Ami Gyöngyöspatán folyik, amellett nem lehet elmenni szó nélkül. Röviden: a Jobbik rájött, hogy önnön konszolidációja és elkényelmesedése nem használ a népszerűségnek, ezért újra életre hívta a betiltott Magyar Gárdát. Hogy legalizálják működésüket, ezúttal névleg a polgárőrség intézménye mögé bújtak, mint elefánt a fűszál mögé. Így már úgy gondolták - és sajnos jól -, hogy semmi akadálya a Vona Gábor választási körzetébe tartozó Gyöngyöspata község megszállásának, és nagy rendrakásuk cigányoknak és nemcigányoknak való demonstrálásával.
Ez a bizonyos Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület persze csak nevében polgárőr. Az Országos Polgárőr Szövetség - amelynek etikai kódexe egyébként is tiltja a faji megkülönböztetést és a pártpolitizálást - közleményben határolódott el a gyöngyöspatai keretlegényektől. A Jobbik részéről pedig még csak nem is arról a kis heves megyei községről van szó, hanem az országos hírveréséről, amit ez hoz a pártnak. Egyszerűen kellett már egy kis cigánypogrom, hogy a társadalom szellemi legalja ne érezze, hogy szeretett pártjuk feszültség-levezetés terén cserben hagyja őket.
A helyzetet még tovább súlyosbította, hogy a kultúrfasiszta netszemélyiség Tomcat is hatástalanította az esetleges fellépőket. Történt ugyanis, hogy Szanyi Tibor telefonhívást kapott egy - bemutatkozása alapján - gyöngyöspatai cigány embertől, miszerint a gárdisták baltákkal vonulgatnak a cigánysoron, és már égő keresztet is felállítottak. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen hírre egy felelős politikai erő - jó esetben a kormány - azonnal reagál. Ám a kormány minálunk csak lapít, hiszen óriási szégyen, hogy az állami hatóságok, akár csak egy falu fölött is, de időlegesen elvesztették az ellenőrzést. Ezt a telefonhívást megkapta az LMP is, de nekik ha a székházukat robbantaná fel egy bomba, ők azt is csak két hét múlva tudnák meg egy újságból. Így az egyetlen, aki lépett, az maga Szanyi Tibor volt az MSZP nevében. Ám nem sokkal később kiderült: ez az egész csak Tomcat telefonhecce volt, és mindenki jót nevetett. Háhá, nincs is égő kereszt, innentől meg tulajdonképpen az álpolgárőrök megfélemlítő hadjárata már teljesen bagatell. És miután az MSZP, egyszerű jóhiszeműségtől vezérelve farkast kiabált, így amikor jön a farkas - vagyis amikor már nem csak félemlít, hanem támad is - akkor már bátran megteheti, hiszen senki nem fog lépni, nehogy véletlenül is leblamálja magát.
A Gárda tehát bátran fellép a "cigányterror" ellen - hiszen azt mégsem mondhatják, hogy "náci állatok vagyunk és büszkék is vagyunk rá". Alapvetően el kell hinteni, hogy amit tesznek, az csak önvédelem. És mivel sokkal egyszerűbb faji alapon kategorizálni és általánosítani, semmi akadálya sincs annak, hogy a cigányság egészére mutassanak rá bűnösként. Cigányterrort kell kiabálni, és ez máris elég ok, hogy ők maguk vezessék be a saját terrorjukat. A történelemben láttunk már hasonlót. Persze, az nem meglepő, ha - statisztikák hiányában - a társadalmi tapasztalat a cigányokról az, hogy ők lopnak, rabolnak, bűnöznek. Hiszen a bűnügyi hírekben is az ember azt látja, hogy a körözöttek tetemes hányada láthatóan roma származású. Persze hogy a média manipulálja az információ-készletünket, az is tény. (Aki nem hiszi, az nézze meg a Kóla, puska, sültkrumplit, ahol ugyanerről van szó, csak éppen feketékkel.) Ám ha valamilyen módon ki is mutatnánk, hogy a bűnözők nagy része neadjisten cigány, ez még matematikailag sem igazolná, hogy ez fordítva is igaz, vagyis hogy a cigányok nagy része is ugyanúgy bűnöző lenne.
A cigánybűnözés kifejezés - amíg még a rendszerváltás előtt kriminológiai szakszóként és nem politikai kánonként működött - is azt jelentette, hogy bizonyos bűncselekménytípusok, leginkább kisebb vagyon elleni bűncselekmények (pl. zseblopás) elkövetői között a roma származású elkövetőkre (és nem a cigányság egészére!) jellemző. Amíg erről készültek statisztikák, ezt még objektíven ki is lehetett jelenteni. De ez akkor sem jelentette azt, hogy a cigányság egésze vagy többsége lenne zsebtolvaj, pláne nem feltételezett semmiféle kollektív bűnösséget a cigánysággal szemben. A fegyveres rablás, az emberölés, vagy az olaszliszkai bűneset pedig még ez alapján sem tartozna a cigánybűnözés kategóriájába.
Pedig a jobbikosok előszeretettel hivatkoznak arra, hogy ez a kifejezés már létezett korábban a köznyelvben, csak éppen ők ezt némiképp egészen más értelemben használják. Továbbá folyamatosan az Egyesült Államokra hivatkoznak, hogy ott bezzeg regisztrálják a bűnelkövetők származását. Igenám, de ott a társadalom már be van oltva rasszizmus ellen, és nem vonnak le következtetéseket a feketék egészét (vagy akár csak többségét) illetően. Ellenkezőleg: ezek a számok ráirányítják a figyelmet a négergettók tarthatatlan szociális és egyéb jellegű helyzetére.
Ha nálunk is a gondolkodás és az ész győzedelmeskedne, és nem csak a genetikai összefüggést keresnék (már ha egyáltalán keresnek bármilyen összefüggést), hanem bevonnák magyarázó változóként a szociális helyzetet, mélyszegénységet, szegregációt, cigánytelepek kilátástalanságát, valamint a többségi társadalom szembenállását, ami a cigányság integrációra való hajlandóságát is sok helyütt gátolja, akkor rájönnének: itt nem fegyelmezni, hanem segíteni kell. Mégpedig hatékony kormányzati eszközökkel és nem csupán tartalmatlan szónoklatokkal. Az viszont ott kezdődik, hogy egyértelművé kell tenni: a bűnelkövetést nem faji alapon, hanem egyénenként kezeljük, akár tyúktolvajról, akár rablógyilkosról, akár az ország demokratikus rendjét megdönteni akaró - és egy településen már sikerrel is járó náciról van szó.
Tudom, erre sokan azt mondják, hogy minek ezen agyalni, hiszen most legalább rend van. Persze, rend az kell. Rákosi Mátyás idejében is volt rend: aki nem úgy viselkedett, ahogy kellett, bevitték az Andrássy 60.-ba és addig vezettek áramot a heréjébe, amíg agyon nem verték. Lehet ilyen rendben is élni. De hosszútávon sokkal jobban járunk egy átgondolt, toleranciára épülő, a rendellenességek ellen határozottan, de a megfelelő szempontok alapján (pl. elkövetés ténye és nem származás) alapján fellépő államrenddel. És mivel az állam mi magunk vagyunk, ezért nekünk magunknak kell elsősorban tennünk.
