HTML

Mikor? Melyiket?

"– Hé! Te! Nem ismersz meg? – Nem. – Hát nem emlékszel? Hát együtt lőttük a pártházat! – Mikor? Melyiket? – Mikor melyiket!" /Hofi/

Friss topikok

  • Hungry horse: @zupasta: , azért, mert sokmilliónyian emlékezünk 1946-ra, amikor az antimagyar fajtád ült tort a ... (2019.10.16. 15:15) Választás és reménykedés, 2019
  • MAXVAL bircaman közíró: Puzsér narrarívája elsősorban ballibellenes, ezért nem jelent Puzsér problémát a Fidesznek, annak ... (2019.10.13. 07:31) Mi a baj a minden-ellenességgel?
  • szekertabor: @zupasta: "Jómagam is szerencsétlennek tartom a "homofóbia" elnevezést, hiszen ez valóban nem féle... (2019.08.21. 10:41) Üdítő tolerancia
  • MAXVAL bircaman közíró: Veszedjenek egymással Soros bábjai, semmi baj ezzel. Ez csak a kisembereknek segítenek. (2019.08.16. 06:18) Vonzások és előválasztások
  • Éhesló: @chrisred: mindezt nehéz lenne "cáfolnod": www.itthon.ma/magyarorszag-vilagon-hetedik-legkedvelteb... (2019.01.21. 07:09) Vámos Miklós csillaga

Naptár

november 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Fácse

Címkék

1848 (2) 1956 (10) 4k! (2) adó (1) afrika (5) akkordok (1) alföldi róbert (2) alkotmány (10) amerika (9) angela merkel (3) antifa (1) antiszemita (3) arab (11) asszociáció (3) atv (1) ázsia (3) bajnai gordon (3) bakondi györgy (1) balog zoltán (4) baloldali (10) bartók béla (2) bicikli (3) bíróság (3) bkv (1) bokros lajos (2) bolsevizmus (1) bosznia (1) brit (7) budapest (45) bűncselekmény (18) ceu (1) cigány (14) civil (4) család (1) cseh tamás (3) dán (1) demokrácia (24) demszky gábor (1) deutsch tamás (2) dk (5) donald trump (1) egyiptom (1) együttélés (31) együtt 2014 (10) emmanuel macron (1) engels (1) erdély (3) esztergom (1) európa (13) európai unió (18) eurovízió (10) eu elnökség (5) facebook (2) felsőoktatás (4) felszabadulás (3) ferencváros (4) fidesz (74) film (22) foci (14) fordítás (6) francia (5) g.fodor gábor (1) gazdaság (3) gender (1) görög (1) gulyás gergely (1) gyász (3) gyerek (3) gyöngyöspata (4) gyurcsány ferenc (7) háború (7) hahá (5) hajdu lászló (1) hajléktalan (1) halál (3) határon túli (11) hír tv (1) (1) hódmezővásárhely (1) hoffmann rózsa (6) hoffmann tamás (1) holokauszt (11) horn gyula (1) horthy (9) humor (1) interjú (1) internet (3) ír (2) irodalom (12) iszlám (4) izrael (17) jeszenszky géza (1) jobbik (43) jog (4) józsefváros (1) józsef attila (4) jútyúb (12) kábítószer (2) kádár (2) kálmán olga (1) karácsony gergely (4) károlyi mihály (2) karsay dorottya (1) katasztrófa (3) kdnp (13) képzőművészet (2) kettős állampolgárság (5) kft (1) kiscsillag (1) kocsis máté (3) konzervatív (5) korea (2) kormány (26) környezet (2) korrupció (2) kósa lajos (1) kossuth lajos (2) kovács zoltán (1) kövér lászló (3) közbiztonság (9) közel-kelet (7) közlekedés (3) közmédia (1) köztársaság (6) köztársasági elnök (2) külpol (25) kultúra (45) kunhalmi ágnes (2) lázár jános (3) lenin (2) lévai katalin (1) liberális (5) líbia (1) liszt ferenc (1) lmbtq (2) lmp (26) lovasi andrás (1) magyar gárda (5) magyar hírlap (1) márki-zay péter (1) marx (2) matolcsy györgy (3) mdf (4) médiatörvény (3) meggyes tamás (1) meleg (10) menekült (3) mesterházy attila (6) migráns (2) milla (3) mindszenty (1) miniszterelnök (7) moldova györgy (2) moma (1) momentum (1) mszp (52) mtk (1) náci (12) nagy imre (2) nato (2) navracsics tibor (1) német (21) németh szilárd (2) nemzeti együttműködés (11) nemzeti identitás (2) nemzeti színház (2) női jogok (9) norvég (2) nyilas (2) nyugdíj (4) oktatás (1) olasz (1) olimpia (2) önkormányzat (6) orbán viktor (49) örmény (1) orosz (6) országgyűlés (20) összefogás (9) osztrák (2) parlament (12) pénz (2) pintér sándor (3) pm (2) portugál (1) pszichológia (1) puzsér róbert (1) reklám (1) rendőr (3) rétvári bence (2) román (5) ságvári endre (2) sajtó (1) schiffer andrás (6) schmidt mária (1) schmitt pál (3) semjén zsolt (2) simicska lajos (1) skót (2) soltész miklós (2) sör (1) soros györgy (3) spanyol (1) sport (17) stágel bence (2) svéd (2) szabó ervin (1) szalai annamária (2) szanyi tibor (2) szdsz (4) szélsőjobb (8) szex (5) szigetvári viktor (1) szijjártó péter (2) színház (11) szlovák (6) szocdem (1) szociális (2) szolidaritás (1) szombathely (1) sztrájk (1) tarlós istván (9) teleki pál (1) terror (3) tétényi éva (2) tóbiás józsef (1) történelem (29) trianon (7) trump (2) tudomány (2) tüntetés (13) újbuda (1) ukrán (4) ungváry krisztián (1) ungváry rudolf (1) ungváry tamás (1) ünnep (5) uralkodó (2) vágó gábor (1) választás (41) vallás (2) városliget (2) videó (16) vona gábor (3) vörös iszap (1) zene (35) zöld (7) zöld baloldal (2) zsidó (27) Címkefelhő

