Először is azt nem tudom hová tenni, hogy Orbán Viktor megjátssza itt nekünk Lenin elvtársat, aki keményen küzd az imperialista, kapitalista nagytőke ellen, és majd ő megcsinálja azt a rendszert, ami mindenkinek egyformán igazságos lesz. Valójában csodálom azért, hogy a kommunizmust újracsomagolva így el tudja adni, olyan embereknek, akik úgy tudják magukról, hogy pedig azt utálják.
Amin továbbá még kiakadtam, az az egyik második vonalbeli kormánymunkás kijelentése volt, de annyira mondhatta volna bárki, hogy nem is fontos, hogy ki volt az. Szóval valami ilyesmi, hogy le kell bontani a határt vagy a falat vagy nemtommit a határon túli és az anyaországi magyarok között, merthogy egy szombathelyi és egy kolozsvári magyarnak hasonló problémákkal kel megküzdenie. Annak örülök, hogy végre ezt valaki kimondta, csak annak nem, hogy ilyenkor nem szakad rá a csillagos ég.
Húszéves kemény munkával felépítették a határontúli-kultuszt, Erdély-kultuszt, Felvidék-kultuszt, a határon túli magyarból külön állatfajt és üvegszekrénybe rakható látványosságot csináltak, most meg végre bejelentik, hogy dehát ők is emberek. Így kell ezt csinálni: határokon belül határon túlra gerjeszteni a hisztériát, és a határok nélküli Európával nem törődve, még mélyebbre vésni a határon túliság bélyegét. Majd ha a vésővel már elég nagy szakadékot sikerült vájni, akkor megépíteni egy hidat (mondjuk egy kettős állampolgárságról szóló törvényt), és ünnepeltetni magunkat. Hiszen egy betemetett szakadék nem olyan látványos, mint egy csilivili tákolmány, amire az építői nélkül még csak szükség se lenne.
A következő lépés pedig már az lesz, ha arra is rájövünk, hogy nem csak a magyarországi magyar és a romániai magyar élete hasonlít nagyon, hanem a romániai románé, szlovákiai szlováké vagy horvátországi horváté is. De egy ilyen szakadék átíveléséhez egyelőre a meglévőnél több építőanyag lenne szükséges - hát még a betemetéséhez.
