And now for something completely different. Idén is beköszöntött az Euróvíziós Dalverseny, aminek az értelméről lehet vitatkozni, de nem érdemes, hiszen jövőre úgyis megrendezik, és azután is, és azután is, ha van rá igény, ha nincs. Bár azért mégis pozitív, hogy van egy fórum, ahol - habár csak egy-egy dal erejéig, de - még azok az országok is megmutathatnak egész Európának egy csipetet zenei életük aktuális állásából, akiknek amúgy erre nem sok lehetőségük van.
Ezzel a lehetőséggel élve idén Finnországot egy helyi svéd lány képviseli anyanyelvén, Oroszországot egy burját asszonykórus, az osztrák dal felső-alpesi tájszólásban szól, a török dal pedig egy szefárd klezmer. Itt az ideje tehát, hogy Magyarország is végre egy lovári nótával képviseltesse magát, de ne legyünk telhetetlenek: Ádok Zoli és Wolf Kati után a Compact Disco egyenesen színvonalasnak számít. (Még egy Rúzsa Magdi vagy Bayer Friderika már tényleg utópia lenne.)
Az idei mezőny aránylag erősnek számít, és bár a Mikor? Melyiket? blog kedvencei általában nem szerepeltek túl fényesen, azért mutassuk be őket:
Hollandia: Joan Franka - You and Me
A sok csilivili ugrabugra és csutkáig tekert gépzaj közepette több, mint üdítő ez a tündéri hippilány egy szál gitárral, amiből sokkal színesebb muzsikát varázsol elő, mint legtöbb vetélytársa.
Törökország: Can Bonomo - Love Me Back
Muzulmán országként egy klezmer-elemekkel színesített számot és egy ifjú Tevjét küldeni Eurovízióra - az ország kulturális sokszínűségét talán nem is lehetne jobban reprezentálni. Úgy keveredik benne a klarinét a keleti népzenével és a popos zenei alappal, hogy akármelyik miatt esélyes lenne a győzelemre.
Szlovénia: Eva Boto - Vermajem
Ide tényleg fölösleges minden szó.
Oroszország: Buranovszkije Babuski - Party for Everybody
Idén alighanem Nagy-Britannia pályázott Engelbert Humperdrinck-kel a show korelnökségére, de a tajgai nagyik jól keresztülhúzták ezt a számítást. A mulatós techno amúgy is be szokott jönni a nagyközönségnek, és bizony nekünk is volt egy Veresegyházi Asszonykórusunk, akiket képtelenség volt nem szeretni. (A legújabb gyöngyszemünk pedig a Szivárvány Nótakör.) Az is olyan aranyos, amikor a videó végén az egyik néni belenevet a mikrofonba. :)
Izrael: Izabo - Time
Vidám, mókás, de nem tingli-tangli, vagy legalábbis abban is a legmagasabb minőséget üti meg. Igazi Tel Aviv-i hangulat, kicsit még az egyszer már bevált A-Ba-Ni-Bi is visszaköszön. A szám klipje pedig kvázi új dimenziókat nyit meg a műfajban.
Finnország: Pernilla Karlsson - När jag blundar
Kis skandináv csillezés, helyes, sportos (evezős vagy vízilabdás) lány: az ő szájából még ez a kemény vikinges svéd nyelv is gyönyörű dallamosan szól.
Magyarország: Compact Dicso - Sound of Our Hearts
Ha a magyar válogatott focizik, vagy magyar csapat külföldi ellen, játszhat bármilyen csapnivalóul, akkor is erkölcsi kötelességünk nekik szurkolni. Ehhez képest az Eurovízió magyar versenyzője nem is volt olyan borzasztó, és ha a fenti listát kibővíteném még a francia, a San Marino-i, a moldáv, a horvát, esetleg még a svájci produkcióval, akkor ebbe a második körbe a magyar csapat is mindenképpen beleférne. Így hát szurkoljunk nekik teljes mértékben (ha csak utólag is)!
Apdét: Valaki kommentelje már meg, hogy ez a svéd minimál-techno hogy volt képes ennyi tizenkét pontot és egy eurovíziós győzelmet bezsebelni?! Amíg erre nem kapok választ, bár utálom az összeesküvés-elméleteket, de nem tudok másra gondolni, mint hogy jövőre Stockholmban akarták rendezni, és ezt közölték a másik negyvenegy ország zsűrijével is.
De összeesküvés ide, összeesküvés oda: a magyar produkciók összeállítói pedig gondolkodjanak el, hogy végre nem csak a határon túliak nemzeti szolidaritási sms-eire kéne bazírozni, hanem esetleg arra a maradék pár százmillió emberre is, aki ezt Európa-szerte látja, és szintén szavazhat. (Vagy egyszer próbáljanak lezsírozni egy budapesti rendezést, és ennek megfelelően kérjék a max pontokat.)