Jé, máris itt vagyunk a nagy, százezres, kormánypárti "Békemenet" hajnalán. Már egyszer elmondtam, ez szerintem miért hiteltelen, ahogy van. Pedig be lehetett volna harangozni normálisan is, csak nem ezeket az arcokat kellet volna előtérbe nyomni, akiknek folyton csorog a zsidóvér a szájuk szélén, de most nem ez a lényeg. Inkább az Erdély.ma honlapon megjelent felhívásra reagálnék, miszerint a szervezők három erdélyi városból - Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Nagyvárad - indítanak buszokat a tüntetésre. (Már önmagában az ciki, hogy ezek szerint a kormánypártiak sem tagadják: a százezres tömeget csak országos, sőt szélesebb mozgósítással tudják elérni, míg a civil ellenzékieknek elég volt ehhez csak bemondani a dátumot és a helyszínt.) Szóval erre természetesen az átlag jobbos szavazó megörül, hogy milyen jó, erdélyi nemzettestvéreink megint kiállnak az egy s igaz ügyért, az átlag balos pedig forr magában, hogy ezek már megint minek szólnak bele, ha nem is itt élnek? Kár, hogy ez az egész csak egy szándékosan gerjesztett, romanticizált, téves képre épül.
Vagyis egyáltalán nem kár, sőt inkább óriási szerencsénk, hogy ez a kép teljesen hamis. A Fidesz természetesen olyannak akarja látni és láttatni a határon túli magyarokat, miszerint ők egytől egyik masszív fideszesek, akiknek óriási szenvedés, hogy a Csonkaországon kívül kell élniük. Mondjuk valóban, a határon túliság nem egy könnyű szerepkör, de megtalálják ők a számításukat, és ez különben sem a mindenkori magyar kormányzaton múlik, hiszen az ott élők ügyeikről nem Budapesten, hanem Bukarestben döntenek. És ez mindaddig így lesz, amíg a székely autonómia létre nem jön - de Magyarország akkor is csak legfeljebb külső támogató lehet, hiszen mindenki utálja, ha kívülről mondják meg: neki hogy lesz a jó, anélkül, hogy őt erről megkérdeznék. Az erdélyi magyarok ezért is szoktak túlnyomó hányadban a Romániai Magyar Demokrata Szövetségre (RMDSZ) szavazni, ami szintén nem kér az atyáskodásból, sokkal inkább az erdélyi magyarság szülőföldön való boldogulását képviseli. (Ezért sem szabad a balosoknak sem bedőlniük a jobboldali propagandának. Márcsak mert "erdélyizni" semmivel sem elegánsabb, mint cigányozni vagy zsidózni, még akkor sem, ha az ember meg tudja magyarázni. Mindenki meg tudja magyarázni, pedig egy igazi baloldali pláne tudhatná: ez az, amit nem lehet.)
A Fidesznek persze már régóta célja a határon túli magyarságot és az RMDSZ-t a saját külön érdekszférájává tennie, legutóbb a tavaly februári tisztújító kongresszuson, amikor is a Fidesz által támogatott elnökjelölt (igen, ilyen is volt) a küldötti szavazatok alig tíz százalékát szerezte meg. A Fidesznek tehát erre nincs más lehetősége, mint létrehozni és pénzelni egy olyan saját erdélyi magyar pártot, ami az RMDSZ-nek is riválisa a romániai porondon. Előbb a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) nevű formáció szolgálta ezt a célt, most pedig az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), aminek az elnöke Tőkés László, és ez a párt üzemelteti a szóban forgó, marokkói(!) doménnel rendelkező Erdély.ma honlapot is. (Ha jobban szemügyre vesszük, láthatjuk is, hogy a legtöbb cikket a Magyar Nemzettől, a Magyar Hírlaptól és az MTI-től veszi át, aminek meg esetleg Erdélyhez is köze van, az sima EMNT-pártközlemény.)
