HTML

Mikor? Melyiket?

"– Hé! Te! Nem ismersz meg? – Nem. – Hát nem emlékszel? Hát együtt lőttük a pártházat! – Mikor? Melyiket? – Mikor melyiket!" /Hofi/

Friss topikok

Naptár

április 2020
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30

Fácse

Címkék

1848 (2) 1956 (10) 4k! (2) adó (1) afrika (5) akkordok (1) alföldi róbert (2) alkotmány (10) amerika (11) angela merkel (3) antifa (1) antiszemita (4) arab (11) asszociáció (3) atv (1) ázsia (3) bajnai gordon (3) bakondi györgy (1) balog zoltán (4) baloldali (10) bartók béla (2) bayer zsolt (1) benjamin netanjahu (1) bicikli (3) bíróság (3) bkv (1) bokros lajos (2) bolsevizmus (1) bosznia (1) brit (7) budapest (46) bűncselekmény (18) ceu (1) cigány (14) civil (4) család (1) cseh tamás (4) dán (1) demokrácia (24) demszky gábor (1) deutsch tamás (2) dk (6) donald trump (3) egyiptom (1) együttélés (31) együtt 2014 (10) emmanuel macron (1) engels (1) erdély (3) esztergom (1) európa (13) európai unió (18) eurovízió (11) eu elnökség (5) facebook (2) felsőoktatás (4) felszabadulás (3) ferencváros (4) fidesz (76) film (22) foci (14) fordítás (6) francia (5) fürjes balázs (1) g.fodor gábor (1) gazdaság (3) gender (1) görög (1) gulyás gergely (1) gyász (3) gyerek (3) gyöngyöspata (4) gyurcsány ferenc (7) háború (7) hahá (5) hajdu lászló (1) hajléktalan (1) halál (5) határon túli (11) hír tv (1) (1) hódmezővásárhely (1) hoffmann rózsa (6) hoffmann tamás (1) holokauszt (11) horn gyula (1) horthy (9) humor (1) interjú (1) internet (3) ír (2) irodalom (12) iszlám (5) izrael (18) jeszenszky géza (1) jobbik (44) jog (4) józsefváros (1) józsef attila (4) jútyúb (12) kábítószer (2) kádár (2) kálmán olga (1) karácsony gergely (5) károlyi mihály (2) karsay dorottya (1) katasztrófa (3) kdnp (13) képzőművészet (2) kettős állampolgárság (5) kft (1) kiscsillag (1) kocsis máté (3) konzervatív (5) korea (2) kormány (27) környezet (2) koronavírus (1) korrupció (2) kósa lajos (1) kossuth lajos (2) kovács zoltán (1) kövér lászló (3) közbiztonság (9) közel-kelet (7) közlekedés (3) közmédia (2) köztársaság (6) köztársasági elnök (2) külpol (25) kultúra (45) kunhalmi ágnes (2) lázár jános (3) lenin (2) lévai katalin (1) liberális (5) líbia (1) liszt ferenc (1) lmbtq (2) lmp (26) lovasi andrás (2) magyar gárda (5) magyar hírlap (1) márki-zay péter (1) marx (2) matolcsy györgy (3) mdf (4) médiatörvény (3) meggyes tamás (1) meleg (10) menekült (3) mesterházy attila (6) migráns (2) milla (3) mindszenty (1) miniszterelnök (7) mi hazánk (1) moldova györgy (2) moma (1) momentum (2) mszp (52) mtk (1) náci (13) nagy imre (2) nato (2) navracsics tibor (1) német (21) németh szilárd (2) nemzeti együttműködés (11) nemzeti identitás (2) nemzeti színház (2) niedermüller péter (1) női jogok (9) norvég (2) nyilas (2) nyugdíj (4) oktatás (1) olasz (1) olimpia (2) önkormányzat (6) orbán viktor (50) örmény (1) orosz (6) országgyűlés (21) összefogás (9) osztrák (2) parlament (13) pénz (2) pintér sándor (3) pm (2) portugál (1) pszichológia (1) puzsér róbert (1) rajz (1) reklám (1) rendőr (3) rétvári bence (2) román (5) ságvári endre (2) sajtó (1) schiffer andrás (6) schmidt mária (1) schmitt pál (3) semjén zsolt (2) simicska lajos (1) skót (2) soltész miklós (2) sör (1) soros györgy (3) spanyol (1) sport (17) stágel bence (2) svéd (2) szabó ervin (1) szalai annamária (2) szanyi tibor (2) szdsz (4) szélsőjobb (8) szex (5) szigetvári viktor (1) szijjártó péter (2) színház (11) szlovák (6) szocdem (1) szociális (2) szolidaritás (1) szombathely (1) sztrájk (1) tarlós istván (9) teleki pál (1) terror (3) tétényi éva (2) tóbiás józsef (1) török (1) történelem (31) trianon (7) trump (2) tudomány (2) tüntetés (14) újbuda (1) ukrán (4) ungváry krisztián (1) ungváry rudolf (1) ungváry tamás (1) ünnep (5) uralkodó (2) vágó gábor (1) választás (42) vallás (3) városliget (2) videó (17) vona gábor (3) vörös iszap (1) zene (38) zöld (7) zöld baloldal (2) zsidó (28) Címkefelhő

