereszt, itt ismerhettük meg a cukorkás-zászlóégetős M. Giorgo Richárdot, a felszólalók pedig rendre bizonygatták, hogy Magyarországon bizony üldözik a keresztényeket - természetesen azt is tudják, hogy kik, de nem mondják ki hangosan, csak épp annyira, hogy mindenki értse. A rádió természetesen azonnal elnézést kért és kirúgta a kérdéses műsorvezetőt, de a megmozdulás prominensei csak a Tilos Rádió végleges megszüntetését tartották elfogadhatónak. A legfurább mindebben az volt, hogy az ügy zászlaját mind olyanok vitték, akik egy kis burkolt zsidózást vagy nyílt cigányozást a világ legtermészetesebb dolgának tartottak, sőt ők maguk sem riadtak vissza tőle - sem az eset előtt, sem közben, sem azóta. A lényeg tehát egy volt: eltereljék a figyelmet a saját gyűlölködésükről, és egy rétegrádió egyszeri, kb. nulla fős hallgatottságú adása kapcsán keverjenek egy műbalhét, amiben saját magukat állíthatják be sértett, sőt üldözött csoportnak, és ezzel legitimálják saját szokásos mocskolódásukat.
Most nagyjából ugyanezt láthatjuk, csak már nem csak néhány nagyszájú szélsőjobbertől, hanem egyenesen állami szinten. Kertész Ákos is elnézést kért híressé-hírhedté vált írásáért, mégis megvonják tőle budapesti díszpolgárságot, sőt egyesek még a Kossuth-díját is visszaadatnák vele (valószínűleg az azzal járó pénzösszeggel együtt). Az asztalra letett munkássága most senkit nem érdekel. Persze, előfordulhat, hogy valaki a legnagyobb teljesítmény ellenére olyan eszméket képvisel, amik mellett nem lehet szó nélkül elmenni és díszpolgárságok vagy Kossuth-díjak odaítélésénél nem figyelembe venni - de Liszt Ferencet sem az antiszemita megjegyzései miatt szeretjük, a legnagyobb magyar színészről, a nyilas hatalom hű szolgájaként is szép karriert elérő Páger Antalról nem is beszélve. Mondjuk ők meg is dolgoztak azért saját műfajukban, hogy az utókor ezeket a ballépéseket elfeledje. Ellentétben mondjuk Szeleczky Zitával, aki jó nő volt, de színésznek akkor is pocsék, így hát nem csoda, ha róla a pártszolgálatos múltján túl nem sok maradt meg a köztudatban.
Viszont Kertész Ákos nem képvisel semmilyen ordas eszmét. Volt egy írása, amit sokan félreértettek - akik félre akarták érteni. Vagyis nem az írást, hanem azt az egy darab kiragadott mondatot, amire most mindenki hivatkozik. Ez is egy kedvelt eszköze a jobboldali trolloknak (akár ebben a blogban is megfigyelhető): ha valaki megmondja a magáét, pláne ha némi igazság is van benne, ami nekik nem tetszik (már hogy azt valaki felfedte), valódi érvelés helyett kiragadnak egy - önmagában valóban félreérthető - félmondatot, és addig pofozgatják, amíg azt hiszik, hogy igazuk nem lesz. Vagy Kertész Ákos írásában ezen kívül talált valaki bármilyen igaztalan vagy más miatt kifogásolható pontot? Történt a magyar köztudatban valamilyen kollektív megbánás a holokauszt miatt? Hogy egyáltalán ilyen megtörténhetett Magyarországon, minden társadalmi ellenállás nélkül? Sőt, az itt élők lelkes feljelentgetési kedve miatt a Gestaponak gyakorlatilag semmi dolga nem volt? Vagy pedig csak a történelemhamisítás és a felelősség tologatása folyik, miszerint a náci Németország műve az egész, az őket pedig ultraproduktívan kiszolgáló Horthy Miklós pedig a magyar zsidók megmentője? És Magyarországon ma sem létezik antiszemitizmus, ennek ellenkezőjét is csak azok a rohadt zsidók terjesztik?
Kertész Ákos cikkében minden állítás igaz. Vagy nem. De akkor tessék normálisan érvelni ellene. Lehetne, hiszen elég velős állítások fogalmazódtak meg, amiket sokan joggal kikérhetnének maguknak. Csak az a baj, hogy éppen azok támadtak huszadik századunk hírmondójára, akik a leírt, indulatos mondatokat közvetlenül kiváltották, és azóta is minden cselekedetükkel azokat támasztják alá.