Nemzetközi helyzet

free counters

Politikáról beszélgető ember lépten-nyomon találkozik azzal a véleménnyel, ami szerint mind a jelenlegi kormányoldalt, mind a jelenlegi ellenzéket le kell váltani, és egy új, harmadik pólussal kell átvenni a hatalmat. Ez a vélemény innentől kétfelé ágazhat: előbb le kell váltani a kormányoldalt, majd azután a többi (addig) ellenzéki párttal kell megküzdeni a politikai hatalomért. A másik variáció, hogy előbb az ellenzéket kell leváltani, majd ha ez sikerült, azután lehet nekimenni a Fidesznek.

A két elképzelés között van egy alapvető különbség: az első szerint a kisebbik rosszat a jelenleg ellenzéki, demokratikus pártok testesítik meg, míg a második szerint a Fidesz - különben nem a másik opció  legyőzését tekintenék sorrendben elsődleges célnak. Röviden: míg az első az összellenzék érdekeit képviseli, addig a másik a Fideszét. Márcsak azért is, mert a saját győzelem bevárása elég rizikós műfaj, és addig is élni kell egy országban, amit vagy a demokratikus pártok vezetnek, vagy továbbra is a Fidesz. Ráadásul a politikai realitások figyelembe vételével a hatalom átvétele - ami természetesen minden politikai párt célja, hogy a saját céljait megvalósíthassa (aki magáról mást mond, az vagy hazudik, vagy alkalmatlan bármire) - egy sokszínű, demokratikus környezetben még mindig jóval valószínűbb, mint egy pártállamban.

Az első verzió - vagyis ami szerint a Fidesz leváltása a legfontosabb - mintapéldája a Momentum, ami nem véletlenül lépett színre 2016-ban, a többi ellenzéki párttal szembeni alternatívaként. Ha nem így lenne, akkor a tagjai alighanem a meglévő kínálatból kerestek volna politikai otthont. Az, hogy politikai realitásból beszálltak az ellenzéki összefogásba, nem jelenti, hogy hosszútávon ne akarnák őket leváltani, sőt. És ez is teljesen természetes, hiszen a többpártrendszer erről szól, hogy azonos térfélen mozgó pártok alapvetően egymás szavazóira hajtanak. Eredetileg olyan általános protestpártként kezdték, mint tíz évvel korábban az LMP, de aztán többszörösen bemutatták, hogy képesek azt meghaladni. Éppen ez a kompromisszumkészség és realitásérzék volt az, ami őket hiteles és érett párttá tette, és a májusi EP-választáson a nem várt tíz százalék fölé röpítette.

A második verziót jelenleg leginkább a Puzsér-féle tömörülés képviseli (meg a Kutyapárt). Ezzel még önmagában semmi gond nincs, hiszen természetesen senkinek nem kötelező magát a kétpólusú politikai mezőben elhelyeznie, vagy pedig olyanokkal összefognia akár csak időlegesen, akit politikai ellenfelének tekint. Ám hogy ebből logikusan mi következik, az a szavazóinak már nem mindig megy át. Ők elhiszik magukról, hogy valóban ellenzékiek, sőt ellenzékibbek, mint a jelenleg ellenzékként ismert pártszövetség. Nem igényelnek bonyolult fejtegetéseket, leginkább a "minden szar, legyen más" üzenethalmaz fogja meg őket. A Fideszt és az ellenzék pártjait, főleg a 2010 előtt hatalmon lévő pártokat "egykutya" alapon kezelik, lényegében bármilyen értelmezhető szempont nélkül, és az egyetlen egységesen megfogalmazható politikai igényük a mindenki más eltűnése és az újdonság bevonulása.

