Tudom, minden évben azzal kezdem, hogy az idei felhozatal szokatlanul silány, de újranézve-hallgatva a tavalyi listát, az egészen magas színvonalú lett, kiváltképp az ideihez. A magyar dal idén se került be nálunk a tízes versenybe, ettől függetlenül természetesen sok sikert kívánunk Pápai Jocinak az "Ó, rigó" című dalához. (Azért dühítő, hogy tavaly a Parno Graszt valóban igényes és szívhezszóló nótája alulmaradt, egy azóta már rég elfeledett valakivel szembel - ha most megkérdezném, tavaly Stockholmban ki volt a magyar induló, vajon hányan emlékeznének rá? Nekem komolyan utána kellett néznem, és akkor se lettem okosabb - addig idén ezzel a sekélyes folklórdiszkóval prezentáljuk kifelé, hogy hazánk mennyire is tenyerén hordozza az ő roma kultúráját.)

Idén nem alkotunk versenyen kívüli kategóriát, ezért csak táviratilag hívjuk fel a figyelmet egy régi, moldovai ismerős visszatérésére, és dicsérjük meg Oroszországot, hogy egy testi fogyatékossággal élő lánynak - mondhatni az orosz Mosolykának - szavaztak bizalmat, hogy a nekik nem éppen baráti Kijevben képviselje a bolsoj bátyuskát. Kár, hogy a politika ismét bekavart, és Julia Szamojlova végül mégsem léphet be Ukrajnába. Nagyon szomorú.

Ja még valami, megelőzve minden félreértést: a lenti összeállításnak NEM az a célja, hogy megtippelje a verseny győztesét meg egyéb befutóit, hanem hogy a blogger a felhozatalból kiválogassa, melyik mennyire tetszik neki szubjektíven. Erre tessék számítani.

1 point goes to:
Belgium: Blanche - City Lights - Kellemes kis csillezős techno dalocska, nem akar sokat, de azt adja. Talán ha a gépi kíséretből lejjebb adtak volna, hatásosabbra sikerül, de Péterfy Bori 2B-jére talán így is felférhetetne.

2 points go to:
Ukrajna: Ahogy a hetvenes években a brit producerek ámultak el az Omegán és a Loksin, mi most úgy ámulunk azon, hogy tőlünk még keletebbre milyen jó kis rockzenekarok működnek. Például ők. 

3 points go to:
Németország: Levina - Perfect Life - A Nagy Ötök (az öt, alapból a döntőben induló ország) idei egyetlen képviselője ez a szőke ciklon (vagy akkor már Lavina?), aki egy kifejezetten kellemes, ritmusos és társadalomkritikus soft-rock-számmal kápráztat el bennünket. Sajnos a dalból az a bizonyos valami túlontúl hiányzik, ezért kap csak ennyit.

4 points go to:
Finnország: Norma John - Balckbird - A kelet-skandináv duó egy csendesülős, lírai dallal került föl a listára, amiben a feketerigó régi emlékeket ébreszt, ezért aztán inkább ne énekeljen. Kicist ráhangolódós, de szép, szívhezszóló.

5 points go to:
Málta: Claudia Faninello - Breathlessly - A legkisebb induló ország minden évben erején felül teljesít az Eurovízión, és ez idén többszörösen igaz: ugyanis egy ütős kis rock-lírát sikerült összerakni, az idei verseny rockdívájának az előadásában.

6 points go to:
Horvátország: Amikor még élő vonószenekar kísérte a fellépőket, talán akkor sem fordult elő ennyire komolyzenei ihletettségű dal. Nem is csupán mert az előadó: Jacques (alias Željko) Houdek operatudását is megcsillogtatja, hanem a ma valóban szokatlan zenei aláfestés és a kiváló hegedűszóló is sokat dob az egészen. Az arckifejezéséből is csak úgy árad a béke, nem is gondolnánk, hogy amúgy mekkora egy homofób fasz. Amúgy ha a popos része nem lenne ennyire nyálas, és nem csak a bűvös négy akkordra építenének, a dal nálunk akár még a max pontra is esélyes lehetett volna. Így viszont kíváncsian várjuk, az ugrálás a kétféle hangszín között élőben hogyan is fog kinézni.

