A brit Daily Mail adott enyhén furcsa riportot egy új-mexikói anyáról és fiáról, akik egy szerelmespárként élnek, és ezt nyíltan vállalják is. A nőnek van még nyolc másik gyereke, x számú apától. Az elsőt születésekor örökbe adta, majd tizenhúsz év múlva találkoztak újra, és rögtön egymásba szerettek. A cikk végén az is kiderül, hogy nincsenek ezzel egyedül: az Egyesült Államokban külön közössége létezik a párkapcsolatban élő, közeli rokonoknak, akik harcolnak a kapcsolatuk jogi és társadalmi elfogadásáért.
Bár az incesztus, régies szóval élve vérfertőzés civilizációs tabu, Európában is létezik már hasonló kezdeményezés, nem is annyira fű alatt. A Mikor? Melyiket? blog a 2011-es, berlini önkormányzati választás kapcsán elég hosszasan írt az akkor gyorsan felfutott, majd visszazsugorodott Kalózpártról, többek között arról a tervezetéről is, ami eltörölte volna Németországban a vérfertőzés tilalmát. Mondván: a tilalom hivatalos indoka, hogy egy ilyen kapcsolatból magasabb eséllyel születik fogyatékos vagy genetikailag beteg gyermek. Ám a Kalózpárt szerint ezen az alapon a fogyatékkal élő emberek gyerekvállalását is meg lehetne tiltani, ami erősen diszkriminatív jelleggel bírna. Tehát a Kalózpártnak hivatalosan nem a vérfertőzés tilalma okozott problémát, hanem az ahhoz fűzött indoklás és jogi környezet. Belátható, hogy minden másfajta indoklás éles társadalmi elutasítottságot váltott volna ki, akár még a Kalózpárt saját szavazóbázisában is. A párt fő profilja különben is a társadalmi, azon belül az információs különbségek csökkentése, nem a családjog.
Pedig éppen Németországban röppent föl az elmúlt húsz évben elenyésző számú, de attól még létező eset. Leginkább testvérek, akik egymástól elválasztva nőttek fel (akárcsak az első bekezdésben említett amerikai pár), de ismét találkozva egymásba szerettek. Közülük jó néhányan közös gyermeket is nevelnek, bármiféle fogyatékosság nélkül. Az emlegetett nagyobb kockázat mértéke vitatott (különböző források 7-8 és 25 százalék közé teszik), de ez nyilván az egyes kóroktól is függ. Meg eleve olyan fogyatékosságokról és betegségekről van szó, amikre a hajlam nem vérrokoni kapcsolatnál is ugyanúgy öröklődhet. Akik viszont ilyeneket nem hordoznak magukban, azok semmit nem örökítenek tovább, még közeli rokonnal sem. Különben meg egy fogyatékkal élő gyermeknek is pont ugyanannyi joga van az élethez és egy szerető felnevelő családhoz, mint akármelyik egészséges társának.
Minden más esetre meg ott a millióféle fogamzásgátlási és terhesség-megelőzési lehetőség. Ha meg esetleg a szóban forgó közeli rokonok éppen azonos neműek (miért pont ilyen ne lenne?), az alapból kizárja bármilyen biológiai utód létrejöttét, betegét, egészségesét egyaránt. Végül pedig, ha valóban védeni akarjuk az európai normákat, és azt az alapelvet, hogy felnőtt emberek, kölcsönös beleegyezéssel azzal és úgy élnek nemi életet, akivel és ahogy akarnak, akkor ez elé sem gördíthetünk akadályt, rámutatásos alapon.
Igen, legtöbbünk ezt gusztustalannak és magára nézve teljességgel elképzelhetetlennek tartja. (Nem, a cikk írója sem gerjed egyik rokonára sem. Ez csak amolyan úri passzió, hogy az ember olykor szeret foglalkozni mások problémáival is.) Sőt a vérfertőzés további tilalma mellett is bizonyára vannak ütős érvek, amikre természetesen itt is kíváncsiak vagyunk, lent kommentben. (Már ha azok túlmutatnak a "mert ez így van már többezer éve" és a "fúj, ez undorító" kijelentések szintjén.) De vannak, akiknek ez a normális, és így akarnak együtt boldogan élni. Ki tudja, hogy bezárt ajtók mögött hány ilyen pár rejtőzik, sőt talán már Magyarországon is működik közösségük, egyelőre teljesen illegálisan.
A témának rengeteg irodalmi és filmes feldolgozása született már. De nem is kell különösebben műveltnek lenni: elég csak megnyitni akármelyik szextörténetes oldalt, és ráklikkelni a "családi" kategóriára. Aki pedig a Bibliára hivatkozva kívánja az egészet valamiféle sátáni szüleménynek kikiáltani, az gondoljon csak arra: az egész emberiség Ádámtól és Évától, illetve az ő gyerekeiktől ered, akik szintén csak egymással tudtak utódokat létrehozni. De még ezen kívül is sok más mitológiában fedezhetünk fel testvér- és egyéb vérrokoni házasságokat. Persze sem a film, sem a vallás, sem az olcsó, álerotikus ponyva nem tükrözheti a valóságot, ám az tény: a témáról egyre kevésbé lehet úgy tenni, mintha nem létezne, és előfordulása teljességgel elképzelhetetlen lenne.
