Egészen véletlenül elém akadt egy kiváló interjú, amit a Metropol újság készített Tarlós István egykori budapesti főpolgármesterrel, a Lánchíd felújításával, meg általában Karácsony Gergellyel kapcsolatban. Ez nagyjából olyan, mintha Matuska Szilvesztert kérdeznék meg az általa elképzelt vasúti fejlesztésekről, éppen ezért a Tarlós-interjúnak is minden sora érték, gyöngyszem, prászlessz. (Persze leginkább csak magát ismételte, korábban volt már neki sokkal jobb médiateljesítménye is.)
I. Soha semminek nem tudnak örülni
Mielőtt belekezdenénk, idézzük föl azt is: amikor az ellenzék, vagy még inkább a kormányfüggetlen sajtó kritizálja a kihasználatlan élsport-létesítményeket, a Városliget és a budai vár beépítését, és az egyéb, túlárazott kormányzati presztízsberuházásokat, amikben a magyar emberek túlnyomó többsége legfeljebb csak kívülről gyönyörködhet, plusz azt is megkapargatja, hogy mi mennyibe került, és az ezekre elköltött közpénz-ezermilliárdok valójában kinek a zsebébe vándorolnak, akkor a kormányzati agitproptól folyton azt kapjuk: lám, épül-szépül az ország, de ezek az ellenzékiek soha semminek nem tudnak örülni, és csak azt keresik, hogy hol köthetnek bele a kormány legújabb sikerébe.
Ehhez képest ugyanezek az orgánumok annak kapcsán, hogy a fővárosi önkormányzat saját költségen, kormányzati ellenszélben felújította a Lánchidat, mást se tolnak, minthogy az milyen rosszul sikerült. Konkrétumot, pláne valóságot nem sokat mondanak (ezt a Tarlós-interjúban is láthatjuk majd) - legfeljebb hogy nem nyitották meg az autós forgalom előtt, aminek szintén megvannak a maga politikai okai: egy ultrakonzervatív, újfeudalista, tekintélyelvű, és mindent dominálni akaró hatalom nyilván a közlekedésben is azt támogatja, hogy továbbra is mindent a nagy és erős, több tonnás, sok lóerős gépjárművek foglaljanak el, kizárva minden pluralitást, másnak teret adást, egymás melletti békés létezést. (Meg természetesen az a fő cél, hogy a jövő évi önkormányzati választáson valahogy a Fidesz visszavegye magának Budapestet, és legyőzze Karácsony Gergelyt. Mindezt természetesen a jól megszokott eszközökkel: polkommal, hatalomtechnikával, lejáratással - miközben a Fidesznek egy évvel a választás előtt még jelöltje sincs, de még olyasvalaki sem, akit potenciális kihívóként lehetne kezelni.)
II. "Szakmailag megalapozott"
Na szóval az interjú. Már a címe is nagyon izgalmas:
Tarlós István: A Lánchíd átadóünnepsége illúziókeltés volt, Karácsony lakógyűlése pedig határos a csalással
Tarlós az interjúban a Lánchíd átadásáról folyamatosan úgy beszél, mintha a főváros egy nemlétező híd nemlétező felújítását ünnepelné. Emlékeztetőül: az ő hivatali idejének első percében is köztudott volt a Lánchíd siralmas állapota, ám neki nem volt elég két ciklus, vagyis kilenc év, hogy ezt orvosolja. Ezzel szemben az ő leváltása utáni önkormányzat, élén Karácsony Gergellyel egy ciklus alatt elkészítette. Tarlós szerint ez utóbbi az illúzió. (A lakógyűlésre majd később visszatérek.)
Metropol: Látta már az új Üllői úti bicikliutat?
Tarlós István: Láttam, és hallottam a nyilatkozatokat. Ismerem a szakmai szervezetek, a mentők és az autóklub véleményét. Hát nézze, szakmai szempontok nem zavarták össze azoknak a gondolkodását, akik ezt kitalálták. Én nem a bicikliutak ellen vagyok, főpolgármesterségem idején fejlesztettük a kerékpárutak hálózatát, de a szakmailag megalapozottan épített kerékpárutak híve vagyok.
