Még csak két napja jelent meg, és csak három napja lehet meghallgatni, ezért még elég elhamarkodott lenne komplett véleményt mondani a Kiscsillag új lemezéről. Az eddigi visszhangok (a blogírónak is vannak barátai) nem túl pozitívak, és valóban: "nem vicc, tényleg kicsit szokni kell".
A lemez címe és borítója már önmagában vet fel érdekes kérdéseket. Néniket a bácsiknak? Meg hogy minden bácsinak joga van nénihez? Mintha a női nem valamilyen juttatás, szolgáltatás lenne, ami alanyi jogon járna minden hímneműnek? Oké, az egyik táblán az is olvasható, hogy bácsikat a néniknek - de miért pont? Olyan táblát miért nem látunk, hogy bácsikat a bácsiknak, vagy néniket a néniknek? Na jó, nem akarunk Hírcsárdát helyreigazító hoffmanrózsáskodni, meg ez valóban frappáns egy jelszó, és Lovasi Andrásékat sem úgy ismerjük, mint az ultrakonzervativizmus élharcosait, ezért fölösleges is bármilyen rosszindulatot feltételezni - de nem én vagyok az első, akinek ezek a nem túl szerencsés, hímsoviniszta- és homofób-gyanús jegyek feltűnnek. Talán ezt megjelenés előtt át kellett volna gondolni még egyszer.
Nos akkor rá is térhetünk a lemezre. A nagy lassúzós slágert, a Sirályt már korábban kiadták maxin, a vidám-mókás, a Bátor Tábor Alapítvány számára készített és állítólag gyerekdalnak szánt Olajoshordóról is nemrég készült klip, de a Gyors autóvalt is játszották már az idei koncerteken. Továbbá az eddig kiadatlan, valahonnan mégis mindenkinek meglévő Holding is fölkerült, persze teljesen új verzióban. Ennek nagy hiányossága, hogy a "baszd meg, szívem" - amit az eredeti verzió alatt olyan jól esett sokszor egymás után teli torokból ordibálni, azokon a régi zöldpardonos estéken - most összesen csak kétszer hangzik el. A Petőfin még ezt is ki fogják vágni, szóval kár volt az öncenzúráért.
C7 ||: G A C G :|| ||: F Em G H7 :||
||: A H D A :|| ||: G F#m A C#7 :|| D7 F-F#-G
A dalokban feltűnően hallható, hogy az új ötletek vészesen elfogytak. Nem állítom, hogy nincsenek üdítő megoldások, de azok többségében nem újak. A Kispál és a Borz egyre mélyebben depresszív, legfeljebb csak erőltetetten vidám hangneme mellett (aztán helyett) jól jött ez a bulizenekar, amiben Lovasi András és Leskovics Lecsó Gábor pozitívabb oldalai is ismét előjöttek - ám most mintha a régi, megunt hangulat mégis visszalopózott volna. Az Igen, Uram, a Kit simogasson?, a Nagy, nehéz vagy a Szerelem, jó a be-beúszó orgona ellenére is sokkal inkább passzolnának a Kispál utolsó lemezeire, mint a Kiscsillag előző kettőére. Amik meg az újabb stílust viszik tovább - leginkább a Tudtam, hogy jönni fogsz és az Olajoshordó -, azok közül legfeljebb az utóbbiban van meg az az elementáris erő és életkedv, amitől a Kiscsillag az, ami. Talán még a Sirály, a Bánat, az előbb említett Tudtam és a Gyors autóval működik a maga nemében, a Nagy, nehézben meg ki lehet emelni az üveges gitárt, de ennyi. A váltakozó minőségből (is) adódóan bármiféle kohéziót hiába keresnénk a lemezben. A Sirály viszont zárószámnak pont jó: valamivel megszépíti a lemezről maradó utolsó emléket.
C#m H C#m H A H E
A E A E F#m E C#m H E
A harmadik lemez átka ismerős jelenség: általában az első a vadiúj, a második a motivált, a harmadik a kényszeredett, a negyedik az átgondolt, érett, új utat mutató. (Nem oly rég Péterfy Boriéktól kaptunk borzalmas harmadik albumot.) Remélhetőleg a Kiscsillag is hamar átlendül a holtponton, ami után megint új és szerethető dalokkal fog minket ellátni. Addig meg koncertekre marad az eddigi felhozatal, az legalább már bejött.
(Az akkordokat hallás után írtam le, szóval némi eltérés a valósághoz képest nagyon is elképzelhető.)