Most, hogy már lassan vége a kopogtatócédulák leadásának, és egyes szépreményű politikai formációknak meg elég kilátástalan a helyzetük e téren, fölmerült a kérdés: jó rendszer-e a kopogtatócédulák gyűjtése? Nem csak, mert hamisítható, visszaélhetnek vele, ellophatják, hanem egyszerűen nincs, aki összeszedje vagy leadja.
Legnagyobb hátránnyal az öt szem előtti pártból a két kisebb küzd: az MDF és az LMP. Az MDF-et sohasem a nagy aktivitás jellemezte, most is inkább a középosztály kényelmes nyugalmát hirdetik, és ezzel jó esélyük is lenne a bejutásra. De az ajánlót alapból jóval kevesebben adják le, mint ahányan szavazni elmennek, az MDF meg sohasem az aktivistáiról volt híres. Vagy MDF-es nagygyűlést el tudna valaki képzelni? Az MDF a békében otthon ülni vágyók pártja, ezért nem is igen van, aki felállna, és nekiállna összeszedni a cetliket.
Az LMP új formáció. Amikor az EP-választáson számláltam szavazatot, a bizottsági nénik tőlem kérdezték, hogy ezek meg kik, és hogy kerültek föl a szavazólapra? És bár a környezetemben, a fővárosi, fiatal értelmiségiek körében abszolút befutónak számítana, ki tudja, hogy a leszakadó vidéken, ahol a népesség egyre öregedik, nő a társadalmi feszültség (amin azért gerjesztenek is jó sokat), az ott élőket mennyire hozza lázba a zöld eszme? Ahol a lakosság vért (vagy minimum gettósítást, további szegregációt) kíván, és van is párt, amely ezt nekik tálcán kínálja, akkor miért is szavazzanak egy béke-szeretet-párti hippikommunára? Pedig országos szinten nekik is lenne esélyük, akármilyen keveset is kapnak az egyes választókerületekben, az országos összesítésből összejönne egy minimum 2-3%, amit egy jó kampánnyal - amire azért jó próbálkozásaik vannak - még bőven feltornázhatnának 5%-ra.
Óbudán is nehéz az LMP-nek,
de nemhiába mondom, hogy az LMP-s lányok a legszebbek.
Meg ott van az MSZP. Ennyire még sosem állt rosszul e téren. Magyarország New York-jában, Budapesten persze seperc alatt meglett mindenhol a kötelező, efelől nem is aggódott senki. Inkább az előbb említett vidéki körzetekben van a pártnak nehéz dolga. Ahol sikerült az emberek szájába sulykolni, hogy az MSZP az erkölcsi fertő netovábbja (pláne, mióta megszűnt az SZDSZ), és ahol a nagyvárosiaknak természetes individualizmus helyett sokkal inkább a belső ellenőrzés és a tömegvonzás érvényesül. Ahol a pártválasztásnak erkölcsi vonzatai vannak, szóval nem csak ciki, hanem egyenesen szégyen MSZP-snek lenni. Így az egyszeri ember, hogy elkerülje a környezete megvetését, inkább beáll a többiekhez, és még ha ezt csak látszatból teszi is, aktívkodni és ajánlószelvényt gyűjteni már pláne nem fog. Főleg ha attól is tartania kell, hogy a helyi keretlegények is kezelésbe vehetik. Persze ha a pártnak lett volna normális kommunikációja, mivel megvédi magát és szavazóit, akkor a helyzet se fajult volna idáig. De most már késő bánat, így kell megvívni a választás nulladik fordulóját.
Már Óbuda sem a régi,
de a balos bázis azért még megvan.
Ha kopogtatócédula nem lenne, akkor is valahogy kordában kéne tartani az induló jelöltek számát. Erre a leginkább javasolt módszer a kaució lenne, azaz hogy minden jelölt leadjon egy x összeget, amit y szavazatarány esetén visszakapna. Hogy ez az összeg mennyi lenne, azt nem tudom - de az meg azért korlátozná a kis pártok bejutását, mert kifizetni 176 körzetre még egy jelképes összeg mellett se lenne két fillér. Aztán ki tudja, találnának-e befektetőt, aki kölcsönözne nekik annyit. Ráadásul akkor a pénz döntené el, hogy ki indulhat és ki nem, szóval ennek a módszernek is meglennének az aggályai és aggályoskodói. De 2014-re ebben is okosabbak leszünk.
