Mostanában elég sokszor kell kiállnunk a tolerancia próbáját. Képünkbe lett tolva a "nemzeti konzultáció a bevándorlásról és a terrorizmusról" - azaz az állami hecckampány azok ellen, akik minálunk keresnek menedéket, háború vagy éhhalál elől. Már a cím összefüggésbe hoz két különböző fogalmat - a bevándorlást és a terrorizmust - amiket biztosan össze lehet valahogyan kapcsolni. Miként a Jobbik legszívesebben a cigányságról és a bűnözésről konzultálna, én meg mondjuk Bartók Béláról és a bérszámfejtésről, mert hát biztosan vannak bérszámfejtők, akik szeretik a II. hegedűversenyt vagy a Román(!) népi táncokat, csak ugye a háttérhatalmak nem engednek statisztikákat készíteni erről. De nem is kell, mert ugye a nagy igazságot mindenki tudja. A lényeg, hogy gazdasági problémák esetén a külső betolakodókat és random embercsoportokat kell stigmatizálni, még akkor is, ha a propaganda jóval többe kerül, mint amennyit az állam a bevándorlókra és a menekültekre költ.

Ezen felül azt is megtudhattuk, hogy Orbán Viktor számára mit jelent a tolerancia: mindenki maradjon a fenekén, ne akarjon többet, mint amennyit eddig kapott, pláne ne egyenlő jogokat, szóval ne provokáljon itt összevissza, és akkor nem lesz baj. Még a buzizós vicceinket is megtartjuk magunknak, olyan jó fejek vagyunk. (Nekem meg erről jutott eszembe egy vicc: amikor a bolondok házában már mindenki ismer minden viccet, ezért elég csak a számát bemondani, máris mindenki röhög. Aztán egyszer új bolond érkezik, aki bemondja: -Kilencvenkettő. Óriási röhögés, a legjobban nevető bolond megszólal: -Ezt még mi se hallottuk!)

Magyarország pedig sosem volt multikulturális ország, a kárpát-medencei szlovákok, románok, szerbek, horvátok pedig mind 1920. június 4-én nőttek ki a földből. Csak ennek tudható be, hogy a trianoni békeszerződés pillanatában a magyar lakosság Magyarország népességének a felét sem tette ki, és ebben a magyarajkú zsidóság és cigányság is benne volt. A Magyarországon élő tizenhárom nemzetiségi és etnikai kisebbség is csak hallucináció, akárcsak a török hódoltság és az osztrák uralom tárgyi emlékei. Sebaj, csak egy újabb történelemhamisítás, föl lehet rakni a polcra a többi közé.

A Kőbányán építendő mecset látványterve. (forrás)

Közben a Kőbányán építendő új mecsetet éppen a Népszabadság oldalán szavazták le a látogatók. (Ez persze semmire nézve nem reprezentatív, még azt sem tudjuk, hogy egyáltalán mennyire a Népszabadság olvasói azok, akik kétszer annyian böktek a NEM-re, mint az IGEN-re. Mindenesetre az eredmény meglepő.) A kormányzat egyik oldalról tehát küzd a bevándorlás ellen, riogat a vallási fundamentalista terrorizmussal miközben a vallási fundamentalista török kormányt állítja maga elé példaként, és támogatja, hogy muszlim imahelyet és vallási-kulturális központot építsen Budapesten. (Szóval a magyar államnak egy fillérébe nem kerülne, ezért az elutasításánál a "bezzeg erre van pénz" érv nem játszhat.) Az meg legyen az ő gondjuk, hogy hogy fogják megtölteni azt hívekkel, és a Magyarországon élő különböző muszlimokat: törököket, arabokat, afrikaiakat, közép- és délkelet ázsiaiakat hogy fogják egy tető alá terelni? (A síita perzsákról és azeriekről nem is beszélve.) De attól, hogy mások normális körülmények között gyakorolhatják a vallásukat, nem lesz senkinek se rosszabb.

Csak sajnos sokan, sokféleképp járatták le a muszlim vallást - legfőképp akik maguk is muszlimok, és megpróbálják elhitetni, hogy az iszlám egyenlő a vallási fundamentalizmussal. Ám az Európában élő muszlimok többsége mást sem akar, csak békében élni, dolgozni, és termelni a befogadó ország GDP-jét. Olyanok meg mindig vannak, akik az európai törvényeket és normarendszert képtelenek elfogadni, de azok ellen az állami hatóságoknak kell fellépniük - akárcsak a nem-muszlim, a többségi népesség hasonló elemeinek esetében. A szabad vallásgyakorlás és templomépítés viszont minden csoport saját joga kell legyen, még Budapesten is. Nem kell szeretni, sőt még tisztelni se. Csak tiszteletben tartani.

(Apdét: Úgy tűnik, mégsem épül mecset Kőbányán. Szóval ez egy darabig tárgytalan.)