Nem volt elég a svéd és a portugál zakó, mára is bevállaltuk ezt a Robert Bulldog Fico kontra Bajnai Citrom Gordon mérkőzést. Hogy ki nyert, azt nem tudom. Mindenesetre már az győzelem, hogy a mi emberünk mutatta meg, hogy ilyenkor nem visszavágásra van szükség, nem is a "ha te így, akkor én úgy" hozzáállásra. Hanem sokkal inkább ehhez a "na ezt meg mégis, hogy a Slotába képzelted?", diplomatikus, kompromisszumot kereső álláspontra. Ami miatt persze, sokan bírálják a Gordont, hogy ebből meg abból nem lett volna szabad engednie. De békét csak kölcsönös kompromisszumokkal lehet kötni. Különben is meglátjuk majd, ők hogy tartják majd be, és mi is lesz azzal a nyelvtörvénnyel.
Még jó, hogy Orbán Viktor is megszólalt, úgy kellett ez, mnt egy falat kenyér. Hangot adott vérig sértődöttségének, hogy valamiből már megint kihagyták, illetve elmondta, hogy Magyarországnak magának kell ezt az ügyet megoldania, és ennél keményebben. Nem tudom, annál keményebb mi lehet, mint hogy egyik ország miniszterelnöke a magához kéreti a másik országét, és gyakorlatilag helyben vonja felelősségre. Persze, nem volt olyan látványos, pláne nem hosszú, nem is a másik földbe döngölése volt a cél, hanem a jelen helyzet feloldása. Ez pedig ma sikerült, még ha nem is tudni, menyi ideig. Elvégre nekünk vannak követeléseink Szlovákiával szemben (és szerencsére nem fordítva), de attól ez a megbeszélés nem kötelez senkit semmire, és Magyarországnak továbbra lesz nagyobb ráhatása Szlovákia törvényalkotására, mint amennyit most is a határ innenső oldaláról át tud szólogatni.
Keresem, ez a közösen elfogadott tizenegy pont mit is tartalmaz (van külügyes vagy nemzetközis a közelben?). Eleddig nem találtam rá, de az érdekes, hogy az Index, ami mindent és mindenkit reflexből megugat, most a Gordont egyenesen pajzsra emelte. Lehet, hogy most tényleg történt valami. Persze kíváncsiságból ránéztem a jobboldal honlapjaira is: a Magyar Nemzetet annyira izgatják a történtek, hogy a címlap máris Németh Zsolttal van tele. A kurucinfós cikk meg azzal kezdi, hogy még a balassagyarmati tanács ironikus-viccesnek szánt be nem engedési határozatát is halálosan komolyan veszi. Meg még rajtuk kívül biztos sokan vannak még, akik azt tartják: nem találkozgatni meg parolázgatni kell, hanem az asztalra csapni, elküldeni a tótokat a hegyipásztor anyjukba, jól megaszondani, ahogy magyar ember szokta otthon a tévé előtt. Nem pedig ilyen meghunyászkodós értelmiségi módszerekkel, mint tárgyalás meg kommunikáció vagy mi a córesz.
Hát mindenki döntse el magában, hogy értelmezi a történteket. Én mindenesetre egy, közép-kelet-európai népek közös sorsát idéző költeménnyel búcsúznék, amiből pont a szlovákok hiányoznak, de nyugodtan odaképzelhetjük őket is.
Laár András: A csehek
A csehek.
A románok pláne.
Ki ne felejtsem a lengyelt!
És a bolgárok? Hát persze.
Meg mink is. Na meg a német.
Ki így, ki úgy, de azért mind, mind.
Bizony.
