Mi lenne, ha a villamosvezető tovább vezetné a villamost, a gyalogos pedig máskor jobban körülnézne, és menne tovább az élet, ahogy azelőtt? Most már mindkét félnek ismerjük a sztoriját, amik nem mindenhol vágnak egybe, de azért összerakhatunk belőle egy konzekvens történetet. Mindenki elismerte a hibáját, még ha egy nőt, pláne egy állapotos nőt megütni jóval nagyobb hiba, sőt bűn, mint lelépni a piros zebránál. Míg az is igaz, hogy egy hirtelen indulatból elkövetett pofonba sokkal nehezebb belehalni, mint abba, ha átzakatol az emberen a négyeshatos.
A hirtelen felindulás sem lehet mentség, legfeljebb magyarázat a pofonra, meg arra, hogy a sofőr nem látta, hogy a nő várandós, ami hat hónapos állapotban már egy testesebb nőn is meglátszik. Az pedig még az eset előtt történt, hogy a vezetőnek látnia kellett, hogy a két nő veszélyesen közel áll a járda széléhez és nem figyelnek, szóval jobban is lassíthatott volna, vagy csöngethetett volna korábban is. Nyugaton ha az ember túlságosan a járda szélén várja a zebrán a zöldet, akkor is megállnak neki - és nem jófejségből, hanem mert sosem lehet tudni biztosan, nem akar-e az illető vesedonor pont elé lelépni az útra? A sofőr úr ezt is szem előtt tarthatná legközelebb. Ugyanígy a gyalogos hölgy legalább a magzata védelmében is jobban vigyázhatna, hova áll, hova néz és hova lép? Mert ha nem így tesz, akkor éppúgy veszélyezteti születendő gyermeke állapotát, mint ha piálna, bagózna és/vagy herkázna a terhessége alatt.
Ám végül nem szerzett senki sem nyolc percen túl gyógyuló sérülést, és még a hölgy is elmondta, hogy nem akarja, hogy a vezetőt emiatt az eset miatt elbocsássák. Most ő is megmutathatja, hogy a saját hibája mellett máséval is megértő-e? Elvégre ebben az országban éppen azaz egyik élénk politikai téma, hogy akik éveken, évtizedeken keresztül terrorizálnak testileg, lelkileg, szellemileg egy másik embert, akit ők a párjuknak hívnak, majd az egészet egy szerencsétlen vak komondorra kenik, azok büntethetőek-e? A BKV részéről is érthető, hogy manapság, amikor a nők védelme jobban előtérbe került, nekik is nyomatékos választ kell adniuk egy ilyen esetre. Minden olyan enyhítő körülmény figyelembe vétele nélkül, hogy a bűnös a lehető legkorrektebb módon járt el, és a fegyelmi eljárást maga ellen is ő kezdeményezte? De biztos, hogy ez a megfelelő alkalom és eszköz a jófejség demonstrálására? Miközben ráadásul a villamosok se járnak rendesen
Elvégre a bibliai "szemet szemért, fogat fogért" elv is azt jelenti, hogy a megtorlásnak arányban kell állnia az elkövetett bűn nagyságával, és senkit nem lehet nagyobb arányban büntetni, mint amekkora az ő bűne volt. Nem csoda, hogy ez az alapelv minden civilizált ország jogrendjében megtalálható. Egy pofonért legfeljebb egy másik pofon adható, például egy fegyelmi formájában. Elvégre a gyerekünket sem szabad vernünk, de sok szülőnél mégis előfordul, hogy elveszti a fejét és lekever egy nyaklevest - ami nagyon NEM helyes, és jó esetben a szülő azonnal megbánja, és megrója magát. De ha minden ilyen szülő elvesztené a munkáját, vagy a gyámügy elvinné a gyereket, akkor hamar kiürülne a munkaerőpiac, az árvaházak pedig hamar megtelnének.
Nem, nem mentegetek senkit, sőt: azt szorgalmazom, hogy ismerjük el mindenki hibáját, szankcionáljuk a megfelelő súllyal és eszközzel, nem elbagatellizálva, de nem is túllihhegve. Aztán menjen mindenki vissza a dolgára: a villamosvezető vezesse a villamost több óvatossággal, a gyalogos meg nézzen jobban körül. Csak ennyi kell egy ekkora városban való együttéléshez.