A kopogtatócédulákat már kivégeztem, most jöjjenek a plakátok.
Emlékszem még az 1990-es választási plakátokra is, de igazán 1994-ben szereztem róla tudomást, hogy mi is folyik itt tulajdonképpen. Bevallom, nekem tetszett a plakátháború, hogy ennyi szép, színes plakát ellepi a várost. Szerettem azt is, hogy egy csomó ember arca vigyorog le mindenhonnan, és bármerre mentem, mindenhol más és más. A várost sokkal izgalmasabbnak láttam ettől, és a politika is akkor kezdett először megérinteni.
Úgy tíz évvel később elkezdtem magam is aktívkodni. Minden kampányban a plakátolás a kedvencem. Éjszaka kimenni ketten vagy hárman, egyik ember viszi a plakátokat, másik a vödör ragasztót és a pemzlit. Alkalmas felületnél a ragasztós bekeni a felületet, rá a plakátot, majd az egészet újra le. (Vagy lehet még cifrázni, jobban bebiztosítani azt a ragasztót, de az műhelytitok.) Így két óra alatt végig lehet járni egy kényelmes körzetet, a vödör ragasztó és a stóc plakát hamarabb elfogy, mint gondolná az ember. Persze eközben vigyázni kell a plakátolási etikett betartására: házfalra nem, más plakátjára nem. Utóbbit pláne nem tépkedjük le, egyrészt mert az bunkóság, másrészt nem kell külön konfrontálódni, harmadrészt meg ami tényleg undorító, az a letépett plakát. Akkor lehet valamit igazán élvezni, ha az ember közben betartja a szabályokat, és tiszta lelkiismerettel tudja csinálni.
De ennek már vége. Ugyanis most már egyre több kerülteti vezetés gondolja úgy, hogy a plakátok a városképet csak elrondítják. Ezért kiraknak kis faizéket, amikre lehet plakátolni - máshová viszont szigorúan tilos. Persze eddig is leginkább csak a lámpaoszlopok és az utcai trafók voltak veszélyben, viszont ezzel a fatákolmányos rendszerrel nagyságrendekkel lecsökkent a politikai hirdetési felületek nagysága. A politikusok panaszkodnak, hogy a társadalom elveszti a politika iránti érdeklődését - de ha tilos a politikát reklámozni, akkor ne csodálkozzanak.
Kampányidőszakban sok polgár sérelmezi, hogy bármerre megy, bármerre néz, a politika mindig bejön az arcába. Igen, a plakátnak éppen ez a célja. A tévét el lehet kapcsolni, a rádiót el lehet tekerni, de a plakát az ott van és kész. Kényszeríti a választót, hogy véleményt foglaljon. Vagy ha éppen nem megy el szavazni, az is demokratikus joga - de akkor is ki kell kényszeríteni a választópolgárból a meggyőződést, különben elfelejti értékelni a saját demokratikus jogait.
A plakát nem utolsó sorban pedig teret ad új, kis pártoknak, hogy megmutassák magukat. A plakátolás korlátozása a kis pártok esélyeit rontja, így a győzelemre álló párt helyzete egyre stabilabbá válik. Az önkormányzatokban pedig általában fideszes többség uralkodik, szóval.. Mindegy, ez csak egy összeesküvés-elmélet. A lényeg, hogy az önkormányzatok ismét kirakták a fatábláikat. Pont azokat, amiket már a júniusi EP-n is használtak. Azokon pedig maradéktalanul megtalálhatóak az ottfelejtett, vagy letépett plakátok, össze-vissza ragasztgatva, kifakult színekkel. Ízléses pártaktivista az ilyeneket messzire elkerüli, nemhogy a saját pártjának plakátját ragassza oda. Az önkormányzatok meg ezekkel akarják a városképet megjavítani. Hát gratulálok. Én mindenesetre szívesebben tartanám magam a régi normákhoz, és ha tehetem, fogom is.
