"- Kétperces hozzászólásra megadom a szót Zupasta képviselő úrnak.
- Köszönöm a szót, elnök úr.
Tisztelt Ház!
Az elmúlt percekben nem akartam hinni a fülemnek, de mégiscsak megtörtént: a Magyar Országgyűlésben olyan gyalázatnak lehettünk fültanúi, amire már lassan hetven éve nem volt példa.
Természetesen egyetértek Fónagy államtitkár úr válaszával is, miszerint az ilyen megnyilvánulásokat határozottan el kell ítélni, és még arra sem érdemesek, hogy különösebben vitatkozzunk velük. Jómagam viszont úgy gondolom, hogy ezen mondatok mellett mégsem mehetünk el szó nélkül.
A tiszaeszlári vérvád vádlottjairól bebizonyosodott az ártatlanságuk, és az is, hogy a vádlóikat csupán a zsigeri antiszemitizmus vezérelte. Erre valóban nem is érdemes több szót vesztegetni. Csupán az az elképesztő, hogy miután ez az aljas eszme "a nagy pör" során lejáratta magát, majd később akkor, amikor a hasonló uszítások beérése után a magyar hatóságok gázkamrába küldték és lemészárolták az ország lakosságának tíz százalékát - ez az ordas eszme most ismét jelen van. Ráadásul itt, az ország házában, az ön felszólalásában, és az arra érkezett lelkes tapsokban egyaránt.
A tiszaeszlári vérvád politikai szálait az akkori Antiszemita Párt mozgatta, amely a mai Jobbikhoz képest még egészen liberálisnak mondható. Ön abban is rosszabb a tiszaeszlári vádlóknál, hogy míg akkor a vádlottaknak legalább volt nevük, addig ön most nem csupán az ő származásukat nevezte meg, hanem az egész zsidóságot kollektíven vádolta meg gyilkossággal. Ezzel ön elkövette a közösség elleni uszítás vádját, ezért kezdeményezni fogom mentelmi jogának felfüggesztését.
Emlékezzünk meg Solymosi Eszterről, akinek ártatlan halálát egyes politikai körök önös és aljas célokra használták 1882-től a mai napig.
Köszönöm."