7 ponints go to: Macedónia: Végre ismét egy dal, ami visszanyúl a régi diszkós alapokhoz, és kevés akkordból, valamint egy jellegzetes motívumból valami egészen hallgathatót nyújt, még a műfaj iránt szkeptikus hallgatónak is (mint amilyen én is vagyok). Az idei megméretésre a kis balkáni ország illetékesei nagyon rákészültek, talán ezért is rendeltek számot egy svéd szerző-producer párostól. Nem lepődnék meg, ha az élmezőnyében végezne, vagy ha jövőre Skopjéban rendeznék a versenyt.

8 points go to:
Grúzia: Tako Gacsecsiladze - Keep the Faith - A Kaukázus csalogányát már hallhattuk volna a 2009-es versenyen, ha nem tiltják le a dalt, amiben negyedmagával küldte el Put In cárevicset Dél-Oszétiánál melegebb éghajlatokra. A hölgyemény idén is közérdekű, ám jóval komolyabb témával jelentkezik, ráadásul szólóban - és milyen jól teszi! Ez a hang tényleg szól, és a háttérbeli vetítést elnézve, van is miért felemelnie a hangját, akár helyettünk is.

10 ponts go to:
Albánia: Lindita - Botë - Idén is a Balkán legkülönlegesebb országából derült ki az első eurovíziós induló művész és dal. A magabiztos rockos vonal és az élő vonószenekar már-már a szkipetárok védjegyévé vált, így az sem probléma, hogy az egész dal végig ugyanabból a két és fél akkord körbe-körbe járatásából áll. A koszovói énekeslány "az est bicepsze"-díjat alighanem máris bezsebelhetné.

And our winner is:
Fehéroroszország: NAVI - Гісторыя майго жыцця - Európa fekete lyuka minden évben meglepően jó hírt ad a zenei életéről, de egy ilyen vidám, ritmusos, hangulatos és őszinte dalt már régen hallottunk bárkitől. Ez az a dal, amire bármeddig lehetne tábortűz körül, vagy éppen - ahogy a klip is mutatja - az őszi erdő avarjában ugrálni.

Apdét: Természetesen gratulálunk Pápai Jocinak a nyolcadik helyhez, de azért reméljük, hogy a jövő évi magyar dal nem a 888.hu címet viseli majd. Továbbá minden elismerésünk Portugáliának és Salvador Sobralnak is a győzelemért. A dal egyébként majdnem fölkerült a mi tízes listánkra is, hiszen minden feltételnek megfelel hozzá. Ez föltehetően azért maradt mégis el, mert ez volt az egyik utolsó nevezés, és mivel akkor már nagyjából megvolt az itteni tízes lista, nehéz lett volna eldönteni, kit vágjunk le róla. Pedig tényleg aranyos, kedves dal, kellemes csöndes oázis a diszkó-ricsajban és a gépzajban. Ezen kívül arra is újabb bizonyítékul szolgál, hogy különösebb hang, kiállás és produkció nélkül, saját nyelven is lehet Eurovíziót nyerni. (Legutóbb erre épp tíz éve volt példa, amikor is a szerb versenyző győzött ugyanígy, de annál ez az idei portugál srác azért nagyságrendekkel szerethetőbb.) A győzelem kihirdetése után a srác a nővérével és a dal szerzőjével, Luísával közösen énekelte el, ez álljon itt elismerésül (3:56-tól kezdik). 

(Azóta a 2009-es győztes Alexander Rybak - tetszenek emlékezni, aki egy tündérmesébe volt szerelmes - is felénekelte angol nyelven és hegedűn.)