HTML

Mikor? Melyiket?

"– Hé! Te! Nem ismersz meg? – Nem. – Hát nem emlékszel? Hát együtt lőttük a pártházat! – Mikor? Melyiket? – Mikor melyiket!" /Hofi/

Friss topikok

  • geegee: Én arra lettem volna elképesztően kíváncsi, hogy ha pl. Magyarország győztes oldalon végzett volna... (2018.07.04. 19:10) Összetartozás
  • Voznyák Pista: Károlyi egy rettentően tehetségtelen politikus volt. Képtelen volt a valós helyzetet érzékelni, he... (2018.06.24. 10:01) A Hazáért és Károlyiért
  • Európai téridő: @Androsz: A helyesebb irányba terelés 1990-2010 közötti próbálkozásai csak megérlelték a 2010-es e... (2018.05.14. 08:48) Tüntetés 2018
  • Rettegek mert ballib vagyok: Ez a blog is egy elég egyszerű uszító blog. A lényeg hogy elhitesse a híveivel az ellenzék, hogy ... (2018.04.16. 15:15) Miért miért lett? 2018
  • Petitprince: @Kovacs Nocraft Jozsefne: Egyetlen egyet se :-)))! Viszont igyekszem nyitva tartani a szemem... (2018.03.13. 20:57) Ich bin ein Lázárjános in Wien

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Fácse

Címkék

1848 (2) 1956 (10) 4k! (2) adó (1) afrika (5) akkordok (1) alföldi róbert (2) alkotmány (10) amerika (9) angela merkel (2) antifa (1) antiszemita (3) arab (11) asszociáció (3) atv (1) ázsia (3) bajnai gordon (3) bakondi györgy (1) balog zoltán (4) baloldali (10) bartók béla (2) bicikli (2) bíróság (3) bkv (1) bokros lajos (2) bolsevizmus (1) bosznia (1) brit (6) budapest (40) bűncselekmény (18) ceu (1) cigány (14) civil (4) család (1) cseh tamás (3) dán (1) demokrácia (25) demszky gábor (1) deutsch tamás (2) dk (7) donald trump (1) egyiptom (1) együttélés (31) együtt 2014 (10) emmanuel macron (1) engels (1) erdély (3) esztergom (1) európa (11) európai unió (17) eurovízió (9) eu elnökség (5) facebook (2) felsőoktatás (4) felszabadulás (3) ferencváros (3) fidesz (71) film (22) foci (14) fordítás (5) francia (5) g.fodor gábor (1) gazdaság (3) gender (1) görög (1) gulyás gergely (1) gyász (3) gyerek (3) gyöngyöspata (4) gyurcsány ferenc (11) háború (7) hahá (5) hajdu lászló (1) hajléktalan (1) halál (3) határon túli (11) hír tv (1) (1) hódmezővásárhely (1) hoffmann rózsa (6) hoffmann tamás (1) holokauszt (10) horn gyula (1) horthy (9) humor (1) interjú (1) internet (3) ír (1) irodalom (11) iszlám (4) izrael (15) jeszenszky géza (1) jobbik (43) jog (4) józsefváros (1) józsef attila (4) jútyúb (12) kábítószer (2) kádár (2) kálmán olga (1) karácsony gergely (4) károlyi mihály (2) karsay dorottya (1) katasztrófa (3) kdnp (13) képzőművészet (2) kettős állampolgárság (5) kft (1) kiscsillag (1) kocsis máté (3) konzervatív (5) korea (2) kormány (26) környezet (2) korrupció (2) kósa lajos (1) kossuth lajos (2) kovács zoltán (1) kövér lászló (3) közbiztonság (9) közel-kelet (7) közlekedés (2) közmédia (1) köztársaság (6) köztársasági elnök (2) külpol (23) kultúra (45) kunhalmi ágnes (2) lázár jános (3) lenin (2) lévai katalin (1) liberális (5) líbia (1) liszt ferenc (1) lmbtq (1) lmp (26) lovasi andrás (1) magyar gárda (5) magyar hírlap (1) márki-zay péter (1) marx (2) matolcsy györgy (3) mdf (4) médiatörvény (3) meggyes tamás (1) meleg (10) menekült (3) mesterházy attila (7) migráns (2) milla (3) mindszenty (1) miniszterelnök (5) moldova györgy (2) moma (1) mszp (55) mtk (1) náci (11) nagy imre (2) nato (2) navracsics tibor (1) német (19) németh szilárd (2) nemzeti együttműködés (11) nemzeti identitás (2) nemzeti színház (2) női jogok (9) norvég (2) nyilas (2) nyugdíj (4) oktatás (1) olasz (1) olimpia (2) önkormányzat (5) orbán viktor (48) örmény (1) orosz (6) országgyűlés (20) összefogás (11) osztrák (2) parlament (12) pénz (2) pintér sándor (3) pm (1) portugál (1) pszichológia (1) rendőr (2) rétvári bence (2) román (5) ságvári endre (2) sajtó (1) schiffer andrás (6) schmidt mária (1) schmitt pál (3) semjén zsolt (2) simicska lajos (1) skót (2) soltész miklós (2) sör (1) soros györgy (3) spanyol (1) sport (17) stágel bence (2) svéd (2) szabó ervin (1) szalai annamária (2) szanyi tibor (2) szdsz (4) szélsőjobb (8) szex (5) szigetvári viktor (1) szijjártó péter (2) színház (11) szlovák (6) szocdem (1) szociális (2) szolidaritás (1) szombathely (1) sztrájk (1) tarlós istván (7) teleki pál (1) terror (3) tétényi éva (2) tóbiás józsef (1) történelem (29) trianon (7) trump (2) tudomány (2) tüntetés (14) újbuda (1) ukrán (4) ungváry krisztián (1) ungváry rudolf (1) ungváry tamás (1) ünnep (5) uralkodó (2) vágó gábor (1) választás (39) vallás (2) városliget (2) videó (15) vona gábor (3) vörös iszap (1) zene (33) zöld (7) zöld baloldal (2) zsidó (26) Címkefelhő