A magyar nép "alattvaló" lenne? Jómagam szerencsésebbnek tartanám azt a megfogalmazást, miszerint a magyar társadalomban kézzelfogható az autoriter hatalom iránti igény. (Erre mondom azt, hogy az cáfolja meg, aki elsősorban magát tudja ellenpéldaként felmutatni, és ne az, aki most is csak a gazdáját védi.) Ám ha indulatból szól valaki - főleg ha író és abból él, hogy érzéseit és gondolatait papírra veti - akkor könnyen bújhatnak elő ilyen mondatok. Az meg már az olvasón múlik, hogy hogyan, milyen szempontok alapján értelmezi. Láthat egy joggal elkeseredett, csalódott, egész élete küzdelmét feladó, idős és sokat megélt ember végső lemondását olvashatja. Vagy pedig láthat megint egy ugráló vén zsidó(!!!) komcsit, aki csúnyát mert rá mondani, és ezt az aljas nemzetellenes támadást sürgősen vissza kell verni. (Ezt a szempontot Kalmár Szilárd járta körbe alaposan.)
Ha valaki a cigányokról vagy a zsidókról írna ilyet, az minden bizonnyal kiverné a biztosítékot a ballib oldalon, míg a Magyar Hírlap és a Barikád lelkesen hozná az érveket amellett, hogy miért is van az úgy jól. Mert ők nem értenék meg, amit most se: a cigány és a zsidó származási kategória, a magyar viszont (ha Magyarországon használjuk) a magyar társadalomra vonatkozik, származásra való tekintet nélkül, aminek szerző maga is tagja, még ha azt kedves ellenfelei cáfolják is. Mert nekik elképzelhetetlen, hogy valaki a sajátjait illesse kritikával. Ha valaki ilyet merészel, akkor az onnantól már nem is magyar, és joggal lehet külső támadóként, idegen érdekek zsoldosaként feltüntetni. A puszta fekete-fehér, ők-mi, Sátán-Isten kontextusban elképzelhetetlen az önkritika, főleg a kollektív. Ők kollektívből csak a bűnösséget ismerik, az efféle kollektív felelősséget - például hogy történelmi múltunk néhány jelensége ne ismétlődhessen meg - még hírből sem. Hacsak nem éppen, hogy azt akarnák megismételni, hiszen a Horthy-kultusz ma éli virágkorát - és hopp, Kertész Ákosnak már megint igaza volt valamiben.
Metaforát meg legfeljebb a porcelánboltban láttak. A "genetikusan" megemlítése valóban meredek terep, de nyilvánvaló, hogy Kertész Ákos nem a biológiai jellemzőket örökítő anyagról szólt, hanem arról a normarendszerről, ami elsajátítás, szocializáció révén öröklődik nemzedékről nemzedékre. Ha valaki cigányok vagy zsidók vagy más származási kategóriák kapcsán emlegetne genetikát, az valóban másképp hangzana. Egyrészt mert vannak már bizonyos történelmi asszociációink, másrészt pedig egy szélsőjobbos írásban a szövegkörnyezeten is keményen látszik, hogy ami abban áll, az úgy is van gondolva, mindenféle kertelés nélkül. Attól távol áll bármilyen finomkodás, például mert a szélsőjobboldal amúgy is a primitív barmok tégelye, és ha még az adott cigányozós-zsidózós cikk szerzője nem is lenne az, akkor is szem előtt tartja, kikhez szól.
Lehet most kettős mércét kiabálni, én ezt inkább csak úgy hívom: különbséget teszek, figyelembe veszek, mérlegelek, alátámasztok - egyúttal megadom a lehetőséget arra is, hogy megcáfoljanak. Aki csak érzelmi alapú lózungokat és a saját sértettségét tudja felhozni, az nem ad erre alkalmat, és nem is érdeke, hogy adjon. A Fidesz ezt a fajta retorikát már évek óta használja, a szélsőjobboldal integrálása és/vagy kielégítése is mindig napirenden volt, még ehhez hozzájön még a nagy ellenség: a baloldal, a liberalizmus és úgy általában a "nemzetellenes" demokrácia ellen vívott keresztes háború. Ebben pedig most két legyet ütnek egy csapásra: jól megbüntetik a vén kommert, és prezentálják: aki a magyar nemzetről nem azt írja le, hogy a világon a legjobb és a legszebb, amit a földkerekség legnagyszerűbb kormánypártja vezet a legrátermettebb kormányfővel, az mostantól jól megnézheti magát.