Csurka Istvánnal egy igazán éleslátású és jótollú írót vesztett el a nemzet - még úgy 1988 táján. De az azt megelőző időben tett le annyit az asztalra, hogy inkább az akkori önmagára emlékezzünk. Hogy ki kerül be a legnagyobbak pantheonjába, mindig az utókor dönti el, erről ne is ítélkezzünk. De az tény, hogy remek lenyomatot adott a maga koráról és világáról, tehát majdani "huszadikszázadilógusoknak" (copyright by Nagy Feró) megkerülhetetlen forrásmunka lesz ő.
"Persze, Hitler is jó képeket festett" - mondta erre egy barátom, és ez is teljesen jogos érv. Ha valaki Wass Albertet élteti, én is mindig ezt mondom. Csak míg Hitler soha nem volt festő és Wass Albert soha nem volt író, addig Csurka István tényleg a kultúrális termékeivel szerezte a hírnevét. Kár, hogy aztán beállt politikusnak és abbahagyta az írást - már ha a Magyar Fórumot nem vesszük annak. Ne vegyük. Neki is jobb lesz így.
" - Fogadást ajánlok. Tippeljük meg, hányan fognak felszállni a következő 1-es buszra. A vesztes fizet egy korsó sört.
Sötéthet ez sem vidítja fel, de beleegyezik.
- Helyes. Tessék, tippelj.
Vántóczki gondolkozik, még mind a ketten arccal a falnak fordulva állnak.
- Tizenhét - mondja aztán.
Sötéth sokkal kevesebbet gondolkozik, sokkal élesebb eszű fickó.
- Tizennyolc - mondja.
Átmennek a buszmegállóhoz. Állnak, várnak. Befut az 1-es, az utasok felszállnak.
Vántóczki számol.
- ... 15, 16, 17.
És közben diadalmasan néz Sötéthre, aki azonban abszolút flegmával otthagyja, egy könnyed lendüléssel felszáll a buszra, és onnan kiáltja vissza:
- 18, az Operánál várlak."
(Mi újság Pesten?, 1968)