Kezdjük azzal, hogy nem bicikliút, hanem biciklisáv. Oké, nem nagy különbség, de ha már Tarlós emleget szakmai szempontokat, akkor az első dolga lett volna a kérdezőt kijavítani. Miközben egyébként elvitathatatlan érdeme, hogy a főváros kerékpáros hálózata az ő ideje alatt épült nagyon nagyot. Kiemelendő a Ferenciek tere felújítása, ideértve a borzasztó alagút betemetését, illetve a Károlyi és a Petőfi utcák felszíni összekötését, biciklis kétirányúsítással. (Ez az egyik, amit a magát "autósokként" definiáló csoport máig leghangosabban visszasír.) Egyébként ott a kerékpársávok részben szintén kaptak hasonló fizikai elválasztást, amit Tarlós most az Üllői út kapcsán kritizál.
Sajnos a főpolgármestersége vége felé neki is volt egy visszafordulása a biciklis fejlesztésektől. Ekkor volt egy olyan kijelentése is, hogy nem érti, miért van valahol egymás mellett kerékpárút és kerékpársáv. Két ilyen volt: a Margit híd és a Bajcsy. Most nem részletesem, de mindkettőnek megvan az oka. Innen lehetett tudni, hogy Tarlósnak fogalma nincs a dolog szakmai hátteréről, és az addigi fejlesztéseknek is legfeljebb csak a politikai végrehajtásában volt benne. (Ami önmagában még nem baj: nem kell egy politikusnak mindenhez érteni. Elég, ha csak hagyja dolgozni azokat, aki értenek. Csak akkor utána ne magát akarja szakmai tekintélynek eladni, ha egyszer nem az.)
III. "Elemi kielégülés"
Metropol: Kapott meghívót a Lánchíd átadási ünnepségére? Elvégre ön teremtette meg a felújítás lehetőségét…
T. I.: Nem tudom, Balatonon voltam. De örülök, hogy elkészült a Lánchíd. Viszont a dupla népünnepélyt, amit Karácsony Gergely csinált, illúziókeltésnek tartom. A szimpatizánsok odacsalogatását és ezt az egyfajta „elemi kielégülést”. Mikor nem mennek oda sokan, ha ingyen van a fagylalt és a vattacukor?
A kérdés elég durva és hazug alákérdezés. A jobboldalon sokat emlegetett toposz, hogy Tarlós hatalmas tartalékkal adta át a fővárost, ami mára Karácsony kezéből elillant. (Hogy ebből mennyi igaz, már születtek elemzések.) Tarlós szerint viszont a Lánchidat ünneplő budapestiek "szimpatizánsok", akiket csak az ingyen vattacukor és fagyi vonzott oda. (Tényleg ingyen volt? Nem hiszem, de Pipi bácsi a Balatonról ezt biztos jobban látta.) És való igaz: a Lánchídnak örülő fővárosi lakosok valóban Karácsony potenciális szimpatizánsai. Ha ugyanez Tarlósnak jutott volna eszébe, akkor lehet, hogy ő is szerzett volna több szimpatizánst 2019-re. Késő bánat, eb gondolat.
Metropol: Illúziókeltőnek tartja a fővárosi vezetést?
T.I.: Általában is az a véleményem, hogy ma már el kellene dönteni a politikai kommunikációban, hogy a valóságról akarunk-e beszélni, azaz arról, ami a felek érdekeitől, nézeteitől, érzelmeitől független tényadat vagy történés, vagy pedig az ábrándokról, kitalációkról, kampányérdekekről. Ezt nemcsak a Lánchídra mondom, de ott fokozottan érvényesnek látom.
Szóval Tarlós István a ténylegesen és valóságosan felújított Lánchíd kapcsán beszél ábrándokról és kitalációkról. (Meg kampányérdekről.) Az objektív valóság keretei között nem igazán értelmezhető. De folytatja:
A híd felújítása csak hazai, fővárosi pénzforrásból történt, semmi másból. Mi annyi pénzt hagytunk a kasszában, hogy abból azonnal körülbelül nyolcszor fel lehetett volna újítani a Lánchidat. Azt nyilatkozta a városvezetés, hogy határidőn belül adták át a hidat. Itt ugye az a kérdés, hogy milyen határidőn belül. Mert az eredeti határidő, az 2021 vége volt.
Miért, mi másból lehetett volna még? Bevonni külső befektetőt, aki utána koncesszióban hídpénzt kér az áthaladásért? Vagy föl kellett volna rá venni hitelt, ami már így is bekövetkezett? Aztán megint a legenda a rengeteg hátrahagyott pénzről. Amiből nem nyolcszor, de egyszer sem sikerült a hidat felújítani. Aztán persze később kiderül, hogy miért. Éppen ezért a határidőn való rugózásnak sincs sok értelme.
