Lehet sírni, hogy mennyire megosztott az ország, és milyen rossz, hogy már lassan másfél évtizede politikai lövészárkok között kell balanszíroznunk. Csak közben legalább ne csináljunk úgy, mintha mi nem ásnánk ugyanúgy a sajátunkét.

Ezt az egészet személyesen Orbán Viktor kezdte el a 2002-ben, amikor az egész országgyűlési kampányt, mindenféle észérv vagy felmutatható eredmény helyett egyedül az erkölcsi fensőbbrendűségre fűzte fel. Akkor keletkezett az ellenzékben nem lehető nemzet, magyarok és még magyarabbak, és lényegében akkor lett az érzelmi manipuláció, a határokon belüli ellenségképzés része a magyar politikai életnek. Tehát az nem kétséges, hogy ki lőtt először - de a legtöbb háború úgy kezdődik, hogy a másik visszalő.

Mert mi történt idén júliusban? A Quimby fellépett a Tusnádfürdő-Bálványosi (Tusványosi) Fesztiválon, ami már elég régóta a Fidesz saját politikai terepe, mint ahogy lényegében egész Erdély - már azok körében, akiket a magyarországi politikai élet különösebben izgat. Ezen kívül meg Tusványos a határon túli, és részben az anyaországi fiatalság évi egyszeri találkozóhelye, aminek a politikai szekciója tényleg a Fidesz házibulija, de ettől még hiba lenne az egész fesztivált egy pártrendezvénnyé degradálni. A Quimby meg egész nyáron koncertezik Magyarországon, de az erdélyi, főleg a székely fiataloknak ez az egyetlen alkalom, hogy helyben láthassák-hallhassák élőben, főleg mióta a Félsziget fesztivál is megszűnt már. Ha a Quimby politikai okokból visszautasítja a fellépést, elsősorban velük szúr ki. (Szóval ez több szempontból sem vethető össze az Omega tavalyi, felcsúti fellépésével.)

A másik történet pedig Eörsi Mátyásé, aki a nemzetközi Demokráciák Közössége (Community of Democracies) főtitkár-helyetteseként ismét jelentkezett oda magyar küldöttnek, amihez a magyar kormány hozzájárulása is kellett. Ha lehet hinni a különböző beszámolóknak: a magyar kormány patthelyzetben volt, lényegében vagy Eörsi, vagy a kizárás mellett dönthetett, szóval a magának kisebbik rosszat választotta. Eörsi Mátyás meg nyilván élt a lehetőségével, hogy folytassa az ottani munkáját, bármi is legyen az.

Eörsi Mátyás és a Quimby.
Eredeti képek: ATV és Édua Fotó.

Ellenzéki oldalon persze mind a Quimbyre, mind Eörsi Mátyásra össztűz zúdult, részint a sajtóban, politikusok részéről, illetve a Facebook-on egyaránt. Ismét megjelent a "mi" és "ők" rémképe, amiket csakis egy széles és átjárhatatlan aknazár választhat el egymástól. Aki pedig eddig velünk volt, de szóba mer állni a másikokkal, föl mer lépni az ő rendezvényükön, vagy el meri fogadni egy aláírásukat, az már áruló, karóba vele. Vagy az netán jobb lett volna, ha még tovább szélesedik a szakadék a jobb- és a liberális poplultúra között, és ezentúl minden zenekar köztelezően csak a fél országnak játszik? Vagy ha Eörsi Mátyás az Orbán-rendszer elleni tiltakozásul látványosan harakirit követ el, mi pedig késsel a hasában még büszkén hátba is veregetjük?

Ha Magyarország egy normálisan működő demokrácia lenne, akkor föl se merülne, hogy egy zenekar ne menjen föllépni a tőle megszokottól ellentétes oldalra, vagy hogy egy ellenzéki politikust a kormányzat támogasson nemzetközi pozícióba. Teljesen érthető, hogy a mai helyzetben, amikor a választóvonal nem bal-jobb, hanem diktatúra és demokrácia között húzódik (még ha utóbbi olykor kicsi és savanyú is), ahol az emberhez méltó egzisztenciális és szellemi lét a tét, akkor ott valóban jobban számít, hogy ki melyik oldalon áll és mit is támogat. De attól még egy ország vagyunk, egy területtel és egy lakossággal. Ha pedig az aknazárat még tovább szélesítjük, vagy ha a másik aknáit a sajátjainkkal helyettesítjük, akkor neméppen a demorkatikus és békés együttélésnek teszünk szívességet, hanem az aknazár, a vizesárok és a drótkerítés gazdáinak. Így vigyázzunk.

A Quimby tusványosi koncertje.
Ha jól siekrült a beágyazás, akkor pont a Forradalom c. számhoz tekerve.
Ha nem sikerült, akkor 24:55.