Ahogy tartottam az Erzsébet-híd felé, valaki frankón a kezembe nyomott egy sajtóigazolványt. Akkor még csodálkoztam, de aztán a végén elmondták: ilyenből kiosztanak jó pár ezret, aki meg nem kapott, az töltse le - mindenesetre ezzel én is kaptam egy megbízást, hogy írjam meg a tegnapi millás (Egymillióan a magyar sajtószabadságért és miegymásért) tüntetés krónikáját. Az adatokat, meg hogy ki mit mondott, remekül le lehet követni ezeregy portálon. Itt álljék inkább csak egy kis szubjektív gondolathalmaz.
A felszólalások közül valahogy azt az egyet nem láttam sehol se kiemelve, ami engem a legjobban megfogott: diplomás roma lány kiállt, és elmondta: ha annak idején nem kap annyi ösztönzést és bátorítást, ma nem állna itt. Így is eleget osztogatják a fővárosi liberális értelmiséget azzal, hogy meg akarja mondani, vidékre mi lesz a jó, a vidékieket meg azzal, hogy képtelenek belátni, hogy a társadalmi árkok mélyebbre ásásával nem fog semmi se megoldódni. Ezt a lányt (és annyi más társát) kéne körbevinni, és megmutatni, hogy igen, ilyen is van, csak egy kis odafigyelés kéne. A Milla fő gerincét természetesen most is az értelmiségi fiatalabb korosztály adta, akiket leginkább a tandíj bevezetése és a hoffmanista oktatáspolitika érint. De a sajtószabadság még mindig aktuális kérdésén túl a társadalmi egyenlőtlenségek kvázi direkt kormányzati fokozása is nagyobb teret kapott, mint eddig bármikor. A Szolidaritás is megjelent, pedig ők tényleg nem csak szolidaritásból jöttek el - hanem rendőrként, katonaként, munkásként ők érzik aztán igazán a bőrükön a jelenlegi gazdaságpolitika következményeit.
A köztévé híradójában persze az ő nevüket elhallgatták, csak arról számoltak be, hogy engedély nélkül mentek át a Szabadság térre, a tévéostrom rendőr sebesültjeiről megemlékezni. Az egész millás tüntetés - amiről a világsajtó Magyarország iránt érdeklődő hányada azért beszámolt - az m1-en csak olyan hatodik-hetedik hírként szerepelt. A felvezetőbe be sem került, és még a borzalmasan felolvasó Palcsó Tamás, a felvételről beszédet mondó Schmitt Pál és a karcagi városi ünnepség is megelőzte. És bár a fideszes nagy parádé idén elmaradt, azért bemutatták a II. kerületi ünnepséget, ahol Láng Zsolt polgármester ismertette a kormány legújabb agymenését. Igen, ő az, aki már parlamenti képviselő is, de a novemberi időközi választáson mégis őt indítja a pártja, hogy győzelme esetén majd azt nyomjon be listáról, akit akar. Szóval ő most kapott egy kis ingyen kampánylehetőséget a köztévében. Jó tudni, hogy az adónkat jó célokra fordítják.
A Milla résztvevőit még ők is "több tízezerre" becsülték, de így sem került be a vezető hírek közé, hogy az Erzsébet-hídtól minimum a Semmelweis utcáig álltunk és zúgott a "Nem tetszik!". (Ha a Fidesz az Astoriánál mégis összegyűlik, akkor a két tömeg nem csak összeért volna, hanem ők konkrétan nem fértek volna sehová.) Arra viszont fontos volt rámutatni, hogy még ezek a tüntetők sem egységesek, hiszen egyes dolgokról különbözőféleképpen gondolkodnak. Ez pedig ma a köztévében negatívumnak számít. Meg persze emlékeztettek Juhász Péter kendermagos múltjára, hogy a jó néző betájolja: már megint csak azok a drogosok jártatják a szájukat. Még a 2006-os eseményekről is eggyel előbb és részletesebben emlékeztek meg, természetesen a "rendőrség direkte rátámadt a teljesen békés tüntetőkre" dogmával fűszerezve.
Nem látszik a sor vége
Ezért talán jobb is, hogy pártunk és államunk vezetői jól elhúztak melegebb éghajlatra. Orbán Viktor Brüsszelbe repült, az Európai Tanács ülésére, ami bár nem lett volna neki kötelező, mert 1. egy nemzeti ünnep még onnan is felmentést ad, 2. neki úgysincs sok beleszólása az ottani történetbe, 3. tudtuk, hogy nem lesz annak még semmi konkrét eredménye, 4. azt is tudtuk, hogy Viktorunk megint előadja magát, hogy ő a lángész, és mindenki más olyannyira segghülye, hogy még az ő szellemi nagyságát sem képesek észrevenni. Ennek függvényében a repülőjegyet meg a kosztot-kvártélyt költötték volna éhező gyerekekre, vagy lopták volna el, hogy legalább nekik legyen belőle hasznuk, mert így viszont tényleg senkinek nem volt. Az meg nem külön furcsa, hogy az Európai Unió első euroszkeptikus elnöklő miniszterelnöke a magyarság talán legfájóbb és legfontosabb nemzeti ünnepe, valamint Brüsszel közül az utóbbit választja?