Ez a pólus természetesen nem újkeletű: a már említett LMP is ezzel az igénnyel jött létre 2008-ban, ám az akkori alapító Karácsony Gergely a jelenlegi mindenellenesek szemében már a leváltandó ellenzéket képviseli. (Ellenben az LMP maradéka, ami tíz év alatt csak egyre kaotikusabbá válva önmagát leharcolta, azonnal beállt Puzsér mögé. Írtak neki egy programot: a Sétáló Budapestet - aminek a bejelentésekor még csak a címe volt meg - majd egészen támogatták, amíg már nekik is vállalhatatlan nem lett.)  Ugyanígy a már szintén említett, jóval fiatalabb Momentum. A messianisztikus várakozásokat egyik sem váltotta be, és természetesen Puzsér Róbert sem fogja. Már az előválasztásról szóló vitában látható volt, hogy Puzsér mennyire nem megbízható szövetséges (hogy visszatérjünk az LMP-s szál megszakadására). Így amikor sokadszorra szembemegy magával (például amikor előre pozíciót osztogat a legyőzni kívánt fő ellenfelének), arról sem lehet tudni, hogy abban mikor gondolja meg magát. 

Persze a szavazóit ez nem zavarja: egyrészt mert akit ilyen kőegyszerű üzenetekkel lehet megfogni, az az ilyen tágabb összefüggésekkel sem törődik. Másrészt a felülről leszálló és mindenkit elzavaró messiás bármit csinál, az csak jó lehet, és a cél elérésének fontosságával remekül meg lehet magyarázni bármit, meg annak az ellenkezőjét is. Harmadrészt a rendszerellenesség velejárója, hogy fölösleges számon kérni bármilyen normát, hitelességet, szavatartást, tisztességet - főleg mert mindenki más úgyis sokkal sárosabb, ezzel pedig szintén el lehet bármit intézni. Valóban, ez kísértetiesen hasonlít Orbán, Gyurcsány, vagy bármelyik önjelölt népvezér leghűségesebb követőire. Ám a fő különbség, hogy ők előbb tettek szert politikai hatalomra, és utána kezdték fanatizálni a híveiket. Ám ahogy Puzsért ma megláttam a Bosnyák téren egy teherautó platójáról fejhangon ordibálni a szokásos közhelyhalmazt, akkor sokkal inkább látszott egy leharcolt kor elhasznált figurájának, mint egy olyan embernek, akiben lakozik bármilyen politikai potenciál.

Arról lehetne agyalni, hogy Puzsér szavazói mekkora arányának Karácsony Gergely a másodlagos preferenciája - magyarul mennyire igaz, hogy Puzsér Karácsonytól vesz el szavazatokat? Eleve ha Puzsér célja a komplett politikai elit leváltása, akkor ahhoz miért a leginkább városvezetési szakpolitikával járó főpolgármesterséget akarja meglovagolni? Csak mert most éppen az van soron?

Mindezeket egybevetve már csak költői kérdés, hogy Puzsér hogyhogy ilyen jól fekszik a fideszes pártmédiának? A köztévétől kiugrott riporternő szerint tudatos stratégia, hogy az állampárt a valós ellenfeleit nevetségesnek állítja be, míg az esélyteleneket felfuttatja, hogy ezzel is növelje az ellentábor megosztottságát. Karácsony Gergelyt is leginkább cirkuszi bohócként ábrázolják, miközben Puzsérnak összejött egy egészoldalas Magyar Idők-interjú,  egy Mandiner-címlap és egy közös ökörködés a Pesti Srácokkal - utóbbi kettő a kampányhajrában. Le lehet vonni a következtetéseket, de nem szükséges:  az "ellenzékváltás" szlogenben minden benne van, amit Puzsér Róbert politikai ambícióiról tudni kell. (És itt nem arra gondol, hogy az ellenzéket lecserélné a Fideszre.)

Mint említettem: természetesen nem kötelező támogatni sem az ellenzéket, sem a kormányoldalt, és nem szükségszerű, hogy az ember magát feltétlen a jelenlegi, kétpólusú skálán helyezze el. De attól még nem árt tisztában lenni a politikai realitásokkal, és idejében észrevenni, ha kaki van a palacsintában.

Címkék: budapest választás puzsér róbert lmp

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mikor-melyiket.blog.hu/api/trackback/id/tr7615220062

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.10.13. 07:31:54

Puzsér narrarívája elsősorban ballibellenes, ezért nem jelent Puzsér problémát a Fidesznek, annak ellenére, hogy ő Fidesz-ellenes is.

Az ok mélye: a ballib narratíva nem tűr meg másként gondolkozást, a fideszes viszont igen. Ezért is lehet Puzsérral toleráns a Fidesz.