Nemzetközi helyzet

free counters

Talán a szemfülesebbek felfigyeltek rá, hogy a Mikor? Melyiket? blog a közérdekűséget nem csak a politikai mező szétboncolására érti, hanem egyre többet foglalkozik kultúrával is. Így amikor a két terület metszete: a kultúrpolitika tárgyalása válik aktuálissá, amellett nem mehetek el szó nélkül.

 

Kultúrát lehet csinálni például például profitalapon: ami sikeres és pénzt hoz, azt kell tovább támogatni, hogy még több pénzt hozzon. Ennek hátránya, hogy általában nélkülözi az igényességi és szakmai szempontokat. Viszont ha a kultúrát nyereségessé, sőt akár önfenntartóvá is lehet tenni, akkor a lehetőséget ki kell aknázni. Meg aztán lássuk be: a kommerszre is szükség van, hiszen komoly lakossági igényeket elégít ki. Ráadásul a potenciális nézők jó részét meg csak ilyen darabokkal/filmekkel lehet moziba/színházba csalni, és ez még mindig jobb annál, mintha otthon maradnának.

Továbbá kultúrát lehet csinálni szakmai alapon is, azaz hogy valamilyen általános művészeti érték mentén támogatni az alkotásokat. Persze a művészetben nem lehet objektíven meghatározni, mi a jó - ezért kell egy független szakmai testület, ami azért nagy vonalakban lefekteti, mi számízt progresszívnak és merre van az előre (és egy kulturális miniszter, aki készséggel együttműködik). Ennek hátránya, hogy a tömegkultúrával szemben már jóval kisebb közönséget, csak egy bizonyos arra fogékony réteget tud bevinni. Ezért szükségszerűen mindig külső - állami vagy önkormányzati - támogatásra szorul.

És még ezeken kívül is biztosan ezernyi koncepció van, ami alapján meg lehet határozni az aktuális kultúrpolitika preferenciáit. Az ideális mégis az, amikor ez a két nagy terület remekül megfér egymás mellett, sőt akár még találkozik is egymással. A mindenkori kormányzat feladata az, hogy egyrészt minél szélesebben biztosítsa a társadalom igényeit, másrészt pedig értékalapon támogassa a - fentebbi grénum által meghatározott - magas művészeti értékkel bíró színházakat, múzeumokat, egyéb alkotóműhelyeket.

