Berlin választott. 
A német fővárosban, egyben önálló tartományban szeptember 18-án tartott helyhatósági választáson ismét a szociáldemokraták nyertek, így Klaus Wowereit főpolgármester harmadik ötéves mandátumának kezdhet neki a szenátusnak otthont adó Vörös városházán. Az 58 éves, nyugat-berlini születésű, nyíltan meleg Wowereit 2001-ben húszéves kereszténydemokrata uralmat tört meg, személyes népszerűsége pedig olyannyira töretlen, hogy neve a Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) 2013-as kancellárjelöltjeként is fölmerült. A győzelem ellenére azonban mégsem lehet teljes a német baloldal öröme, hiszen a szövetségi fővárost tíz éve irányító két erő – a nagypárt SPD és a tőle balra elhelyezkedő Die Linke (A Baloldal) – szövetsége alighanem felbomlik. A „vörös-vörös” koalíció eddig is csak szűk többséggel bírt a 149 fős képviselő-testületben, így az összesen mínusz kilenc főt jelentő 4%-os veszteség is a közös kormányzás végét kell jelentse. A szocdemek ezúttal másik hagyományos koalíciós partnerüket, a Zöldeket (Grüne) veszik be a városi-tartományi végrehajtásba.
Az első helyezett az SPD lett 28%-kal, második helyen a szövetségi köztársaságot kormányzó, jobbközép Kereszténydemokrata Unió (CDU) végzett 23%-kal. Harmadik helyen a 18%-ot elérő Zöldek váltják a Linkét, akiknek idén csak 12% jutott. Ám az idei választás nagy változása még csak nem is ez – sokkal inkább a nemrég alakult Kalózpárt (Piratenpartei) feltörése, amely első itteni megméretésén rögtön 9%-ot és 15 helyet nyert magának. A másik feltűnő jelenség, hogy a német kormány kisebbik tagja, a liberális Szabad Demokrata Párt (FDP) alig 2%-kal kikerült az egykori Porosz Országgyűlés épületében székelő Berlini Képviselőházból. Pár ezrelékkel még a szélsőjobboldali Németország Nemzetidemokrata Pártja (NPD) is megelőzte, és csak alig maradt le tőle a másfél százalékos Állatvédő Párt.
Wowereitnak Berlin városa sokat köszönhet, például folyamatos fejlesztéseket és építkezéseket. Ezek viszont a Zöldek hatalomba kerülésével meglehetősen le fognak lassulni, főleg ami a Spree folyó partját illeti. A bevándorlók integrációjáért is indultak felzárkóztató projektek, például munkahelyek létesítése a városi hivatalokban, vagy a kulturális egyenlőség beépítése az iskolai tananyagba. A mostani választás fő kérdései között szerepet kapott továbbá a menedékjogra várók szabad belföldi mozgása, különböző kulturális hátterű gyermekek együttes tanítása, továbbá a rendőrök ellátása azonosító jelzéssel, a városon belüli sebesség- és behajtáskorlátozás, a szociális lakásépítés, szavazati jog adása a városban élő külföldieknek és a tizenhat éveseknek, a munkanélküli-segély feltételeinek átszabása, vagy olyan helyi ügyek, mint az A100-as városi autópálya meghosszabbítása, vagy az Állatkerti pályaudvar (Bahnhof Zoo) ismételt bevonása a távolsági közlekedésbe.
Bár a mindenkori városvezetés talán legfőbb célkitűzése, hogy végleg eltüntesse a keleti és nyugati városrész közötti különbségeket, ezen a téren bőven van még tennivaló – mint ahogy az a pártok eredményein is meglátszik. A régi kerületek 2001-es egyesítésekor két, vegyesen keleti-nyugati új kerület is létrejött, de a különbség még ezeken belül is szembetűnő. A győztes SPD a város mindkét oldalán hasonló, 28-29%-os eredménnyel végzett, ám ez a nyugati körzetekben csak a második helyhez volt elég, ugyanis itt a konzervatív CDU másfél százalékkal többet, majdnem kereken 30%-ot ért el – a „feketék” ehhez képest keleten alig feleennyit, 14%-ot tudtak összehozni. A Zöldek országos felívelése azonban Berlinben is érezteti hatását, az egyik „vegyes” kerületben, a város bohém negyedének számító Kreuzbergben ismét sikerült győzniük. A kieső FDP a szavazóinak háromnegyedét veszítette el, ami szintén az eddigi bázisának számító nyugati kerületekben feltűnő igazán. Ezzel szemben a szkinhed-párt NPD keleten szokott sikeresebb lenni, de most itt is csak 3%-ot ért el (nyugaton ennek a felét). A sötét lóként induló Kalózpárt is keleten kapott valamivel többet, amit valószínűleg az alacsonyabb ingatlanárak miatti fiatalodás eredményezett.
