Az amerikai Demokrata Párt lassan úgy néz ki, mint az SZKP a nyolcvanas években: hetven év alatt senkinek nincs esélye se, hogy komoly politikusnak számítson. Pete Buttigieg visszalépésével a fő kérdés az lett: ki váltja Donald Brezsnyev Trump elvtársat a főtitkári székben? Bernie Andropov Sanders, vagy tán Joe Csernyenkó Biden elvtárs? Igaz, ma 78, illetve 77 évesnek lenni már nem ugyanaz, mint harminc-negyven évvel ezelőtt. Pár száz éve az átlagosan elérhető életkor Európában 50-60 év körül mozgott, és az említett Brezsnyev is 75, Andropov 69, Csernyenkó pedig 73 évesek voltak, amikor elhaláloztak - mindhárman fiatalabbak, mint most Biden és Sanders, a Demokrata Párt két fő esélyes elnökjelölt-jelöltje. Mielőtt ageizmus vagy "OK, Boomer"-ezés: vádja érne: nem az a baj, egyikükkel sem, hogy koruknál fogva hülyébbek lennének, vagy ne értenék a XXI. századot. De azzal bizony szembe kell nézni, hogy majdnem 80 éves emberekkel nem lehet tervezni két elnöki ciklusra (ami egy nagypártnak eleve célja kéne legyen), de még egyre sem biztos.
Bernie Sanders és Joe Biden a február 25-i demokrata párti elnökjelölt-jelölti vitán.
Az egyesült államok legidősebben hivatalba lépő elnöke éppen a jelenlegi Donald Trump, aki kereken 70 évesen tette le az esküt, és ha 2020 novemberében ismét nyer, leendő 74 évével a legidősebb korában beiktatott elnök rekordját is megdönti. Ezt jelenleg Ronald Reagan tartja, aki 73 évesen kezdte a második ciklusát. Ebből következik, hogy ő a hivataltól szintén rekordidősen: 77 (majdnem 78) évesen köszönt el - azaz fiatalabb volt, mint amennyi akár Biden, akár Sanders lesz, amikor valamelyiküket először beiktatják. Sanders már most betöltötte a 78-at, Biden ezzel csak novembertől büszkélkedhet - ám ekkor Bernie már 79 lesz. Tehát potenciálisan az első ciklus végére Biden 82, Sanders 83, a második végére Biden 86, Sanders 87 életévet fog számlálni - a majdnem 80-ból majdnem 90 lesz.
Barack Obama 2008-ban és 2016-ban. Forrás: boredpanda |
Ebben az életkorban, akármennyire is fáj, az ember nem tervezhet kimondottan hosszútávra. A Föld egyetlen szuperhatalmának vezetése óriási fizikai és szellemi terhet ró a viselője vállára. Elég csak megnézni a mindig fitt és fiatalos, fürge és laza Barack Obama elnöksége elején és végén készült képeit. Akárhogy is szépítjük: ezeket a képpárokat nem lehet csupán az eltelt nyolc év természetes öregedésével magyarázni. Lehet, hogy Joe és Bernie is korukhoz képest jól tartják magukat, testileg és agyilag egyaránt, de ezen állapot fenntartását nem lehet négy, pláne nyolc évre garantálni. Az öregedés eleve lassú, ám egyre gyorsuló leépüléssel jár - jó esetben. Mert mi van akkor, ha valamelyikük állapota hirtelen megzuhan? Fizikailag még csak hagyján (lásd pl. Sanders 2019-es szívrohamát), de adott esetben egy demens elnök az egész országra végzetes lehet, főleg, amikor már ő maga is képtelen felmérni a saját állapotát, és szükség esetén magától leköszönni.