Nemzetközi helyzet

free counters

Halottak napja ismét beköszöntött. Vagyis az csak holnap, másodikán lesz, ma még csak Mindenszentek, de ez már olyannyira összefolyt a köztudatban, hogy ezen nem érdemes szőrözni. Sokan mondják, hogy ezek a demonstratív ünnepek csak képmutatásra jók - akinek igazán fontosak a halottai, megemlékezik róluk egész évben. De mint ahogy a karácsony sem arról szól, hogy csak most szeressük egymást, soha máskor, úgy a halottak napja is inkább csak arról, hogy ha egész évben lekötött a rohanás, legalább ezen a napon álljunk meg és merüljünk el szívünkben-lelkünkben. Kinek ahogy jól esik.

Ma egészen véletlenül a Kossuthot hallgattam, azon is elkaptam egy egyházi adást. (Krisztus közöttünk!- A görögkatolikus egyház félórája, október 31. 13:30) Az ilyenekkel szemben alapvető előítélettel viseltetek, de ilyen normális, sőt szellemileg tápláló műsort talán még sohasem hallottam. Konkrétan arról, hogy gyermekeinket hogy tanítsuk meg kezelni a halált, ezzel együtt mi is hogy álljunk a kérdéshez? A halál az élet része, és régen még mi is tudtunk vele együtt élni. Még a gyermekek is, akik például a háziállatok levágásakor is szembesülhettek vele: az állat halálából az ember húst, táplálékot, életet kap. Aztán pedig a nagyszülők halálának, az eltávozásra való, tárgyi és lelki felkészülésnek, például az utolsó kenetnek - azaz a halál folyamatának - az egész család a részese volt, és a gyereket se hagyták ki. Nem titkolták előle, hanem úgy nevelték, hogy barátkozzon meg vele, és tanulja meg a gyász, a veszteség érzését, mert az élet csak úgy mehet tovább, ha akinek kell, az kiszáll belőle. Ma viszont a halált tragédiának fogjuk fel, nem merünk vele szembenézni, és a gyerekeink előtt is titkoljuk, hogy ilyesmi létezik. Hanem egyszer csak nagymama volt-nincs. Így nem adunk egymásnak lehetőséget a búcsúra, a számvetésre, a méltóságteljes elmenetelre. Még saját magunknak sem. Nem jól van ez így.

Ez a műsor ugyebár a görög katolikus egyházé volt (ezért is volt az én fülemnek is meglepően szokatlan), a magyar társadalom normarendszere viszont sokkal inkább a római katolikus egyház tanaiból táplálkozik. Ott sokkal nagyobb hangsúlyt kap a külcsín, a formaságok, díszek, virág, mécses. Ennyi cicoma között pedig könnyebben elúszhat az igazi lényeg, és a halottak napja sokaknak tényleg csupán társadalmi rituálé marad, semmi más.

Albert Flórián, az egyetlen magyar aranylabdás focista, a világ sportéletének állócsillaga is éppen most igazolt át az égi válogatottba. Az egész magyar közélet gyászolja, de amit nem értek: a politikai pártok is egyenként fejezték ki részvétüket. Mi közük van nekik ehhez, hogy itt is intézményesen képviseltessék magukat? Miért kell a pártpolitikának még ilyenkor is minden áron megjelennie és beleszólnia?

