- Alighanem mindenki megkapta a kormány konzultációs kérdőívét. Már a kiküldése előtt tudni lehetett, miről fog szólni: pont, amiről az előző kettő. Irányított kérdésekre sugalmazó válaszlehetőségek, és ha valakinek nem lenne egyértelmű, még állami pénzből finanszírozott reklámkampányon is jól a polgár agyába rágják, mi is a jó válasz. "Szerintünk fontos a fiatalok támogatása - és Ön szerint?" Igenis, érezd magad lelkileg szarul, ha valamiben nem a kormánnyal értesz egyet, hiszen ők csak jót akarnak, most mondták. Aztán majd ha ezt visszaküldi a polgárok alig tíz százaléka (amit ki igazol?), odafönt azt is óriási győzelemként adják el (a kérdésekre adott válaszoktól függetlenül), és ki fogják jelenteni, hogy itt aztán kurvára széleskörű konzultáció zajlott. Nem tudom, a kormányzat hol húzta meg magának a nevetségesség határát, de láthatóan jóval magasabban, mint ahol az objektíven húzódik. Ennél mélyebbre nem kívánok hatolni a témában.
- Apropó nevetségesség: Pálffy István éppen azért osztotta ki Hugh Grantet, hogy magát még mindig a brit miniszterelnök szerepébe képzeli. Arra a kormány azért mégis érdemesnek tartotta az angol színjátszás bociszemű szépfiúját, hogy még neki is jól megmondja a magáét, és erről a nemzet nyilvánosságát is feltétlenül tájékoztassa. Ráadásul még csak nem is magáról az üzenetről, hanem arról a bénázásról, hogy egy rohadt címet nem tud megtalálni - pedig egy gugli-keresés is csodákat művelhet! (Talán az NMHH is alkalmaz egy közepesen betanított csimpánzt, aki képes beírni, hogy "hugh grant adress".) Ha meg Hugh Grant címe mégsem hozzáférhető, az valószínűleg nem véletlenül van úgy, és akkor még Pálffy Istvánnak sem fogja magát a Scotland Yard haptákba vágni. Hagyok időt, amíg ezt odafönt is megszokják.
- Szegedi Csanádról kiderült, hogy zsidó. A Jobbik azóta azon csámcsog, hogy melyik tagja zsidó és mennyre az - hogy ezzel is bizonyítsa, hogy neki ez a kérdés egyáltalán nem is fontos. Sőt még az is megállapításra került, hogy "a magyarság mindig vállalást jelentett és nem valami faji felsőbbrendűséget". Na most pont ilyenkor kéne alkalmazni ama bizonyos holokauszt-tagadást büntető törvényt - de most, hogy ezzel az állami Horthy-kultusszal az lényegében hivatalos szintre emelkedett, miért pont egy kéményseprő-jelmezben masírozgató paprikajancsi félmondatán akadjunk ki?
Meg különben is, aki a "Szegedi"-ből eddig nem gyanakodott, az meg is érdemli. Ebből is látszik, hogy azok szoktak a leghangosabban zsidózni, akik azt se tudják, hogy az hogy néz ki. (Azannyát, ennek nincs is pajesza!) Mondjuk pusztán ránézésre erről a Csanád gyerekről sem gondoltam volna, mint ahogy Whoopi Goldbergről se, de ez már csak ilyen egy téma. Foglalkozzon vele, aki akar.
- Lement a Budapest Pride is szépen, rendben, jó hangulatban. A rendőrség tette a dolgát, vonulás közben csak egy Árpád-sáv lengedezett a távolban, de egyéb híradások szerint sem voltak náciék többen harmincnál. Legfeljebb azon gondolkodtam idén is el, hogy ha az egyik oldalon ott egy színes, vidám, békével, zenével és jó hangulattal vonuló embercsoport, a másikon meg egy negyven fokban is tökig feketébe és acélbetétesbe öltözött, magát direkt szarul érezni akaró, artikulátlanul üvöltöző, agresszív horda, akkor ki az, aki az utóbbit választja? Ha valaki önmaga ellensége, akkor azt dolgozza fel magában, én ezennel lépek is tovább.
- Az Európa-bajnokságnak máris vége, a németek az elődöntőben kikaptak (tényleg látványosan fosok voltak, na), a döntő így két tizenegy tagú fiúegyüttes bohóckodásává züllött. Persze a négygólos különbség tényleg jól mutat a kijelzőn, és lám-lám, az a híres Balotelli (aki ugyebár Baló György és Telly Savalas törvénytelen unokahúga) sem tudott csodát tenni.
Az EB végének azonban legkedvezőbb fordulata, hogy végre azt az idegesítő számot, amit mindig adtak a meccsek előtt, után és közben, és ami állítólag az EB hivatalos dala volt, nem kell többé dosztig hallgatnom. A kilencvenes évek évek közepén, amikor mindenből sláger lett, amiben volt egy Casio-szinti meg egy dobgép - nos, ez akkor is a kukában végezte volna. Idén meg ezzel szúrták ki a tisztességes focidrukker fülét. Focis zenei műfajban ez például mennyivel jobb (és mennyivel szebb emlékeket is idéz..):