Idén is gyorsan összehozzuk saját listánkat az Eurovíziós Dalfesztivál idei indulói között. Akár a valódi pontozók, mi is tízet emelünk ki, de ebből kettőt soron kívül, így tehát a pontozás kicsit más, mint az eredetiben, de igazából ez tök mindegy. Inkább jöjjenek ők. (A korábbi versenyekről készült összeállítások megtekinthetőek itt és itt.)
1 point goes for: Latvia
Aarzemnieki - Cake to Bake
Aranyos kis kedves, euro-poszt-hippi akusztikus nóta, amit emberek játszanak hangszereken. Nem akar semmi világmegváltást beleerőszakolni (ezt ki is emeli), csak a zenélés és a sütögetés kollektív élménye lengi be a teret. Esetleg azt lehetne kifogásolni, hogy ezek a lettek a frontembert valójában Németországból honosították, ja meg hogy a dal refrénje végtelenül sablonos és minden akkord már első hallgatás közben is előre kiszámítható. De azért kár, hogy nem került be a döntőbe.
2 points go for: Germany
Elaiza: Is It Right
Németország nagyon büszke a befogadására és a multikultira, és hogy ott a török, a balkáni és a centrum-európai értékek milyen nagy szimbiózisban élnek egymással. Ennek remek példája ez a nem túl bonoylult, mégis tökös dal, ami kellően elegyíti az europopot a káeurópai népiesch-sel. (Az énekesnő lengyel-ukrán származású, de Németországban nőtt fel, szóval tudja, mit dalol.)
3 points go for: Iceland
Pollapönk - No Prejudice
Milyen szép is a világ, ha mindenki szeret mindenkit.. Mondjuk egy ilyen kétszavas mondanivalónál sokszor az is jobb, ha nincs semmilyen, de ez legalább azon belül előremutató, és végre valaki rockzenét is elhozott. Színek és virágok a hó és jég birodalmából.
Pont a szivárványszínű zászlók után érkeztünk el az első soron kívüli versenyzőnkhöz: Ausztriához. Tizenhat évvel Dana Internatioal győzelme után egyáltalán nem nagy szám, ha valaki transzvesztitaként indul, de amit Conchita Wurst bemutat, az tényleg zavarba ejtő. Tom Neuwirth (ez az igazi neve - a művésznévből a Wurst németül kolbászt jelent, a Conchita meg spanyolul a vagina becézése) alapból teljesen jó nő lenne - csak az a dús, fekete szakáll valahogy nem illik a képbe. Vagyis ez szubjektív: pont arról szól az elfogadás, hogy mindenki lehessen az, aki akar. Ha szakállas nő akar lenni, akkor legyen az - végülis ha valaki lehet borotvált férfi (pl. a férfi lakosság túlnyomó többsége), akkor ennek ellenkezőjével sem lehet semmi gond. Ha meg valakit zavar, urambocsá megbotránkozik, az saját magával szúr ki. A dal sem olyan gyenge, hogy ne rúghasson labdába (nyert már rosszabb is), de a körülötte alakult hírverés főleg nagyon megdobta az esélyeit. A döntőben már benn van, az biztos.
4 points go for: Switzerland
SEBalter - Hunter of Stars
Pörgős világzenés rocky, a próbálkozásról és elutasítottságról, illetve hogy a zene és tánc, móka és kacagás a leginkább szőrösszívű szakállas bácsit is megenyhíti. Van, amiről nem lehet megmondani, hogy miért jó, na ez pont ilyen.
6 points go for: Russia
Мария Андрееевна и Анастасия Андреевна Толмачёвы
Marija Andrejevna és Anasztázia Andrejevna, azaz Mása és Násztya: a Tolmacsova nővérek - Shine
Ha már jó nőkről van szó, nem hiányozhat a csinos, kedves, szólóénekes kislány kategória sem. (Olvasói kérdés: "Miért van az, hogy ha nőkről van szó, akkor a kinézetet tekinted elsődlegesnek és a dalt kvázi tök mellékesnek?" Nos, a kérdés jogos, bár nem teljesen igaz, hiszen egy rossz dallal senki nem kerülhet fel a listámra. Viszont az Eurovízión nem csak a dalok versenyeznek, hanem maguk a produkciók. Ha meg egy fiatal lány áll ki színpadra, aki alapból szép, és még erre sminkkel-ruhával rá is dolgoznak, akkor ettől a szemponttól sem lehet eltekinteni. Főleg, hogy ez averseny amúgy sem a csúcselőadók világsikereiről szól, hanem hogy ki tud megjelenésében és személyiségében átütni egy falat.) Az orosz produkció abban is kiemelkedik a kategóriából, hogy itt rögtön két gyönyörű ikerlány áll ki a színpadra, és a dal is egészen jó. Csak azon a kínvigyoron kéne kicsit csiszolni, no meg a tizenhét évükkel várhattak is volna, de nálam így is majdnem dobogósok lettek. (Aki meg kifújolja őket, pusztán politikai okokból, az simán tapló.)