Egyféleképpen nem lehet művészetet csinálni: politikai alapon. Felülről megmondani, mi számítson értékesnek és mi nem, mi a kívánatos mondanivaló és mi nem, és rendes magyar embernek mi tetsszen és mi nem. Ez egyrészt nélkülöz minden szakmai alapot, ugyanakkor a bevételi oldalra sincs tekintettel, így szükségképpen az adófizetők pénzét falja. Másrészt a kormányzat azzal, hogy az alkotás folyamatába is bele akar nyúlni, megsérti a kultúra és művészet autonómiájának demokratikus elvét. Így nem csoda, ha néhányan jelenleg Magyarországon kulturkampfot látnak, vagy az Aczél-féle három T politikájának a visszatérését. Csak ma a "tilt" kategóriát nem pecsétekkel jelölik, hanem egyszerűen támogatások megvonásával, ami a piacgazdaság viszonyai között talán nagyobb érvágás, mint volt annak idején.


A Nemzeti a '60-as években..

Persze a XIX. század második felében, amikor a magyar színjátszás megteremtése még politikailag is alapvető fontosságú célkitűzésként szerepelt, még érthető volt egy erre irányuló politikai program. De hogy 2011-ben is a Bánk bán legyen a magyar színpad alfája és omegája, kicsit elavult elképzelés. Annak idején a Nemzeti Színháznak valóban megvolt a maga politikai funkciója (ezt akarták mesterségesen felújítani az új Nemzeti átadásakor is) - ám egyesek még ma is egyfajta vátesz-szerepet, valamint a nemzeti lobogóhoz vagy a Himnuszhoz hasonló nemzeti szimbólumot szeretnének belelátni. A Nemzeti Színház a történelmén kívül is még sok mindenben egyedülálló - például abban, hogy míg a magyarországi színházak önkormányzati tulajdonban vannak, úgy a Nemzeti az egyetlen, ami közvetlenül állami felügyelet alá esik. Így ha egy kormányzat a fejébe veszi, hogy márpedig itt az lesz a kultúra, amit ő annak mond, akkor az első intézmény, ahol ezt érvényesíteni tudja, az a Nemzeti Színház.

Alföldi Róbert valóban újszerű és szokatlan stílust vitt a Nemzetibe. Nem kell szeretni. Viszont elmondhatjuk (és pozitív igazságértékkel is bír), hogy Alföldi Róbertet a szakma elismeri? Igen, el. Elmondhatjuk, hogy a Nemzeti nyereséges? Igen, el. Ez alapján a Nemzeti Színház megfelel a szükséges kritériumoknak? Igen, el. Alföldi Róbert meleg? Legjobb tudomásunk szerint igen, az. Ez befolyásolja bármiben is a tehetségét? Erre nem tudunk választ adni, hiszen nem tudjuk, hogy ha heteró lenne, milyen művész lenne - de ez igazából tök mindegy. Ez csupán egy bélyeg, amit szeretnek ráaggatni, és egy kártya, amit - észérvek hiányában - szeretnek ellene kijátszani. Jól tették a jobbikosok, hogy a Nemzetinél tüntettek? Igen, jól tették: így legalább ők is mentek egyszer az életben színház közelébe.

 
..illetve ma.

Ami most még aktuálisabb, az a filmvilág történései, egész pontosan a Magyar Mozgókép Közalapítvány forrásainak a drasztikus megkurtítása, illetve a budapesti art-mozik bezárása. Ezek okának hátterét nem igazán tudjuk, de lehet találgatni. Például ha emlékszünk tíz évvel ezelőttre, az első Orbán-kormány kulturpolitikájára, ugyanúgy a fentebb vázolt a szemlélet köszön vissza. 2000-ben készült el a Hídember, a rendszerváltás utáni első, politikai megrendelésre készült játékfilm. Annak legalább még volt némi kulturális értéke - ugyanez sajnos az egy évvel későbbi Sacra coronáról nem mondható el. Az a film 2001-ben másfél milliárd forint támogatást kapott, azaz pont ugyanannyit, mint az összes többi együttvéve. Akkor a koncepció hivatalosan is a következő volt: minden évben készüljön egy színes, szélesvásznú, csilivili, nagy költségvetésű történelmi jellegű műalkotás, valószínűleg hasonló mértékben (= semennyire sem) ügyelve a dramaturgiai és történelmi hitelességre és egyéb szakmai szempontokra. Sokkal inkább ügyelve arra, hogy a rá kidobott közpénz jó zsebekbe kerüljön. Következő évben Mátyás király került volna célkeresztbe - inkább bele se merek gondolni, mit is műveltek volna szegénnyel. Hogy ez az elképzelés most visszatér-e, ne találgassunk - mindenesetre a központi kultúrairányítás nem idegen a Fidesztől.

