Tisztelt Negyedik Köztársaság!
A tegnapi nap folyamán volt szerencsém részt venni a meghirdetett, „Mp3-szakítás” fantázianevű rendezvényen. A tavalyi hasonló megmozduláson nem voltam ott, így nem tudtam, mire számítsak, és utólag sincs összehasonlítási alapom. Így a rendezvény ötletességéről nem mondok véleményt. Mindenesetre ami tőlem tellett, azt megtettem: az mp3-at letöltöttem, nem hallgattam meg előzetesen, és a helyszínen az abban foglalt instrukciókat végrehajtottam – egészen addig, míg nem tartottam azokat erkölcsileg túlontúl aggályosnak.
Nem tudom, a szervezők kit és milyen módon értesítettek a rendezvény megtartásáról. Mindenesetre azzal a bizalommal vettem részt az eseményen, hogy a szervezők a szükséges lépéseket a hatóságok felé megtették. Ám a rendőrség valami miatt mégis kiemelte a tömegből az esemény helyi vezetőjét, a Sanyi néven emlegetett úriembert. Ebből, és az időközben megjelent rendőri erősítésből vélhető, hogy a szervezők mégsem tájékoztatták megfelelően a hatóságokat. Így a rendezvény némiképp rendellenesen folyt le, és a több száz résztvevő is egy rendellenes rendezvény résztvevőjévé vált, akarata nélkül. (Azt feltételezni se merem, hogy ezt ama bizonyos Sanyi is pont így tervezte el, tehát szándékosan provokálta ki a rendőrséggel való konfliktust.)
De van egy ennél még súlyosabb árnyoldala a mai rendezvénynek. Lehet, én nem olvastam mindent teljesen végig, vagy nem voltak meg a szükséges információim a Negyedik Köztársasággal kapcsolatban. Mindenesetre én egy abszolút ártatlan közösségi rendezvényt vártam, aminek egyedüli célja, hogy mindenki jól érezze magát. A táncos-zenés részek valóban ezt szolgálták. Ám azokon túl az eseménynek volt egy politikai állásfoglalása is, amiről a résztvevőket előzetesen nem értesítették, így tulajdonképpen akaratukon kívül kényszerítették őket bele.
Persze, a szervezet nevéből, mottójából, valamint a honlapjukon található rövid bemutatkozásból sejthettem volna, hogy itt némi politikai véleményformálásról is szó lehet. Ám ez tegnap kissé túllépte azt a határt, amibe minden előzetes tájékoztatás nélkül korrekt lenne egy tömeget belevinni. Persze, Önök mondhatják rá, hogy nem volt semmi kényszerítés, mindenki azokat az utasításokat hajtotta végre, amiket akart, és akkor ment el, amikor akart. De ha ezt mondanák, az nem teljesen lenne igaz. Ugyanis egy tömeg nem csak egyének összessége, hanem egy önálló egység. Így viszont akik ott vannak benne, azok egyenként mind a tömeg részét képezik. Így aki nem osztozott a rendezvény politikai szellemiségében és véleményében, jelenlétével az is akaratlanul annak támogatójává vált. Önök pedig ezzel visszaélve odavezényelték az embereket a Képviselői Irodaház elé, majd az aprópénz-dobálással ott fejeztették ki velük az Önök véleményét a politikai élet jelenlegi működéséről. Az pedig már a szervezők szerencséjén és a rendőrök jófejségén múlott, hogy a tömegből nem került sor ennek kapcsán rendbontásra, és hogy a rend őrei is megőrizték higgadtságukat.
Természetesen megértem, hogy ez egy fricska lett volna a mindenkori hatalomnak. De egyrészt nem sikerült elég blikkfangosra, másrészt meg a jelenlegi politikai helyzetben nem engedheti meg magának senki, hogy ilyesmivel játszadozzon, és visszaéljen a magát rábízó több száz emberrel. Összességében tehát még ha emögött nem is álltak semmilyen ordas eszmék, akkor is óriási felelőtlenség volt ezt a megmozdulást így megszervezni. Remélem, hogy a tegnapi eseményből levonják a megfelelő tanulságot, és legközelebbi rendezvényüket már a hatályos törvényi és erkölcsi keretek között szervezik meg.
Maradok tisztelettel:
Tucker Dávid
