Szuperkedd ide, szuperkedd oda: ahhoz jobban el kéne merülni az amerikai politikai életben, hogy valósághoz közelien latolgassuk az esélyeket: kik lesznek a jelöltek a novemberi elnökválasztáson, és végül ki lesz az Amerikai Egyesült Államok negyvenötödik elnöke? Habár az valóban kellemes meglepetés volt, hogy az Iowa-i demokrata előválasztáson Bernie Sanders megszorongatta Hillary Clintont, az már kevésbé volt meglepő, hogy szűkebb pátriájában, Hew Hampshire-ben simán nyerte a meccset. Sanders ugyanis a szomszédos Vermontban volt polgármester, most is annak az államnak a színeiben indul. Pedig New Yorkban született, pontosabban Brooklynban (ami olyan, mint Budapestnek Újlipót, vagy a Közel-Keletnek Izrael), szóval kis szerencsével nem csak az Egyesült Államok első igazán baloldali elnöke lehet meg, hanem az első zsidó elnöke is, bár ő ebből egyáltalán nem csinál ügyet. (A legutóbbi hasonló delikvens Joe Lieberman volt, aki 2000-ben Al Gore alelnöke lett majdnem.) Szóval lehet előkészíteni az "Na ugye, hogy Amerikát a zsidók irányítják!" imamalmokat, amiket tulajdonosaik a Saul fia Oscar-díja kapcsán már élesben is kipróbáltak. Háát, elég rondán nyekergett.
De New York-ból most éppen Hillary Clinton indul, aki viszont Chicagoban született, de ez most mindegy is. Ahhoz pedig valójában nagy szerencse kéne, hogy Bernie Sanders megverje a régebb óta nagypolitikában tevékenykedő és beágyazottabb Hillary-t. Aki pedig az USA első női elnöke lehet, ami önmagában szintén nagyot lendítene a világ esélyegyenlőségén. Igaz, a nagy beugrását már a 2008-as elnökválasztásra időzítették, csak az USA első afró elnöke pont megelőzte. (Pedig emlékszünk? Előtte már évekkel le volt zsírozva, hogy Hillary Clinton - Rudy Giuliani döntő lesz. Tetszenek tudni, a szeptember 11-es New York-i főpolgi.) Aztán Hillary külügyminiszter lett, majd miután többször összeesett, egyszer éppen egy jemeni látogatáson, Obama második ciklusát már nem vállalta. Akkor jött helyette a John Kerry - aki 2004-es demokrata elnökjelöltként próbálta leváltani George W. Busht. Bush pedig, mielőtt elnök lett volna, a 2000-es republikánus előválasztáson verte meg azt a John McCain-t, aki így csak szintén nyolc évvel később lehetett csak - sikertelen - elnökjelölt. Szóval McCain úgy aránylik a Bush-hoz, mint Hillary az Obamához. Márpedig ha a Demokrata Párt Hillary-t indítja, akkor éppannyira vesztes jelölt lesz Donald Trump-pal szemben. Azt meg senki civilizált emberi lény nem akarhatja.
Naszóval. Azt tehát lehetett sejteni, hogy Bernie elviszi New Hampshire-t, de a jobb módú, nagy államokban (mint New York vagy Kalifornia) a rút szociális helyzet ostorzásánál jobban bejön az "én kicsi Hillary-m"-típusú, csilivili Barbie-kampány, ami leginkább csak pénz kérdése. Márpedig abból Hillary-nak jóval több van, meg pénzes támogatóból is -akik viszont nem akarnak túl gyökeres társadalmi átalakulást, meg mindenféle egyenlősdit. A déli államokban, ahol a szociális szöveg bejönne, szintén Hillary-nak van nagyobb esélye, ugyanis Bill Clinton Arkansasban volt kormányzó, és arrafelé máig megmaradt a népszerűsége. Ő volt az utolsó demokrata elnökjelölt, aki tudott déli államban is nyerni. Persze Clintonné ma már az összesben bukna, de a demokrata szavazók körében még mindig Hillary a házikedvenc. Ráadásul az itt legnagyobb arányban élő, afroamerikai lakosság körében is jóval stabilabb a beágyazottsága, főleg, ha majd a "good ol' Bill" is beszáll a kampányába. Így, bár a nevadai előválasztás még szintén aránylag szoros volt, Dél-Karolinában már minden körzetet Hillary nyert meg.