Az art-mozik bezárása önkormányzati hatáskör, szóval megint csak Tarlós István konvencionális kultúrafelfogását láthatjuk visszaköszönni, ami idegenkedik mindentől, ami kicsit elvont vagy a kommersznél kevésbé érthető. Nem vitás, a most ellehetetlenített mozik sokszor valóban hagytak maguk után kívánnivalót kínálatban és kényelemben. De például a Kino és az Európa sok olyan filmet vetít, amit rajtuk kívül még a Művész vagy a Toldi sem, szóval kijelenthetjük, hogy ők egyedülálló élményt nyújtanak a mozibarátoknak. A kedvezményes jegyárakról nem is beszélve - így ezek takarékosságból(?) történő bezárását megint csak a fővárosi polgárok tárcája bánná.

Azt egyébként is láthatjuk, hogy a jelenlegi kormányoldal a politikában is arra törekszik, hogy ne legyen a közéletnek olyan területe, amit nem ő ellenőriz. A magyar kulturális mezőre is láthatóan ez a sors vár. Az alkotó pedig választhat: vagy beáll a kormányzati koncepció mögé és nekiáll gyártani a könnyen érthető, lehetőleg nemzetiszín pántlikával átkötött bóvlikat, vagy nem tudja megvenni a közértben a kiló kenyeret. És hiába örömködik Kocsis Zoltán a Süddeutsche Zeitungban, hogy a kormány háromszáz millát nyomott a Nemzeti Filharmonikusokba - amíg a Budapesti Fesztiválzenekartól olyannyira megvonták a támogatást, hogy működése kétségessé vált, nem lehetünk ilyen téren boldogok. Egyáltalán, amíg a kormányzat politikai hovatartozás és hűség szerint osztogatja a pénzeket - ezen belül is az "aki nincs velünk, az ellenünk" elv alapján -, addig sem a kultúrpolitikai sem más téren nem beszélhetünk igazságos redisztribúcióról. (Megjegyzendő: Kocsis Zoltán szakmai-művészeti nagysága kétségbe vonhatatlan, ugyanígy a Nemzeti Filharmonikusok és a Fesztiválzenekar kulturális értéke is. E szempont szerint mindegyiküknek járna az a plusz támogatás, sőt még több is.)

Kocsis Zoltán továbbá megjegyezte, hogy Magyarországon olyannyira nincs fajgyűlölet, hogy az ő zenekarában is tizenegy zsidó és tizenegy cigány zenész játszik. Erről az a szakállas vicc jut az eszembe:

Nemzetközi találkozón két miniszterelnök beszélget:

- Nálunk olyannyira nincs antiszemitizmus, hogy a kormányomban négy zsidó miniszter is van!

- Nálunk meg olyannyira nincs antiszemitizmus, hogy fogalmam sincs, a kormányomban hány zsidó miniszter van.

Erről ennyit.

Címkék: budapest kultúra fidesz színház tarlós istván jobbik alföldi róbert nemzeti színház

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mikor-melyiket.blog.hu/api/trackback/id/tr32685469

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nadeeznincs 2011.02.27. 15:35:23