A kelet-nyugati politikai különbségek fő mércéje azonban ezúttal is a Die Linke: fő bázisa országos szinten is a volt NDK területe, a 2009-es szövetségi választásokon 12%-ot ért el, de az „új tartományokban” közel 30%-os eredménnyel már az SPD-t is jócskán megelőzte, és a CDU-t is majdnem. Ez a kettősség Berlin városán belül is élesen kirajzolódik: míg most a nyugati kerületekben is csak átlag 4%-ot ért el, a keletiekben 23%-kal másodikként végzett az SPD mögött. Relatív vesztesége is itt szembetűnő igazán: míg nyugaton megtartotta régi szavazóit, keleten öt és fél százalékot veszített – a két általa uralt kerületet: Marzahnt és Lichtenberget ennek ellenére továbbra is megtarthatja. A párt volt elnökével, Oskar Lafontaine-nel a Die Welt készített interjút. A Saar-vidék tartományi parlamentjébe visszavonult ex-pártvezér szerint a Die Linke országos népszerűségvesztését az okozza, hogy elfeledkeztek fő profiljukról, és olyan témákról beszéltek, amik a választóikat nem érdeklik. Ezért újra a válság megoldását, a gazdasági rendszer teljes átszervezését, a szociális állam újjáépítését kéne előtérbe helyezniük. A párt berlini vezetője, Harald Wolf mindenesetre megígérte: ellenzékben is jól fognak teljesíteni.
A választás legnagyobb győztese kétségkívül a Kalózpárt. 2007-ben alakult, a Svédországból indult, de már a világ számos országában működő Kalózpárt (Pirate Party) németországi divíziójaként. Fő célkitűzésük az információ korlátlan áramlása, a fájlmásolás és –cserélés teljes legalizálása, ennél fogva az ezeket (elvileg) akadályozó szerzői jogok reformja, röviden: az internetes „kalózkodás” dekriminalizálása. Küzdenek viszont a személyiségi jogok és a privátszféra védelméért, azaz hogy vállalatok vagy kormányok ne juthassanak személyes adatinkhoz az interneten keresztül. A Kalózpárt politikai hitvallása tehát nem csak az internet témája körül mozog. Távlati céljuk a „digitális forradalom” és vele a közvetlen demokrácia kiszélesítése. Ide tartozik például, hogy a mindenkori kormányzat az internet segítségével létesítsen élénkebb párbeszédet a polgárokkal, választáskor pedig lehessen a gép előtt ülve is szavazni. A Kalózpárt síkra száll továbbá a mindenki minimális egzisztenciáját biztosító piacgazdaság mellett, támogatják a melegházasságot és a megújuló energiaforrásokat, valamint – elsősorban a jogi indoklás visszásságai miatt – eltörölnék a vérfertőzés tilalmát. Fő célcsoportjuk a fiatal korosztály, országos vezetőségük átlagéletkora is harminc év. Az idei másik hat német tartományi választáskor a kalózok hozták is a mérhetőséghez elég másfél-két százalékokat, de ez a berlini 9% már kézzelfogható szavazóbázis. (Magyarországon nem működik önálló Kalózpárt, de a nevet és a digitális forradalom programját hivatalosan a Lehet Más a Politika képviseli.)
A szabaddemokraták idén az ötödik tartományi parlamentből szorulnak ki, szóval ha nem akarnak végképp megsemmisülni, óriási változásokat kell véghezvinniük. Először is vissza kell szerezniük régi arculatukat, amit a hatalomban eltöltött kisebbségi szerep is meglehetősen megtépázott, a kormánypártok egyre zuhanó népszerűségéről nem is beszélve. Eddig tűzoltásként történt egy májusi elnökváltás, illetve néhány SPD felé nyitó, óvatos nyilatkozat, de a nagy „hogyan tovább?” kérdésének megtárgyalására októberben ül majd össze a párt tág vezetősége.
Hacsak Németország legnépesebb tartományában, Északrajna-Vesztfáliában nem kell előrehozott választásokat tartani, a legfőbb cél most már minden pártnak a 2013-as, országos parlamenti választás lesz. Angela Merkel kancellár asszony már bejelentette, hogy újraindul, de – első sorban a görög segély népszerűtlensége miatt – jelenlegi állás szerint „Angie” csúnyán el fog bukni. A közvélemény-kutatások szerint pártja, a CDU 31%-kal ugyan két pontot ráverne a szocdemekre, de az FDP kiesésével koalíciós partner nélkül maradna – már ha a mostani ciklus végéig kitartanak együtt. Ellenben a Zöldek húsz, a Die Linke kilenc százalékot érnének el – szóval két év múlva érdemes lesz készülni a baloldali fordulatra Németországban.
Forrás: a választás hivatalos oldala (www.wahlen-berlin.de),
Die Welt Online (www.welt.de), Wikipedia (de.wikipedia.org)
Megjelent a Munkások Újsága 2011. október 1-i számában.
