Először is ajánlom mindenki figyelmébe a Tengelytörés blogon megjelent, Az érme két oldala című bejegyzést, melyben a névre hallgató szerző (bizonyos „Mértéktartó”) úgy találja meg a közös pontot az Operaház előtt tartott ellenzéki tüntetés, illetve a kormánypárti „békemenet” résztvevői között, hogy nem torzít, és még véletlenül sem tesz egyenlőségjelet közéjük. Röviden: arra irányítja rá a figyelmet, hogy mindkét fél úgy érzi, valamit el akarnak venni tőlük. Az ellenzékiek a demokráciáért, a sajtószabadságért és az arra hivatott intézmények függetlenségéért aggódnak, míg a kormánypártiak a nemzeti értékeinket, az ország szuverenitását és a demokratikusan megválasztott kormány hatalmát féltik. A cikk szerint valahol mindkét félnek védhető az álláspontja, bár egyszerre csak az egyiknek az akarata teljesülhet, és ez esetben a másik fél könnyen kétségbeesetté, legrosszabb esetben „vérszomjassá” válhat. Ám a gondolatmenetet egy megnyugtató Tamás Gáspár Miklós-idézet zárja le:
"[…] A negyedik köztársaságban a Lánchíd Rádió, a Magyar Katolikus Rádió, a HírTv sugározni fog. A negyedik köztársaságban a Magyar Nemzet című napilap akkor is megjelenik, ha anyagi nehézségei vannak, mert a közösség hozzájárul, hogy megjelenjék. A negyedik köztársaságban Orbán Viktor sikeres és elégedett székesfehérvári ügyvéd lesz, és a Magyar Labdarúgó Szövetség főtitkára. A negyedik köztársaságban senki nem fogja megalázni a jobboldali szavazókat. A negyedik köztársaságban senki nem fogja alkotmányerejű törvénnyel bűnöző szervezetnek nyilvánítani a Fidesz és a KDNP utódpártjait. […] A negyedik köztársaság védeni fogja a magyar kisebbségeket Erdélyben, Délvidéken, Felvidéken, és védeni fogja a kisebbségeket Északkelet-Magyarországon, Dél-Baranyában és a nyolcadik kerületben. […]"
Jómagam csak annyit fűznék hozzá: a demokraták nem vérszomjasak és nem is lesznek azok. Ezért demokraták. Nem támadtak rá a rendőrökre, és nem akartak az Operába behatolni és kifosztani a büfét. Ha pedig valaki ezt javasolta volna, nyilván senki nem ment volna vele, és ha ő mégis megpróbálkozik, a rendőrök pedig elfogják, senki nem sietett volna a segítségére, sőt a tömeg inkább szégyellte volna magát érte.
Ugyanígy összevethetném az Educatio kiállításon történeket, amikor is a Hallgatói Hálózat aktivistái szavalókórussal késleltették a megjelent államtitkár beszédének elkezdését. Nem azért tették ezt, hogy ő ne tudja elmondani, amit akart. Nem dudákkal, sípokkal mentek oda és nem elhallgattatni akarták az ő hangját, mint a "zelmúltnyolcév" árpádsávosai. Ezek a srácok és lányok csak azt akarták volna, hogy meghallgassák őket végre, ha eddig elfelejtették. Miután befejezték a performanszot, a rendezvény folyt tovább, tejszínes palacsintástul, államtitkárostul, mindenestül.
Ugyanígy nem lesz kormányváltás után számonkérés. A demokratáknak a diktatúrával nem az a bajuk, hogy nem ők gyakorolják. A demokratikus pártok és szervezeteknek nem az a célja, hogy itt mindenkit elsöpörjenek, hanem hogy mindenkivel együtt tudjanak működni, persze akivel kölcsönösen lehet is. De a demokraták tudják, hogy a tisztogatás, a bosszúállás csak önmagát termeli újra és csak meggyűlöltetik magukat a választóikkal, akik azért szavaztak rájuk, hogy végre béke és nyugalom legyen az országban, és ne kelljen félnie senkinek se azért, mert ellenzéki nézeteket vall. Hanem aki élni akar és dolgozni, az tehesse meg, függetlenül attól, hogy melyik előző rendszerben melyik oldalon állt.
A demokraták közössége sokszínű társaság, és nem csak a választásra kell összefogniuk, hanem győzelem esetén a kormányzásra is. Együtt lesznek hatalmon, és ott egymást is folyamatosan ellenőrzik. Ha az egyiknek ez túlságosan a fejébe szállna, a többi másik erre rögtön figyelmezteti. És azt sem fogják hagyni egymásnak, hogy a független pozíciókba, pl. bíróságokba pártkatonákat állítsanak. Ha pedig ketten vagy többen ezekkel mégis „dílelni” (mutyizni) szeretnének, mindig akadna egy plusz egyedik fél, aki ezt megtorpedózná.
És lehet, hogy továbbra is a Fidesz lenne a legnagyobb párt, és sokat támadnák a majdani kormányt, hogy gyengék, tele vannak belső feszültségekkel, az első fuvallat el fogja őket fújni. Sőt mindent meg is tesznek majd, hogy ez így legyen. Onnantól pedig a kormányzó erőknek borzasztó fegyelmezetten kell viselkedniük, hogy a belső feszültségeiket ne kifelé intézzék el, de nem is szabad a közvélemény elől elhallgatniuk munkájuk részleteit (már ami nem jár állambiztonsági kockázatokkal). Arra is nagyon kell majd vigyázniuk, nehogy feloldódjanak egymásban, hanem mindvégig prezentálják saját választóik és a közvélemény felé: még mindig különálló, saját egyéniséggel és nézetrendszerrel bíró pártok alkalmi szövetségéről van szó.
Aztán majd a Fidesz, ha végre elküldi Orbán Viktort, és deklarálja, hogy egy demokratikus, keresztény-konzervatív párttá akar válni (ha az MSZMP utódpártjának '89-ben sikerült újjáalakulnia a baloldalon, miért ne menne ugyanez a jobbon?), és ő is majd a demokratikus váltógazdálkodás mellett teszi le a voksát, akkor attól sem szabad elzárkózni.
TGM fent idézett, Szilveszterkor a Kossuth téren elhangzott beszédét nem hallottam, de ennyi alapján is nagyon igaznak találom, és meggyőződésem: az Operaház előtt tüntető szervezetek igenis ilyen Negyedik Köztársaságot akarnak.
Megjelent az Ellenszék demokritikus véleménymagazinban.