Aztán itt van a hatmilliárd forintos kormánytámogatás kérdése. Magam is láttam azt a főpolgármester úr által aláírt megállapodást, ami arról szólt, hogy 18 hónapon belül a teljes forgalomnak vissza kell adni a hidat, és akkor kapják meg a támogatást. Ezt a megállapodást a városvezetés egyszerűen nem tartotta be, magyarul, Karácsony Gergely szerződést szegett. Úgyhogy nem is értem, hogy itt miről folyik a vita! Mellesleg szólva, nekem is úgy ígérték be ezt a támogatást, amilyen feltételeket most a jelenlegi városvezetésnek szabtak.
Abban a főváros és a kormány között kivételesen teljes az egyetértés abban, hogy valójában nincs is ilyen szerződés, csak egy kormányhatározat. A főváros részéről ezt Tüttő Kata főpolgármester-helyettes támasztotta alá, a kormánytól pedig Gulyás Gergely. Lehet, hogy készült egy szerződésterv, és Tarlós ezt láthatta - de még azt is el tudom képzelni, hogy olyasvalamire emlékszik, ami meg sem történt (lásd Mandela-jelenség). És így jobb neki is, hiszen ha ő látta volna ezt a szerződést (ami ugyebár jellemzően nem nyilvános dokumentum), akkor joggal merülne föl: Tarlós István óbudai kisnyugdíjasnak vajon milyen minőségben lehetett hozzáférése?
IV. "Szabadjon"
Metropol: Ön visszaadta volna az autósoknak a Lánchidat?
TI: Véleményem szerint Széchenyi István valószínűleg nem azért építette a hidat, hogy ne szabadjon közlekedni rajta.
Igen, Széchenyi István minden bizonnyal azt képzelte el, hogy a Lánchídon majd egytonnás, benzingőzt eregető monstrumok fognak a saját maguk által gerjesztett dugóban ácsorogni. A valóságban éppen az autóforgalom az, amire a Lánchíd alkalmatlan volt, mert így a többi közlekedő (vagyis a gyalogosok, mert más közlekedési lehetőség nem volt) a híd két szélére szorult. És persze az autók is többet álltak rajta, mint amennyit ténylegesen közlekedtek, a 16-os buszról nem is beszélve. (Egyébként meg azt, hogy "szabadjon", magyarul úgy mondják: "legyen szabad". Ha nyelvében él a nemzet, akkor Tarlós Istvánban és a Metropolban egészen biztosan nem.)
Na de, egyrészt 7, azaz hetes százalékos támogatottságra hivatkozva zárta el az autósok elől Karácsony Gergely a hidat. Hát ez, ha akarom, akkor kelekótyaság, ha akarom, akkor kóklerség! Mert ilyen alacsony részvételi számra támaszkodva döntést hozni teljesen komolytalan.
A valóságban a terv a Lánchíd "autómentesítésére" (taxik és kormányzati autók továbbra is átmehetnek) már korábban megvolt, a "Budapesti lakógyűlés" csak egy szimbolikus gesztus volt, hogy aztán senki ne mondhassa, hogy meg se lett kérdezve. Sok jogos kritikát is kapott, kormánypártiaktól és ellenzékiektől egyaránt. Csak míg a kormánypárti kritikusok konzekvensen az irányított kérdésektől és válaszoktól másztak falra, akárcsak a kormány "nemzeti konzultácóin" (még ha a "Budapesti lakógyűlésben egy fokkal értelmesebb kérdések, és sokkal valósabb ügyek szerepeltek) - addig a fideszeseknek semmi bajuk sincs azzal, sőt még Tarlós István sem nevezi Orbán Viktort kóklernek, ha a kormány hasonló válaszokra és hasonló arányokra hivatkozik.
Szakmai szempontból pedig felkészületlenségről tesz tanúbizonyságot. Hónapok óta sokszor elmondtam én is: mi lesz akkor, ha majd a Petőfi és az Árpád hidat felújítás miatt évekre lezárják? Úgyhogy sem korrektség, sem igazmondás, sem arányérzék, sem szakmai szempont nem támasztja alá a főváros jelenlegi „örömködését”.