"Nem kell arra költsek, hogy Donald Trump hülyének tűnjön."
Marad tehát válságtérségnek Michigan vagy Minnesota, de a pollok itt is Hillary vezetését mutatják. Persze meglepetést Bernie még mindig okozhat, de nincs az a politikai realitás, ami őt hozná ki győztesnek Hillaryval szemben. Persze ha mégis sikerülne, és a rendes mérkőzésen Trump lenne az ellenfele, őt secperc alatt kenterbe vágná. A republikánusok ugyanis a nyolc évnyi demokrata kormányzás és képviselőházi többség mellett sem tudtak egy rendes és hiteles arcot kitermelni. Iowa után még úgy tűnt, hogy itt a Donald-legenda vége: oké, mond olyanokat, amik sokaknak bejönnek (bizonyos kulturális szint alatt és alkoholszint fölött), de elnöknek valaki komolyabbat kéne. Ám Trumpot most már csak akkor lenne esély kiütni, ha vele szemben szintén csak egy jelölt-jelölt indulna, a többiek meg visszalépnének. De mindegyik olyan kis jellegtelen, és mindegyiknek megvan az indoka, hogy miért tartja magát mégis képesnek erre az attrakcióra.
A republikánus mélykonzervativizmus ma már inkább nevetséges, Trump meg szintén az - lenne, ha jelenleg nem ő lenne a legesélyesebb az Amerikai Egyesült Államok elnöki székére. A legszimpatikusabb repi jelölt talán Marco Rubio, aki fiatal, szintén elüt az átlagtól (ő lehetne az USA első hispán elnöke), és Hillary-t ő is letarolhatná. De eddig egy sovány dél-karolinai második helynél többet ő sem tudott felmutatni. Trump-ot meg már csak az mentheti meg az elnökségtől, ha saját maga egyszer csak kiáll, és elmeséli: maga is jót röhögött a sok nyárspolgáron, aki ilyen könnyen vehető egy kis idegen- (és mindenmás-)gyűlöletre, és egy ilyen emberre rábízná az adórendszert, oktatást, egészségügyet, vagy a nukleáris arzenált. A kísérlet sikerült, ő ezzel le is lép, mindenki más meg szégyellje magát.
Jómagam leginkább ebben reménykedem. De ha ez mégse jönne be, akkor a másik csodafegyver Bernie lenne. Ő, aki az USA legidősebben hivatalba lépő elnöke - ennek ellenére kiváló egészségnek örvend. (Ezt kezdtem el fentebb, csak aztán mégse: ha Hillary öt évvel ezelőtt nem bírt fizikailag egy miniszterséget, akkor most egy elnökséget annyival jobban bírna? Mondjuk a három végső esélyes - Clinton, Sanders, Trump - közül még mindig ő a legfiatalabb.) Bernie nagyjából azokkal a leendő intézkedésekkel kampányol, mint amiket Franklin D. Roosevelt is tervezett a háború utánra, ám sajnos már nem volt ideje rá. Vagy Bobby Kennedy. Vagy Obama, aki ezeket szintén nem tudta véghez vinni. Szociális állam, szociális állam, egyenjogúság, és szociális állam. De akinek ez túl sok, azt is meg lehet érteni, csak ne Donald Trump legyen az elnök. A mai szuperkedden (ami inkább már szuperszerda) ez alighanem eldől. És ami a szomorú: nem a republikánusok, hanem a demokraták előválasztásain.
