Hogy miért tartották ma az Élet Menetét, gondolom, nem kell senkinek se elmagyarázni. Akinek meg el kéne, az úgyse innen fogja megtudni. Különben is, egy barátom már itt is ezerszer elismételt mondása szerint: Magyarországon a baj nem a Holokauszt-tagadás, hanem a Holokauszt-helyeslés. Hogy ez miért alakult így, vagy legalábbis ma ennek miért van nálunk nagyobb tere, mint 1945 óta bármikor, annak megvolt az előzménye.
fotó: Népszava
Mint ahogy annak az apró mozzanatnak is, ami valóban jó is, hogy nem az kapta a legnagyobb visszhangot az idei Élet Menetéről. De azért akkor is említésre méltó mozzanat, hogy amikor Németh Kristóf a színpadról köszöntötte a megjelent politikusokat és közéleti személyiségeket - akiket a jelenlévők meg is tapsoltak - Kövér László ideiglenes köztársasági elnökhöz érve a tömeg fújolni kezdett. És a sorban utána következő Lezsák Sándor se nagyon kapott mást. (Igen, lehet, hogy csak a tömegnek pont abban a bizonyos szeletében álltam - de körbenéztem, és hogy senki nem tapsolt, az biztos.)
Nem emlékszem, hogy - az 1992. október 23-i szkinhed-randalírozás óta - lett volna köztársasági elnöke Magyarországnak, akit egy társadalmi (tehát pártoktól független) eseményen kifütyülnek. Olyanra pláne nem, hogy az Élet Menetén bárki megjelenőt fújoltak volna, pedig már sok képmutató protokollfigura ült be ott is az első sorba. Nos, lehet, hogy ebben Kövér László nem titkolt szélsőjobboldalisága, valamint a Jobbikkal való szimpátiája is közrejátszott - például hogy házelnökként is minden akadály nélkül engedte őket zsidózni és cigányozni. Lezsák Sándor pedig két héttel ezelőtt maga leplezte le az ismert, antiszemita írónő, Tormay Cécile szobrát a Rókus kórház előtt. És ezek a gesztusok a mai magyar jobboldal és a jobboldali szavazók szerint teljesen rendben vannak, Kövér László és Lezsák Sándor egy fideszes rendezvényen feltétel nélküli vastapsot kapna.
(Nota bene: az Országgyűlés korelnöke, Horváth János beszéde is kapott bekiabálásokat, de az tényleg csak egy pár ember volt. Valóban el lehet vitatkozni azon az állításán, hogy az emberek Dunába lövése az akkori magyar nép akarata ellen zajlott volna. Azzal a cinkos, relativizáló diskurzussal is fel kéne hagyni, ami azt akarja elhitetni: itt valójában senki nem akart Holokausztot, itt senki nem felelős semmiért, az egész csak úgy megtörtént magától. De a beszédének az a része, hogy minden településen kutassák föl azokat a hősöket, akik üldözötteket rejtegettek, és nevezzenek el utcát róluk, végtére is támogatandó. Végtére meg akármit is mondott, abban nem volt semmi olyan, ami miatt egy kilencven éves embert ki kéne fütyülni, még ha csak egy kis, elszigetelt csoport is tette. Elhatárolódom.)
Igen, lehet mondani, hogy az Élet Menetén a jobboldali politikusok kifújolása nem csoda, hiszen oda csak zsidó liberális értelmiségiek mennek el. De ez akkor felveti azt a kérdést: a jobboldaliakat a holokauszt áldozatairól való megemlékezés miért nem mozgatja meg? És fordítva: akik egy ilyen eseményre elmennek, azok miért kerülik el a mai magyar jobboldali pártokat jó messzire?
Hogy a jelenlévőket nem egyfajta "magyar-" vagy "keresztényellenesség" mozgatta, azt abból is remekül lehetett látni, hogy Erdő Péter esztergomi bíboros minden mondata óriási tapsot kapott, főleg ami kimondta: sem a kereszténység, sem az emberség nem egyeztethető össze az antiszemitizmussal. Legyen ez a mai nap fő mondanivalója mindnyájunknak. Ámen.