Bevallom, vasárnap este óta nem olvastam híreket, sem blogokat, a tévében meg ha hírműsor jön, elkapcsolom. Nem csak mert utálom a tegnapi eredményt, hanem mert akarok végre egy kis csendet magam körül. Pedig biztos most mindenki magyarázza a bizonyítványt, élve eltemeti az ellenzéket és mélyeket gratulál a Fidesznek, még inkább az LMP-nek. Valóban fölmerül a kérdés, hogy olyan fideszes jelöltek, akik mind országosan, mind helyben teljesen ismeretlenek, és sem a kampányban, sem az azt megelőző négy évben nem csináltak semmit, azok mégis hogyan nyerhettek? És miért szavaznak az emberek nagy büdös nullákra, és főleg miért kell nekik a gödör mélyén is egy ásó? Ennyire kíváncsiak, mi van a mélypont alatt? És ha megtalálták, mihez kezdenek?
(Forrás: valasztas.hu )
De most első körben csak arra hívnám fel a figyelmet (amire gondolom, már rengetegen): a Fidesz 44 és fél százalékos szavazataránnyal szerezte meg a parlamenti helyek kétharmadát. Ez nyilvánvalóan egy perverz választási rendszer, és a győztesnek valóban nincs mire büszkének lennie. Nem baj, ha győzött, sőt az lenne a legszebb, ha úgy győzhetne bármelyik párt, hogy a többeknek nem kéne félnie a demokrácia lebontásától vagy az egzisztenciális ellehetetlenítéstől. (Sőt én még mindig bízom abban, hogy ha az MSZMP romjain fel tudott épülni egy européer, szociáldemokrata párt, akkor egyszer majd a mostani Fideszből is kinőhet majd egy európéer, konzervatív erő.) A baj az, ha egy párt állampárttá alakul - persze ha a társadalmi támogatottság megvan hozzá, akkor csak hajrá. A demokrácia hátulütője, hogy a saját eszközeivel lehet kinyírni, ezért nem is való minden társadalomnak, csak amelyik már elért egy bizonyos fejlettségi szintet. A magyar meg jól láthatóan nem ilyen. Boldoggá erőszakolni meg senkit nem lehet.
Az ellenzéknek meg rengeteg hibája van, amit lehet és kell is fikázni, de hogy a magyar politika fő törésvonala nem a bal és jobb dimenziójában húzódik, hanem a nyugatos-keletes és demokrata-autoriter változói között, és hogy ebben a jelenlegi ellenzék képviseli a demokráciát és a nyugatbarátságot, az elvitathatatlan. Az pedig egy sima választási elemzésnél jóval mélyebb kutatást igényel, hogy a magyar néplélekben miért nincs erre kereslet? És mitől jött be a Jobbik meglepetése? Olyannyira, hogy a másodlagos pártpreferenciák térképe így néz ki:
(Közben az Index is hozott már le ilyen térképeket, de ezeket saját kézzel csináltam a valasztas.hu térképéből.)
Oké, Budapesten ez nem nagy etwas, egyszerűen a győzelmeket mutató színtérkép inverze. De a harmadlagos pártpreferenciákat már érdemesebb megfigyelni:
Országosan nagyjából szintén a másodlagos preferenciatérkép inverze (azaz ahol a Jobbik lett a második, ott az összefogók azért elcsípték a harmadik helyet, és fordítva), de nem is tudni, hogy mi a nagyobb meglepetés? A Jobbik ilyen megerősödése, vagy inkább hogy a jómódú budai kerületekben és a pesti belvárosban, egy tömbben megmaradt az LMP harmadik erőnek?
Na jó, ennyi elég is. Az Összefogás eddig tartott, az EP-választáson (május 25, nicht vergessen!) már külön indulnak - ez persze nem jelenti, hogy valamikor még ne lehetne új összefogás. Meg ugye még a parlamenti működésen is múlik, hogy négy év múlva ki milyen esélyekkel indul? Addig is mindenki levonja a konzekvenciákat (kivéve a győztes, neki nincs mit levonnia - márpedig aki soha nem von le semmit, előbb-utóbb nagyobbat bukik, mint ide Lacháza), és megy előre. Az MSZP-nek meg is van már a konzekvenciája: pont azokat nem tudta megszólítani, akiknek leginkább érdekük lett volna a kormányváltás. A cél adott, a munka náluk is folyik tovább, az élet nem áll meg.
Csak egy dal dúdolja magát a fejemben, mióta egy összefogásos ismerősöm ezzel búcsúzott el tőlem tegnap: "A megváltó álmokból annyi maradt, mint computer-agyban egy ujjlenyomat."