Ha pedig kiderül számára, hogy minden elhivatottsága ellenére mégsem bírja az elnökséggel járó megterhelést, és nem indulna második ciklusra, azzal a saját pártját hozza iszonyúan kínos, az ellenfél republikánusokat meg kifejezetten előnyös helyzetbe. De ennyi idősen az is bárkivel előfordulhat, hogy épp miközben nagyban mérlegeli saját jövőjét, egyszer csak meghal. Persze ilyenkor amerikai elnököknek ott van mindjárt az alelnök, szóval akár Sanders, akár Biden, akár más nyeri meg a Demokrata Párt júliusi jelölőgyűlését, az alelnökjelölt személye sokkal fontosabb lehet - ám az ő kiléte csak a párton belüli győzelem után válik nyilvánossá. Bernie négy évvel ezelőtti alelnöke legnagyobb eséllyel az az Elizabeth Warren lett volna, aki idén maga is indul az elnökjelöltségért - mellesleg 70 éves, első beiktatásakor (szintén rekorddöntő) 71 lenne, második ciklusa végére pedig 79. Rajtuk kívül még két női jelölt: az 59 éves Amy Klobuchar, valamint a 38 éves Tulsi Gabbard vannak még talpon, akik a március 3-i szuperkedd után valószínűleg visszalépnek. És persze a milliárdos kalandor, 78 éves Michael Bloomberg. (Apdét: Időközben Amy Klobuchar is visszalépett.)
A demokrata párti elnökjelölt-jelöltek február 25-én: Bloomberg, Buttigieg, Warren, Sanders, Biden, Klobuchar, valamint az azóta szintén visszalépett Tom Steyer.
Joe Biden már 1988-ban is indult a Demokrata Párt elnökjelöltségéért (amikor végül úgyis a republikánus George Bush nyert), majd karrierje (eddigi) csúcspontját 2009-ben érte el, amikortól nyolc évig Barack Obama alelnökeként szolgált. Így a tizenötödik olyan elnök lenne, aki korábban alelnökként egészen közelről leshetett bele az elnökség mindennapjaiba. A neve már ott szerepel a nagykönyvekben, szóval elért mindent, amit 77 éves korára elérhetett, elnökség nélkül is derék múlt áll mögötte.
Bernie Sanders viszont valóban a megkésett zseni: a köztudatba a négy évvel ezelőtti elnökjelölésen robbant be, amikor is a Demorkata Párt balszárnyának arca lett. A szintén baloldalinak mondható Obamához képest is jóval radikálisabban szociális és emberbarát politikát hirdetett, miközben elutasította nagy cégek támogatását, kampányát csakis magánadományokból finanszírozta. Bár végül az előválasztásokon Hillary Clintonnal szemben alulmaradt, fellépésével komplett mozgalmat indított el a Demokrata Pártban és az egész Egyesült Államokban. Amit letett az asztalra, az nemcsak tiszteletreméltó, hanem valóban adhat egy új irányvonalat a jövő évtizedek amerikai politikai életének. Ebből kifolyólag egészen biztos találhatott volna valaki pár évtizeddel fiatalabbat, akit felépít saját utódjául, és mögé beállva erre szólítja föl saját rajongótáborát is. Ám Bernie ahelyett, hogy számot vetne a realitásokkal, inkább két kézzel kapaszkodik saját elnöki ambícióiba. Négy éve még valóban ő volt a pislákoló fény az éjszakában, de mostani indulásával messze nem azt a felelősségteljes gondolkodást képviseli, ami egy (leendő) amerikai elnök számára a minimum kéne legyen.
A szuperkedden sok minden el fog dőlni, tán még meglepetést is láthatunk, a tavasz közepére meg nagyjából világossá válik, ki lesz a Republikánus Pártban reális kihívó nélkül maradt Donald Trump ellenfele. Meglehet, ezen kár is agyalni: jelenlegi állás szerint Brezsnyev elvtársat a dolgozó nép várhatóan megerősíti pozíciójában. Ezt pedig a Szovjet Demokrata Párt gerontokrata káderpolitikájának is nagyban megköszönheti, ami még ővele szemben sem volt képes egy alkalmas ellenjelöltet kiállítani.
"Valamikor én lettem volna a jövő nemzedék..."