Most meg itt van nekünk Halloween, aminek tényleg megvan a maga értelme - Amerikában. Minden kultúra másképp fogja fel a halált. A magyarok szeretnek szomorkodni, önsajnálkodni, de erre egyébként is egész évben megragadnak minden alkalmat. A nyugat-európaiak, különösen a skandinávok a halált inkább egy hosszú útnak fogják fel, ami bár fáj az élőknek, tudják: a holtakat el kell engedni békében. Az amerikaiak meg szeretnek mindenből poént csinálni, ha kell, ha nem. Halottak napján sem hagyják, hogy a búskomorság ledöntse őket, inkább beleröhögnek a halál arcába, és abból is csinálnak egy jó bulit. Megvan tehát ennek is a maga szellemisége és hagyománya, ami jó pár évtized-évszázad alatt alakult ki, és továbbra is szervesen fejlődik. De minálunk a Halloween-nek milyen hagyományai vannak? Semmilyenek. Csak láttuk a tévében, hogy milyen vicces és ennyi. (Azt az angol fordítót viszont, aki a "trick or treat"-re a "csokit vagy csalunk"-ot kitalálta, azonnali visszamenőleges hatállyal máglyára vetném és a bölcsész diplomáját használnám alá gyújtósnak.)

Bibó István is sokat írt arról, hogy mi magyarok a történelmi-társadalmi változásokat soha nem szerves fejlődés eredményeképp értük el, hanem csak importáltuk őket - így például a kapitalizmust, a többpárti demokráciát, és most a Halloweent is. Így nincs semmi értelme, csak egy merő Amerika-majmolás az egész, anélkül, hogy a szellemiségéből átvennénk bármit is. Csak arra jó, hogy megint eltoljuk magunktól a halállal való tényleges foglalkozást - már ha valaki felfogta, hogy a két ünnep az egy és ugyanaz, csak két különböző kultúra szokásai szerint.

Minálunk tehát a magunkba nézés, elmélyedés honosodott meg. Ez sem túl könnyű, de legalább egyszer egy évben, ilyenkor meg lehet próbálni. Ehhez ajánlom segítségül ezt a Moldova György-novellát: A szemafor.

Békés, nyugodt emlékezést mindenkinek!

Címkék: zene sport amerika kultúra videó irodalom

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mikor-melyiket.blog.hu/api/trackback/id/tr143344021

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gmmria · http://ria-gmmriafreebloghu.blogspot.com/ 2011.11.02. 15:33:38

Kedves "zupasta"!

Nem csak a halál, hanem az élet más fontos dolgai is tabutémák. Mondhatni minden, ami veszteséggel, félelemmel, fájdalommal, változással jár.
Helyettük a horror, az egyre vadabb akciófilmek műfélelmei vannak, valószínűleg.
De nem ezért írok.

Tetszik ez a bejegyzésed.
Összességében hasonlóan gondolom én is.
Csak pár mondatoddal van némi gondom:

"...a halál folyamatának - az egész család a részese volt, és a gyereket se hagyták ki. Nem titkolták előle, hanem úgy nevelték, hogy barátkozzon meg vele, és tanulja meg a gyász, a veszteség érzését, mert..." (A)
"mert az élet csak úgy mehet tovább, ha akinek kell, az kiszáll belőle." (B)

1.
Az állítás (A)-igaz(+),
az indoklás (B)-igaz(?...jó legyen igaz: +), de nincs közöttük ok-okozati összefüggés(!).

2.
Nem a gyász, a veszteség érzését kell megtanulni, hanem a gyász, a veszteség feldolgozását: a lelki egyensúly helyreállítását; a gyász, a veszteség élményével járó fájdalmas érzéseket - a hitetlenséget, lesulytottságot, tehetetlenség érzést, csalódottságot, haragot, dühöt, félelmet, hiányérzetet, bűntudatot - kell megtanulni kezelni.

Nem könnyű!
Még úgy sem, hogy a halált az élet részének tekintem, hiszen ápolónőként nem egy haldokló kezét fogtam végső perceiben.

Minden jót kívánva üdvözöllek: Ria