És ha már az előbb kifejtettük, miért is fontos, hogy a színpadon egy (vagy annál több) fiatal lány jól nézzen ki, akkor pont a legjobbkor következik a következő soron kívüli, az idei Eurovízó másik leginkább zavarba ejtő produkciója: Lengyelországé. Nem tudni, hogy ez most komoly, vagy éppen kifigurázni akarja, amikor valamit csöccsel akarnak eladni - esetleg ez az egész önmaga paródiája? Ráadásul itt a zene elviselhetetlen, szóval tényleg nem szól másról, csak az olcsó cicimutogatásról és a heteró férfiak biológiai reflexeinek (mi tagadás: hatásos) beindításáról. Hozzá körítésként meg eza műparaszti imidzs, ami pluszban idegesítő - de annyira, hogy már nyugodtan elmenni se lehet mellette. (A klip légköréből megpróbáltak valamit a színpadra is átvinni, és ezek szerint eredményesen, mert ők is ott vannak a döntőben.)
8 points go for: Georgia
მარიკო & შინ
Mariko & The Shin - Three Minutes to Earth
Vannak olyan produkciók, amik azért nem illenek ide, mert olyan botrányosan szarok, és vannak, amik azért nem, mert olyan különlegesen magas színvonalat nyújtanak, hogy abszolút kilógnak a csilivili europopos közegből. A grúz Mariko Ebralidze jazzénekesnő és a The Shin együttes száma talán éppen ezért nem is jutott el az európai fülekhez és szívekhez. Ez nagyon szomorú, de öröm, hogy legalább az Eurovízióra eljutottak, és akinek van füle az ilyenhez, az máris tudomást szerzett róluk. A Mikor? Melyiket? blogban meg rögtön harmadikok is lettek, gratulálunk.
10 points go for: Albania
Hersi - One Night's Anger
Miközben idén különösen sok ország mondta le a szereplést anyagi okokra hivatkozva, (közöttük olyanok is, mint a pár éve is győztes Szerbia, vagy az európai kötődést ezzel is demonstráló Törökország), addig Európa legszegényebb országa: Albánia az, ami soha nem hiányzik. Mi pedig minden évben elcsodálkozunk, hogy ilyen kis helyen hogy férhet el ennyi kiváló énekesnő, és hogy ők hogyhogy nem nyernek soha semmit? 2011-ben Aurelia Gaçe emelkedett ki a mezőnyből (sajnos csak az elődöntőből), idén pedig egy hasonló erejű és stílusú dal az, amit Hersiana Matmuja elvitt magával Koppenhágába - ám sajnos ezt sem értékelték eléggé. Na ebben térünk itt mi el az átlagtól, mert nálunk bizony őneki jár a majdnem maximális tíz pont.
12 points go for: the Netherlands
The Common Linnets - Calm After Storm
És amiért már egy egész olvasótábor izgult: a dalok és produkciók versenyét nálunk a szintén mindig remekelő, mégis rendszeresen alulmaradó Hollandia nyerte - egy olyan rock-country dallal, ami egyszerre igényes, fülbemászó, szerény, egyszerű és lélekérintő. Lehet, hogy ez utóbbi csak azért van, mert emlékeztet az Alabama és Monroe filmre, ami szintén egy flamand (=majdnem holland) country-zenész pár tragikus történetét dolgozza fel. Mindenesetre a dal nagyon profi munka, minimalista, de éppen ezért az apró finomságok is csodásan kijönnek. Ennél többet nem is szabad magyarázni, inkább tessék meghallgatni. Sokszor.
X points go for: Hungary
Kállay-Saunders András: My Baby
Tudjuk, ez a tavalyi száma, amivel itthon második lett. Akkor tényleg szoros volt a verseny, akkor is megérdemelte volna a részvételt, akárcsak ByeAlex vagy Radics Gigi. Sokkal jobb lett volna a leosztás, ha a tavalyi három dal nem egymás ellen indul, mert akkor Kállay-Saunders András ma jobb dallal és több eséllyel versenyezne. Ezzel itt, ni:
(Szombat este pedig figyeljük, hogy Európa népe és zsűrije mit szavaz meg nekünk. Este 9, királyi.)
Apdét: Bejött a papírforma, Conchita Wurst tündökölt, mint egy főnix, gratulálunk. Neki hála jövőre Ausztriában tartják az Ojrovízijót. (A legnagyobb esélyes város Bécs, de akár Linz vagy Salzburg is szóba jöhetne. No mindegy, erről azért nem rendezünk pontozásos versenyt.) Továbbá tiszta szívvel gratulálunk Kállay-Saunders Andrásnak, aki valóban minden várakozást fölülmúlva lett az ötödik, sőt pár körön keresztül még vezetett is. Harmadszor meg gratulálunk saját magunknak, hiszen a mi saját győztesünk: Hollandia a második lett, szóval akkorát mi sem tévedtünk. :) No akkor majd jövőre, itt a szomszédban.