Persze nem ő volt az egyetlen, aki hagyta a népet békében ünnepelni: Schmitt Pál, amint álamfőként engedélyt adott a lobogó felvonására, máris futott Bécs felé, míg Kövér László és Semjén Zsolt Brazíliában, illetve Ausztráliában ápolták a nemzeti összetartozást, amit sehol máshol jobban nem lehet. Ami viszont az érdekes, hogy a Fidesz nagygyűlése is hivatalosan amiatt maradt el, mert Orbán Viktor nem lett volna jelen. Oké, nyilván benne volt az is, hogy rájöttek: ha ők rászerveznek a Millára és abból balhé lesz, akkor a rendőrség már megint nem fogja tudni, ki a rendbontó, ki a békés tüntető és ki a szimpla arrajáró, és máris újra 2006-ban találjuk magunkat. De ez az idei hivatalos indok azért is elgondolkodtató, mert abból az következik: ha nincs Orbán Viktor, akkor nincs Fidesz? Ha a Nagy Kormányosnak holnap a fejére esik egy tégla, akkor onnantól az állampárt megszűnik létezni? Nem mintha a Fidesz hiánya annyira fájdalmas lenne, de ez a jelenlegi állás szerint az ország amúgy sem túl nagy stabilitását is még inkább aláásná, ami már nem lenne olyan vicces.
És egyáltalán, miért kellett mindenkinek pont most eltűzni? Talán szintén '56-os nosztalgia, amikor is október 23-án népünk vezetői szintén külföldön tartózkodtak: Belgrádba mentek kibékülni Titoval, és a budapesti események híre is ott érte őket? Vagy attól féltek, hogy a millások majd jól megismétlik a 2006. októberi sajnálatos eseményeket, és addig ők maguk jó távol, biztonságban legyenek, mint a rossz kapitány, aki először hagyja el a süllyedő hajót? Akkor ők a millásokat eléggé félreismerték. A párhuzam az ötvenöt évvel ezelőttiekkel többször előjött, akárcsak öt éve. De azért van különbség, hogy valaki a változásokért utcára vonulók örökségét vállalja-e fel, vagy a felfordulást kihasználó randalírozókét és köztörvényesekét? Mint ahogy 1956-ban volt különbség, így van most is.
NEM TETSZIK A RENDSZER, tüntetés 2011. október 23.
from Ádám Csillag on Vimeo.
A teljes tüntetés, elejétől a végéig
Még annyit a megszólalókról: tényleg jó dolog civilkedni, és külön öröm, hogy ha már ők is politizálnak (=a köz ügyeivel foglalkoznak), már ők sem csak a pálya széléről akarnak bekiabálni, hanem belátják a pártokkal való összefogás szükségességét, sőt a 4K! állítólag máris párttá alakul. Ennek csak örülni tudok, csak ne feledkezzenek meg két formációról, ami ezt korábban már meglépte: a Szabad Kezdeményezések Hálózatáról, ami SZDSZ néven vált ismertté, és húsz év kellett a teljes kiábránduláshoz - a másik a Lehet Más a Politika, aminek ugyanehhez elég volt egy is. A "bezzeg majd mi még másképebben"-t még el lehet párszor sütni, de egy idő után már uncsi. Ám az tény, hogy ideje kialakítani a szimbiózist a hagyományos, formális politika, és az alternatív, civil mozgalmak között. Ebből az alternatív köztársasági elnökválasztásból kíváncsi vagyok, mi lesz, de addig is mindenképpen megindult az országban valami, amit immár lehet, szeretni, nem szeretni, csak egyet nem: megkerülni - akármennyire is szeretnék egyesek. Az a százezer ember (vagy annál is több, egyre több) pedig gondolhat ezerfélét, egyvalamiben mégis mindig egységes marad:
"Nem tetszik, nem tetszik, nem tetszik a rendszer."
Cm Gm Bb F
Cm F G Cm
(Ezzel a lánnyal: Karsay Dorttyával pedig már leveleztem szakmai témában, és ritka értelmes ember, mondjon róla bárki bármit. Akkor sajnos még nem tudtam, hogy lánynak is ilyen helyeskedvesaranyos, pedig akkor biztos nem hagytam volna a kontaktot ilyen hamar megszakadni. ;))
