Sir Winston Churchill mondotta a második világháború hajnalán, hogy ha Hitler megtámadná a poklot, akkor ő (mármint Churchill) szövetséget kötne az ördöggel. Ez pedig 1941 június 22-én, Hitler és szövetségesei Szovjetunió elleni támadásával meg is történt. Pedig azt Churchill is nagyon jól tudta, hogy a sztálinizmus nem egy vállalható eszmerendszer (mégiscsak konzervatív miniszterelnök volt, vagy mi a fene), de a pillanatnyi történelmi szükségszerűség érdekében megtette ezt a lépést. A Lehet Más a Politika vezetőségében is ez a példa fordult meg, amikor kitalálták: létre kell hozni egy eseti szövetséget az MSZP-vel és a Jobbikkal karöltve, épp csak ameddig meg nem buktatják a Fideszt együtt kétharmaddal, visszarendezik a demokratikus kereteket, majd feloszlatják a Parlamentet, és már az új, demokratikus szabályok szerint tartanak egy új választást, ahol már külön méretik meg magukat.
Engem ez valahogy mégis egy másik történetre emlékeztet: a Végtelen határok (Outer Limits) sci-fi sorozat egyik epizódjára. A Földet megszállták az idegenek, az emberek agyát pedig kimosták és hűséges szolgákat (dzsolleneket) neveltek belőlük. Ám maradt egy földalatti csoport, akik elrabolnak egy dzsollent, egy jó kiállású férfiembert, aki még az idegenek elleni háborúban tábornokként szolgált. A csoport vezetője és a férfi felesége közösen, laboratóriumi körülmények között hozzák újra elő belőle az eredeti személyiségét, majd megbízzák azzal, hogy ölje meg az urát, akit odáig szolgált. Ez meg is történik, ám ekkor kiderül, (SPOILER ON) hogy a lázadók vezetője szintén dzsollen, a kinyírt idegen hadúr politikai ellenfeléé, aki így rakta el a másikat láb alól. Az utolsó képsorokban meg a férfit és a feleségét láthatjuk, amint az agymosószékben ülnek, és folyik a terápia.(SPOILER OFF)
Ennek a második tanulsága az, hogy az ember nézze meg, hogy kivel köt szövetséget, mert a pillanatnyi érdek téves megítélése ugyanoda - vagy még rosszabb helyzetbe - sodorhatja a világot. Amikor Churchill kijelentette 1946-ban, hogy vasfüggöny ereszkedett Európára, talán már ő is másképp látta az ördöggel kötött szövetség esetleges következményeit. Persze a Harmadik Birodalom elleni harcban mindenképpen lett volna szükség némi háttértárgyalásnak, nehogy Európa közös elfoglalása során egy háromfrontos, mindenki mindenki elleni háború alakuljon ki. Ezért inkább jó előre felosztották egymás között - ennek a levét itta a világ aztán még bő negyven-ötven évig, és még azóta is.
Ha átléptünk a Hitler=Fidesz, Sztálin=Jobbik, angolszsász szövetségesek=MSZP+LMP párhuzam abszurditásán, akkor a történelem fenti tanulságából kiderülhet: egy ilyen kutya-macska-kanári szövetség lehet, hogy csak időleges lenne, de a szereplőit - a húsz évvel ezelőtti rendszerváltáséihoz hasonlóan - hosszú időkre bebetonozhatná a magyar politikai életbe. Persze ha három párt teszi ezt magával, még mindig jobb, mint amikor egyetlen egy, és ez demokratikus pártok esetében még vállalható is lenne. Ám amint ebbe a körbe a Jobbik, egy nyíltan antidemokratikus párt bekerül, már elveszik a dolog lényege: a demokrácia helyreállítása. Mert lehet, hogy a Jobbik rövidtávú érdeke, hogy megkapja azt a mozgásteret, ami a korábbi országgyűlések ellenzéki pártjainak járt, ám hosszútávon egészen biztos nem lesz partner a demokrácia újjáépítésében, az MSZP és az LMP meg verhetik a fejüket a falba, hogy ezeket bevették a klubba. Ilyen lehet például az Alkotmány 2010 előtti állapotának a visszaállítása, amibe a Szent Korona tannál alább nem adó Jobbik nem fog belemenni. És ki tudja, még hány ilyen ügy lesz, amelynek mentén újból bebizonyosodik a történelmi tanulság: a fasisztákkal és/vagy sztálinistákkal való összefogásnak magasabb lehet az ára, mint azt előzetesen becsülnénk.
Az MSZP kijelentette jó előre: a Jobbikkal nincs semmilyen együttműködés. Nem mert a szocialisták nem szívesen kerülnének ismét a hatalomba (hiszen maga a politika célja is éppen ez), de azért húznak egy határt: bármilyen demokratikus erővel szövetségre lépnek (főleg a szélsőjobbal szemben), de fasisztákkal soha. Nem csak mert a baloldaliság és a szélsőjobb ideológiailag teljesen összeegyeztethetetlenek egymással, hanem azért is, mert ez egy olyan alapvető norma a világ baloldali pártjai körében, amelynek megszegése súlyos következményekkel is járhat. (Gondoljunk csak a szlovák SMER-re, amelyet a Slota-féle SNS-szel kötött koalíciója után már soha nem fogják nemzetközi szinten komolyan venni.)
