"Magyarországot megvédi kormánya." - Esküszöm, én így hallottam Rogán Antal utolsó szavait, csak a híradásokból tudtam meg, hogy az valójában(?) "Magyarország megvédi polgárait" volt. Végülis mindegy, nagyon szép beszédet mondott a polgármester úr, röviden: nagyon nem szabad engednünk, hogy a vészkorszak visszatérjen, és hogy ő is meg akarja védeni a gyerekeit a nácizmus borzalmaitól. (Mi van, elköltözik otthonról? - kérdeztük páran.) De ennél jóval többet vártunk. Például hogy elnézést kér, amiért a Jobbik a Fidesz erőforrásait, listáit, alkujait, szövetségeit, gyűléseit használta éveken keresztül, és ő is megbánta a 2006-os belvárosi fideszmiépjobbik szövetséget. Még ha mondta volna is azt, hogy bocsánat, nem tudták, hogy ezek nácik, vagy csak azt hitték, hogy ezzel meg tudják őket kötni - nyilván tudnánk, hogy ez nem igaz, de legalább a próbálkozást, a szánalmas mosakodást értékeltük volna. De így a nemes szavai csak hiteltelen szóvirágokként hullottak a földre. Vagy legalább azt mondta volna, hogy még egyszer átgondolják a Nemzeti Alaptantervet, és mégse lesz benne Wass, Nyírő és Tormay, ellenben Radnóti továbbra is marad, és József Attilát is békén hagyjuk, sőt ezt az egész Horthy-kultuszt is sürgősen elfelejtjük, már ez is pozitívum lett volna. De így csupán csak a kötelezőt hozta, amitől ezek, gondolta, megnyugszanak, de ettől még máshol, mások előtt nyugodtan elmondhatja ugyanennek az ellenkezőjét is. (Cikk lejjebb folytatódik, nehogy abbahagyd.)
No de nem Rogán Antal volt az este fénypontja. Legfeljebb meglepetése, hogy eljött egy antifa rendezvényre, kvázi besétált az oroszlán barlangjába - még ha amit mondott, nem is adott semmi élményt. Ezen kívül mindenki azt hozta, amire számítani lehetett: Ungváry Tamás a kemény civil hangján szólt, Bajnai Gordon az összefogást hangsúlyozta - tundiillik, hogy az antifasizmus nem a baloldal privilégiuma, az a jobboldalhoz ugyanúgy tartozhat. Ebben mélységesen igaza is volt - kár, hogy Magyarországon ma nem létezik antifasiszta jobboldal. Nem attól lesz valaki antifasiszta, hogy nem fasiszta, hanem attól, hogy küzd a fasizmus ellen - márpedig ennek eddig a Fidesz nem sok jelét mutatta (lásd föntebb). Ráadásul a Jobbik a fasizmusnak csak az egyik válfaját: a nácizmust képviseli. A fasizmus azonban ott kezdődik, hogy egy politikai erő totalitarizmusra törekszik, ennek érdekében az állam és az élet minden területét a maga ellenőrzése alá vonja, az ország lakóit pedig kategóriákba sorolja, amelyek közé erkölcsi-ideológiai alapú hierarchiát erőltet. Definíció szerint tehát a Fidesz nem hogy messze van az antifasizmustól, hanem éppen, hogy az ellenkező irányba tolódik egyre inkább.
Mesterházy Attila, mint ahogy az egy balközép nagypárt vezetőjétől elvárható, kulturált határozottságot mutatott, és a filozofálgatásnál is továbbment. Bár az jó kérdés, hogy egy béketüntetésen mennyire jó taktika a velünk egy színpadon álló Rogánt - ha jogosan is - kiosztani, illetve hogy a Jobbikkal és a pro-fasiszta Fidesszel szemben a harciasság vagy a mérsékelt kiállás a jövedelmezőbb-e, főleg olyan tömeg előtt, aminek a nagyobbik része jelenleg nem feltétlen az ő szavazója, de szeretné. (Az MSZP mellesleg láthatóan a vidéki szavazók felé is nyitni akar, legalábbis a pártelnök középen kettéfésült haja erre enged következtetni. A most vasárnapi eredmény szerint bejött.)
Amit nem értek, az a Jobbik-ellentüntetés a Nádor utcában. Hiszen a Gyöngyösi miatt már rögtön másnap elnézést kértek és módosították az álláspontjukat valami értelmetlen marhaságra. Részükről tehát az lett volna a logikus, hogy bejelentik: nem is volt ez zsidózás, ha úgy tűnt, akkor bocs, az ügyet lezárták, innentől a többihez semmi közük. De a Jobbik sosem az a párt volt, amit az eszéért csodáltunk. Rosszalló jelenlétükkel mégis ellenezték a parlamenti zsidózás ellenzését, vagyis pártolták azt. Pedig írhattak volna egy közleményt, hogy a tüntetés témájával ők is teljességgel egyetértenek, csak ezekkel a nemzetnyúzó liebrálbolsevikokkal nem hajlandóak egy színpadra állni. Ezzel talán még kicsit be is zavartak volna, kifelé mutatva egy kis civlizáltságot, befelé meg jót röhögve a markukba. De nem, ezek a mindenmással szembeni gyűlölettől még logikusan gondolkodni se tudnak. Még nyilatkozatot is kiadtak, miszerint őket mint keresztényeket sérti, hogy Advent első vasárnapján tartották a "zsidócsillagos" tüntetést. Alapból kevéssé érthető, hogy ez a kettő hol ütné egymást, főleg olyanoknak, akik egy zsidógyerek születésnapját tekintik legnagyobb ünnepüknek, de ez nyugodtan legyen az ő titkuk.
Az mindenképpen pozitívum, hogy akik ott voltak: a demokratikus ellenzék erői (ez a kifejezés már kezd kicsit elhasznált lenni, csak szólok) - plusz Rogán Antal - mégiscsak ki tudnak állni együtt - valami ellen. Az igazi nagy haladás az lesz, ha majd valami mellett is ki tudnak, főleg ha majd csak koalícióba állva érhetnek el többséget a Parlamentben - de kezdésnek ez se rossz. Igaz, Gyurcsány Ferenc nem szólalt föl, és ez végzetes hiba volt, ugyanis így a komplett DK bojkottálta a szerintük "ál-antifasiszta" tüntetést - de azért így is kitöltöttük a teret. Mellesleg a picit erősebb LMP-ből se szólalt föl senki, de attól még Schiffer András is mellettem kettővel hallgatta végig az egészet. Szóval lehet közös alapot találni, és ma, amikor a politikai térkép valójában nem bal- és jobboldal, hanem demokraták és autokraták szembenállásáról szól, ez fokozottan nem mindegy. (Főleg most, hogy a Milla, ami eddig megadta a közös teret, maga is önálló szervezetté alakult - de erről majd máskor.)