Pedig bizony előbb-utóbb az Árpád híd és a Petőfi híd felújítására is sor kell kerüljön. Ugyanis ha egy hidat, vagy bármilyen építményt nem újítanak föl időről időre, akkor az el fog rohadni. Tarlós István a Lánchíd kapcsán a rohadást választotta, és ezek szerint ha maradt volna főpolgármester, vagy ismét az lenne, most se tenne másképp. És neki ez jelenti a szakmai felkészültséget.
V. "Határos a csalással"
Metropol: –Karácsony online lakógyűlése elbukott. Ha nem támaszkodik a silány hét százalékra, akkor nyíltan be kellett volna ismernie a kudarcot…
TI: (...) Hét százalékos támogatottság mellett egy közúti Duna-hidat lezárni, amikor amúgy is a budapesti forgalomszervezés egyik legkritikusabb és leggyengébb láncszeme a városi hidak elhelyezkedése és átbocsátó képessége, az valahol az én megítélésem szerint határos a csalással.
Ezt itt megvágtam, mert Tarlós csak önmagát ismétli, amire eggyel föntebb már reagáltam. Csak a kérdést hagytam benne szemléltetésül, hogy mi is a különbség egy újság(író) és egy fideszes propagandatermék között. Aztán jön Tarlósnak egy ferdítése, miszerint a lakógyűlésen szavazó 7% azt jelenti, hogy Karácsonynak ennyi a támogatottsága. De ami a valóban érdekes, az az, hogy Tarlós egy valóban szakmai kérdést a hivatalban lévő főpolgármester népszerűségétől teszi függővé. Nem igazán világos, hogy Tarlós "lezárás" alatt itt mit ért: felújítás miatti lezárást (mint az előző válaszában), vagy az autómentesítést. Mindenesetre azt állítja: a döntéseket NEM szakmai szempontok alapján kell meghozni, ami jelen esetben vagy Budapest legrégibb hídjának, egyik legismertebb jelképének felújítása - vagy akár csak az állagmegóvása, emberivé tétele, valamint a belváros lég- és zajszennyezettségének, illetve autós terhelésének a csökkentése. Hanem a népszerűség, a mért számok vezéreljenek minden intézkedést. És ezzel Tarlós elárulja a Fidesz kormányzásának lényegét: nix szakmaiság, nix meggyőződés, csak a pillanatnyi népszerűség hajhászása.
(A valósághoz hozzátartozik, hogy Karácsony intézkedései Budapesten minden jel szerint sikeresek és támogatottak - miközben országosan meg a Fideszre szavaznak többen, mint ahányan a "konzultációt" visszaküldik. Ám a népszerűségi versenyt Budapesten éppen Tarlós bukta el, és csak az ellenzék 2014-es töketlenkedésén múlt, hogy ez csak két ciklus után következett be.)
Az pedig külön vicces, hogy a "metrókocsi-felújítás" fedőnevű, minimum hűtlen kezelési ügy után Tarlós István bárki mást nevez csalónak.
VI. "Nem a teljesítményről"
Végül egy kis gyurcsányozás, majd az utolsó pár mondat, ami előtt érdemes megkapaszkodni az asztalban:
Metropol: Mit gondol, annak ellenére, hogy Karácsonyék minden reklámozási lehetőséget bedobtak, miért volt mégis ilyen alacsony a lakosság érdeklődése?
TI: Fogalmam sincs róla, mert ezzel együtt én nem tartanám Karácsonyt esélytelennek a jövő évi önkormányzati választáson, abban az esetben, ha Gyurcsány beáll mögé, ismerve Budapest relatív többségének beállítottságát.A következő választás némileg abszurd lesz meglátásom szerint, várhatóan nem teljesítményekről fog szólni, hanem valami egészen másról. Érzelmekről, indulatokról. És hogy a hangulatot Budapesten ebbe az irányba tolják el, azért az ellenzéki média az égvilágon mindent meg fog tenni.
Ezt még egyszer:
A következő választás némileg abszurd lesz meglátásom szerint, várhatóan nem teljesítményekről fog szólni, hanem valami egészen másról. Érzelmekről, indulatokról. És hogy a hangulatot Budapesten ebbe az irányba tolják el, azért az ellenzéki média az égvilágon mindent meg fog tenni.
Ez így önmagában gyönyörű, nem is mondok rá semmit.