Az LMP-ről sem feltételezhető, hogy hitvallásukban találtak volna egymásra a Jobbikkal, sőt még a jó szándék is feltételezhető, ám ez setben ez a javaslat óriási naivitásra vall. Az nyilvánvaló, hogy az LMP is rájött az összefogás szükségességére, és az is, hogy még mindig minden erejével azon van: nehogy összefüggésbe hozzák őket az MSZP-vel. Ezért kell a Jobbik, hogy biztosítsa a nyilvánosságot: itt nem egy MSZP-LMP koalícióról van szó, hanem tényleg egy összellenzéki népfrontról, amibe bárki beletartozik, aki le akarja váltani a Fideszt. Alighanem az LMP viszonylagos nemzetközi elszigeteltsége is hozzájárul ahhoz, hogy ne legyen egy ismerősük sem, aki szóljon: EZT NE! A legnagyobb megdöbbenés viszont mégis az, hogy a Lehet Más a Politika neve is azt mutatja: éppen azért jöttek létre, hogy a politika ne az egymás közötti alkukról, mutyikról és pult alatti megállapodásokról szóljon, ne a rövidtávú érdekekről és ne a feltétel nélküli szavazat-maximalizálásról (akármennyire is csábító a Jobbik 17%-a), hanem valóban a köz ügyeinek meggyőződéses szolgálatáról. Ez a javaslat jól láthatóan ennek az alapelvnek is ellene megy.
Mégis megkezdődtek a szóbeli gesztusok az MSZP-nek, de még inkább a Jobbiknak: ők nem is náci párt, és tulajdonképpen meg lehet őket is sok mindenben érteni. Ezek a mondatok leginkább Karácsony Gergely szájából hangzanak el, akárcsak az a kijelentés, miszerint az LMP-től legtávolabb eső párt az MSZP - de nem kell rá ezek miatt haragudni. Ő csak egy pártszóvivő, nem a saját gondolatait közli, hanem pártja vezetőségééit. Ám ezek ettől csak furcsábbnak tűnnek, hiszen eddig mindig a Lehetmás lépett fel leghevesebben a Jobbik cigányozásai is zsidózásai ellen, és az ellenzék egyetlen roma képviselője is a világoszöld frakciójában ül. Az LMP elveiben bizonyítottan demokrata, olyannyira, hogy a demokrácia játékszabályait még az antidemokratikus pártokra is alkalmazná, remélve, hogy a történelem szerves fejlődése majd úgyis kiejti a Jobbikot. Ám a demokrata pártok már világszerte rájöttek, hogy ez nagyon veszélyes játszma, így az egyetlen járható út a szélsőjobbtól való teljes elhatárolódás. Az LMP ezen a rádöbbenésen még innen van, és remélhetőleg nem a saját erkölcsi megsemmisülése árán fogja ezt megtanulni.
Az LMP-nek észre kéne vennie, hogy a magyar politikában a fő törésvonal jelenleg nem a kormány és az ellenzék, hanem a demokratikus és antidemokratikus pártok között húzódik - márpedig e mentén az MSZP és az LMP vannak egymásra utalva, míg a Jobbik teljességgel vállalhatatlan, főleg a Fidesszel szemben. Együtt talán elérnék a parlamenti többséget, köthetnének egy koalíciót, amit akár a Jobbik is támogathatna kívülről (hiszen ők is arra szavaznak igennel, amire akarnak), és akkor már egyes kérdésekben a kétharmad se lenne elképzelhetetlen. Ám aközött óriási különbség van, hogy a váltást a demokratikus pártok a Jobbikkal karöltve hozzák össze, ezzel a céljukat ugyan elérve, ám önmagukat vállalhatatlanná téve - vagy csak kettesben, meghúzva a közös ideológiai határokat, ugyan így kisebb hatásfokkal, de a tükörbe nézés megtartása mellett.
Egyelőre még az ellenzéki pártok öndefiniálása folyik, nem is kell túlságosan előre szaladni mindenféle szövetségekbe. Majd a választások előtt egy évvel úgyis megkezdődik a feltűnő közeledés, addig meg építse mindenki saját magát. Ebből kiindulva az sem kizárt, hogy az LMP a pletykaszinten fölmerült 2012-es választásokra akar ily módon felkészülni, amelyet már a leendő új választási törvény szerint tartanának, és ami alapján a kis pártoknak egyedül esélyük se lenne labdába rúgni. Érthető, hogy az LMP ennek a helyzetnek akarja elejét venni, de azért ne minden áron.
Végezetül ismét egy filmes párhuzam: biztos készült már jobb alkotás is a témában, nekem mégis egy zs-kategóriás szörnyes film ugrik be. Egy repülőgépet eltérítenek fegyveres terroristák, ám az belezuhan egy óriásaligátoroktól hemzsegő mocsárba. Az ezt követő két óra arról szól, hogy a gép túlélői - utasok és terroristák - keresik a mocsár kijáratát, miközben a krokók szisztematikusan zabálják őket felfelé, hovatartozástól függetlenül. Ők meg persze egymásra vannak utalva, ami pláne nem túl kényelmes helyzet, ha a túlélő utasok a túlélő terroristák fegyverét folyamatosan a seggükben érzik. Ha már így alakult, valóban nincs más mód, de ha lehet választani: a demokrácia utasai és a náci fegyveresek inkább külön gépen utazzanak, az a legbiztonságosabb.
