 |
| Alex Fishman |
No Hope for Gazans
Alex Fishman
Ynetnews, 2016.02.26.
Az izraeli hadsereg a Hamasszal folytatott harc következő fordulójára készül, ami ezúttal már sokkal intenzívebb lesz, mint az eddigi hadműveletek. Ám az új háborút kirobbantó szikrát ezúttal más gyújtja majd be. A gázai lakosság elért egy kritikus pontot, ami ha robban, abba az egész térség beleremeg.
Mint minden évben, az izraeli hadsereg idén nyáron is készül a gázai konfliktus újabb körére. A vezérkari főnök megadta a felkészülési határidőt, ideértve a felszerelés megújítását és a kiképzést is. Senki nem ismeri a pontos menetrendet, vagy hogy egyáltalán mi lesz a következő összecsapás kiváltó oka, de az biztos, hogy ez a közel évenkénti rituálé nem egy valóságtól elrugaszkodott rémkép. És nem csak Izraelben számolnak ezzel.
Az övezetet elhagyó gázaiaktól tudjuk, hogy a másik oldalon is ugyanígy számolnak: a fegyveres összetűzés az ő forgatókönyvük szerint is bizonyos. Mint ahogy az is, hogy a harc az eddigieknél már sokkal keményebb lesz, hiszen Izrael már beleunt a Hamassszal való játszadozásba, és mindent meg fog tenni, hogy végleg szétzúzza a [Gázát ellenőrző] terrorszervezetet.
Szegénység a Gázai övezetben (Kép: Reuters)
A Hamasz a tervei szerint eközben majd jól meglepi Izraelt a tűzerejével, és csapást mér a zsidó civil lakosságra, ezzel megváltoztatva az erőviszonyokat és megtörve a [Gáza körüli tengeri] blokádot. Ha mindkét terület lakosságát sikerül feltüzelni, a Hamasz terve beválik.
Ám úgy tűnik, hogy a következő kör mégis váratlanul érheti a Hamasz-vezetőket, ha kicsúszik a kezükből az irányítás. Leginkább mert a „népek csatája” nem fog kitörni pár félreértéstől, provokációtól, vagy néhány fegyveres akciótól, ahogy azt a politikusaik elképzelik. Sokkal valószínűbb, hogy az összetűzés időzítését és intenzitását majd a gázai lakosság dönti el, ami majd a Hamasz ellen fordul, bevonva Izraelt, Ciszjordániát, sőt akár Egyiptomot is.
Gáza ma már egy óriási átjáróház, amelynek a népessége naponta változik. Izraelben is jól látják a gázai infrastrukturális válságot: az áram- és ivóvíz-kimaradásokat, valamint a tönkrement szennyvízhálózatot. De mindez csak a karcolgatott felszín: már Gáza társadalma is széthullóban van.
Az öngyilkosságok száma eddig nem tapasztalt méreteket öltött. A családon belüli gyilkossági esetek száma is megnőtt: ismert jelenség például, hogy nők megkéselik a munkanélküli férjüket. Minden harmadik ember antidepresszánsokon él. A droghasználat megnövekedett, akárcsak az általános bűnelkövetési arány, leginkább a prostitúcióé. De az sem szokatlan, hogy tinédzser lányok sokkal idősebb férfiakhoz mennek hozzá, akik el tudják őket tartani második vagy harmadik feleségként. Ezenfelül pedig a fiataloknak nincs pénzük összeházasodni, a házasulók átlagéletkora egyre növekszik.
Izraeli katonák Hamasz-alagutakat keresnek a gázai határon (Kép: AP)
A Palesztin Önkormányzat, ami felelős a segélyek eljuttatásáért az övezetbe, nem utal célzottan oktatásra vagy egészségügyre. Gázában nem működik semmilyen pszichológiai kezelés. A rendellenességgel születő gyermekek száma egyre nő, amiért a családon belüli házasságok is felelőssé tehetőek. A jelenlegi, világméretű menekültválság miatt az UNRWA [az ENSZ palesztinai menekültekkel foglalkozó szervezete – a ford.] is kevesebb pénzt ad, így kevesebb család képes a felszínen maradni.
Mindezeken felül ott az izraeli légicsapásoktól való félelem. A gázaiaknak nincs hova menekülniük, és nincs ráhatásuk az eseményekre. Dühösek, amiért a Hamasz magának földalatti városok hálózatát építette meg, míg a lakosságnak még óvóhely sem jutott.
A fiatalok, akiket elkapnak, amint a kerítésen át Izraelbe másznak, arról számolnak be, hogy nincs otthon mit enniük, vagy a családon belüli erőszak lett elviselhetetlen. A gázai fiatalok fele válaszolta különböző felmérésekben, hogy el akarja hagyni Gázát örökre. Izraeli katonák már sokszor láttak Izraelbe engedéllyel belépő diákokat, akik, amint az erezi átkelőnél elhagyják az övezetet, megcsókolják a földet. Az ő számukra ez szabadulás a börtönből. A visszatérés ethosza helyett az elmenekülés lett a jellemző.
2015 közepéig azok a családok, akik megtehették, fizettek egy csempészt, aki az alagutakon át eljuttatta őket Egyiptomba vagy Líbiába, onnan pedig hajón Európába. Útközben így is több száz palesztin fulladt vízbe. Ám ahogy az egyiptomiak a legtöbb alagutat sikeresen berobbantották, azzal a csempészutakat is elvágták.
Így megnőtt azok száma, orvosi igazolást hamisítanak maguknak, hogy „kezelésre” Ciszjordániába utazhassanak, ahonnan aztán nem térnek vissza.
Mindeközben Gázában már jó páran felgyújtották magukat tiltakozásul. Tunéziában éppen egy ilyen akció vezetett az „arab tavaszhoz”. Gáza is egyre inkább lángba borul. Miközben a lakosság alapvetően vallásos, hagyománytisztelő és kész megbékélni a sorsával, a rendszer lassan túlhevül. Márpedig ez az emberi időzített bomba előzetes figyelmeztetés nélkül robban majd föl, és a repeszek mindnyájunkat eltalálnak.
