Ennek önmagában nem volt sok értelme. Vagyis az értelme az volt, hogy volt. Egy Balog Zoltán feat. Hoffmann Rózsa sajtótájékoztatóra azért elmennek a fő médiaorgánumok, ki tudja, hátha most mondanak valami újat. Ez ugyebár rendre elmarad, vagy legalábbis pozitív irányba, de az ő személyük és pozíciójuk van olyan súlyú, hogy minden megszólalásukat csillió kamera vegye. Ugyanez a Hallgatói Hálózat és más(?) diákszervezetek aktivistáira nem feltétlen igaz. Már csak azért se, mert amíg az országban a helyzet nem változik, addig ők se fognak tudni új tartalmat hozni. Az ő erejük nem a felkent hatalmukban van, hanem a mozgósítóerejükben és állandó jelenlétükben. Hogy most mit mondtak, igazából érdektelen, legalábbis abból a szempontból, hogy látatlanban is ki lehet találni. Esetleg csak az indulat volt most bennük túl sok, ami visszájára fordíthatja a feléjük táplált szimpátiát. (Szó ami szó, a bullshitező fiatalember stílusa tényleg elég gáz, már elnézést. De a lány nagyon felkészült és aranyos, neki rá kéne állnia akár főállásban erre az érdekérvényesítő vonalra.) Viszont annyiban tényleg jogos, hogy egy konferencián elvárható az előadótól, hogy utána lelkesen várja a kérdéseket, főleg, ha ezt előtte meg is ígérte.
Ez pedig már kiválóan tükrözi a kormányoldal politikai hozzáállását: egyrészt ennyit az ígéretekről, másrészt meg csak akkor tudnak erősek és nagyok lenni, ha nem áll velük szemben ellenpólus, és a hallgatóság is az ő híveikkel van tele. És ezt a diákaktivisták is tudhatták volna: aki beül meghallgatni egy Hoffmann Rózsát, urambocsá' még egy Balog Zoltánt is, tapsra kész tenyérrel, az bizony nem azért van, mert ő akar lenni a konferencia belső ellenzéke. Mint a hölgy és az úr (utóbbi a Kutyuu nevű kommentező információja szerint Nógrádsáp fideszes polgármesere, és ténlyeg), akik jól megmondták nekik, hogy menjenek haza, hiszen csak diákok, tehát az oktatáshoz semmi közük nincsen. (Arra meg gondolni se merek, hogy a derék politikai munkatársak jó előre gondoskodtak is a nézőtér összetételéről. Különben senkinek nem feltűnő, hogy egy oktatási konferencián nem ülnek bent diákok? Legalább a helyi Fidelitast megint elhívhatták volna, csak a látszat kedvéért - de hogy ennyire nem gondolják a tanulókat az oktatás szereplőjének, hogy erre még csak nem is gondoltak, hát ez elég tragikus.)
Szóval azt a diákok se gondolhatták komolyan, hogy valaki pont ott és pont tőlük fog másképp meggyőződni. A lényeg maga a jelenlét, a présance. A kormánytagok kezében ott az állami hatalom, no és a pódium, ahol azt mondanak, amit nem szégyellnek. (Ha Hoffmann Rózsa bejelenti, hogy holnap minden tizedik egyetemistát tarkón lőnek, az odarendelt közönség arra is gond nélkül vastapsol.) A diákság egy ilyen poroszos iskola- és államrendszerben csak akkor tudja a hangját hallatni, ha az elég hangos és elég gyakran szól. Szomorú és sajnálatos, hogy ez így van, és nyilván nekik (mármint a diákaktivistáknak) sem kényelmes mindig kínos helyzetbe hozni magukat és minden jelenlévőt. De amíg a kormányzatnak - mint az EMMI neve is mutatja - az ember csak egy erőforrrás, és hazánk jelenlegi vezetői önmagukat képzelik az isteni örök igazság hivatásos grállovagjainak, addig nincs más választás, mint néha - csupán emlékeztető gyanánt - jól rajtuk ütni.
"Segíts, hogy hangosabb legyen az ének!"
(Kis változtatásokkal megjelent a Piroslap blogon.)