Kritikák Kocsis Zoltán februári müncheni és berlini hangversenyéről

Liszt Les Préludes-je menetindulóként

Felületes és durva szövésű: a karmester Kocsis Zoltán hiába próbál meg összhangot teremteni a [müncheni] Gasteigben a szólista, Daniel Müller-Schott és a Nemzeti Filharmonikus Zenekar között. A gordonkaverseny lassú tételében hirtelen zavar támad. Egy madár kezd csicseregni. A rejtély megfejtése: egy ki nem kapcsolt mobil telefon. A tulajdonos pedig jó sokáig matat kézitáskája mélyén, míg sikerül a rakoncátlankodót elnémítania. Néhány zenész a színpadon még mosolyog is.
Ezen túl a Nemzeti Filharmonikus zenekar kevés okot adott a mosolygásra a Gasteigben. A karmester, az egykor figyelemreméltó zongorista, Kocsis Zoltán, most, mint interjúiból kitűnik, a budapesti jobboldali rendszer hajthatatlan támogatója, nem sokat tud bájról, eleganciáról, vagy finomságról. Liszt Les Préludes-je olyan volt, mint egy menetinduló. Beethoven hetedik szimfóniája felületes volt, a karmesternek csak a dallamszólamok voltak fontosak. A mélyvonósoknak, akik tőle jobbra voltak, Kocsis szinte végig hátat fordított. A fúvósok is kizárólag magukra voltak hagyva. Ezen a durva szövésű szőnyegen az érzékeny Daniel Müller-Schott nehezen tudott érvényesülni. Dvorák gordonkaversenyében tökéletes összhangra van szükség a zenekar és a szólista között. Ezen az estén ez nem valósult meg. Az este legfajsúlyosabb darabja Müller-Schott ráadása volt, Britten Op.80-as csellószvitjének első tétele, amelynek Largo-nyugalma már-már bachi intenzitású volt.

Volker Boser, Kulturvollzug, 2011. február 17. (Az eredeti német cikk szó szerinti fordítása)

A billentyűnyomogató: Kocsis Zoltán a {berlini} Filharmóniában vezényelt

Rossz néven kell vennünk Kocsis Zoltántól a pályamódosítást. Ha a világ egyik legjobb zongoristája a zongorát a karmesteri pálcára cseréli fel, ez komoly veszteség. Főleg akkor, ha az eredmény egy középszerű karmester. A Nemzeti Filharmonikus Zenekarral adott koncertje alapján arról sem győzött meg, hogy többre képes. Mindegy volt, mit vezényel, Liszt Les Préludes-jét, Dvorák Gordonkaversenyét, vagy Brahms negyedik szimfóniáját – Kocsis minden műhöz az önelégült maestro-attitűddel közelit. Zenekarát zongorának tekinti. A hangszerek neki billentyűk, amiket le kell ütni. Nem csoda, hogy egy Brahms szimfónia kibontakozási folyamata szétaprózottnak hangzik és a tempók inkább elrendelten, mint organikusan alakulnak És mekkora szakadék tátong a zongorista Kocsis finom Liszt-játéka és feszültséget nélkülöző Liszt vezénylése között! A Dvorák darabban is egymás melletti zenélést kapunk, bár színvonalasan. Az egyik oldalon ott van a gondosan bepróbált zenekari szólam, a másikon a 34 éves Daniel Müller-Schott, aki a csellóversenyek leghíresebbikét szerényen abszolválja, de hangszíne nem virágzik ki. Milyen jó lenne, ha Kocsis újra zongorázna.

Jörg Königsdorf, Der Tagesspiegel, 2011. február 22.(Az eredeti német cikk szó szerinti fordítása)

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2011.03.01. 10:08:47

alföldit nem ismeri el a szakma

csak a balliberális oldal

zupasta · http://mikor-melyiket.blog.hu/ 2011.03.01. 14:02:19

Köszönöm a fordításokat! A két német lap abszolút korrekt, szakmai alapon kritizál, és a második még azt is megemlíti, hogy egyébként meg remek zongorista. E legutóbbi megállapításhoz én is bátran csatlakozom.

Alföldi Róbertről:
hu.wikipedia.org/wiki/Alf%C3%B6ldi_R%C3%B3bert#D.C3.ADjak.2C_elismer.C3.A9sek
Szerintem ez nevezhető némi elismerésnek. Persze ez nem azt jelenti, hogy a szakmából mindenki egyformán szeretné - nem is kötelező szeretnie senkinek sem. Ám aki az őt elismerőkre szimplán politikai plecsnit csap, csak szimplán visszhagozza a kormányzat kultúrpolitikai álláspontját.