A lényeg, hogy az RMDSZ rendszeresen hozza a 8-10%-ot, míg az MPSZ és az EMNT legfeljebb arra jók, hogy szavazatokat vegyenek el, de országos szinten megmaradnak a marginális etnikai kispártok sorában. Orbán Viktor pedig hiába népszerű politikus az erdélyi magyarság körében - amíg a Fideszre és leánypártjaira nincs igény, addig a határon túlra megadott állampolgárság és szavazati jog sem kecsegtet túl sok jóval a Fidesz számára. Hiszen eddig is csak olyan 120.000-en kérvényeztek magyar állampolgárságot, ami az erdélyi magyarságnak csupán alig tíz százalékát jelenti. Legtöbbjüknek is ez csak egy fontos gesztus, ami a magyarságtudatukhoz kell, de ennyi. Csak kevesen vannak, akik akár egy szavazattal is bele akarnának szólni a magyarországi belpolitikába, és ők is csak három erdélyi külképviseleten - Csíkszeredán, Kolozsvárott és Temesvárott - tudnák szerét ejteni, több száz kilométer utazgatás pedig nekik se nagyon érné meg. És az a maximum néhány ezer szavazat, ami így bejönne, az se biztos, hogy mind a Fideszre menne, hiszen a Jobbik is sokat remél a határon túli szavazatoktól, és azt sem tudhatjuk, hogy - nem vicc - az MSZP-nek és az LMP-nek milyen tartalékai lennének arrafelé.
Magyarok aránya Erdélyben, 1992
Orbán Viktor tehát csak akkor remélhet szavazatokat határon túlról, ha feltüzeli az ottani magyarokat, feszültséget gerjeszt, hiszterizálja őket, veszélyérzetet ültet el bennük, majd elhiteti, hogy ő az egyetlen, aki rajtuk segíthet. Határon belül ezt rendszeresen eljátssza, főleg a 2002-es választási kampány erre a remek példa, amikor regnáló miniszterelnökként csinált remek ellenzéki kampányt, és ahol egy szó nem hangzott el az ő tényleges kormányzati munkájáról, vagy hogy mit tervezne a továbbiakra - hanem csak arra épült, hogy majd ha az MSZP jön, akkor majd visszahívják az oroszokat (komoly) és itt a világvége. Ugyanezt a diskurzust veszi elő most is: ezúttal az ellene tüntetőkről akarja elhitetni, hogy valójában ők azok, akik gyűlölködnek, ő viszont a béke hírnöke, aki itt nyugalmat teremt. Az most mellékes, hogy az Operaház előtti összejövetel résztvevői kereken meg tudták érvelni, hogy miért nem kérnek többet az Orbáni Önmagával Együttműködés Rezsimjéből - míg ő az, akinek ellenzékből sem volt egy önálló gondolata, csak hogy ha majd ő letaszít mindenki mást, és ő lehet az egyedüli istencsászár, azzal rögtön el is jön a Kánaán. (És most, hogy ez megtörtént, megint nyilván a külső-belső ellenség és a "nemzetközi baloldali összeesküvés" szabotálja a magyarság fölemelkedését.)
A nagy bűn most az, hogy ismét a szavazók, az egyszerű magyar polgárok között akar viszályt szítani. Már egy 2006-os kongresszuson idézett a Mein Kampfból, történetesen arról, hogyan kell gyűlöletpolitikát csinálni, persze mindezt a baloldal nyakába varrva. Csak azt kifelejtette, hogy a gyűlöletpolitika első számú szabálya, hogy az ember azt higgye: a másik gyűlöli őt, szóval ha ő viszontgyűlöl, az teljesen jogos, sőt szükséges önvédelem, és csupán a békét szolgálja, hiszen a szeretet nem más, mint a gyűlölet gyűlölete. Ez egyébként minden diktatúra alapanyaga - hiszen miért is vetné alá magát a polgár önként a nagy vezér hatalmának, ha nem azért, hogy az őt megvédje? Ha nincs mitől megvédenie, akkor nincs szükség az oltalmazására sem, köszönjük, le lehet lépni. Ez az, amit Orbán Viktor soha nem fog, amíg rajta múlik. Inkább megint eljátszatja a barna szem-kék szem játékot az egész országgal, kék szalag helyett ismét kokárdával, vagy ki tudja, mivel. Mi, akik meg ebből nem kérünk, azzal tesszük magunknak a legrosszabbat, ha beszállunk a piti kis játékaiba és hagyjuk, hogy ismét egymás ellen fordítson magyart és magyart, és ezúttal - saját politikai érdekeinek megfelelően - ezt exportálja határokon kívülre is.
