Ne kérdezze senki, hogy hogy, de véletlenül hozzám került egy magyar EU-elnökségi nyakkendő. (Maradjunk annyiban, hogy leesett a Gödöllő felé tartó Audi-konvojról.) Ez márpedig nagy kincs, hiszen ilyet kapnak a hazánkba látogató delegációk tagjai, közöttük jelentős államférfiak is, míg arra a szervezők gondosan ügyelnek, hogy magyar kézbe ne jusson. Na jó, valószínűleg csak azért, mert takarékosságból éppen annyit gyártattak le belőle, amennyi szükséges, és nem akarják szétosztogatni. (Ez érthető is, hiszen amiből magyar ember ingyen vihet, abból rögtön visz harmincat, ha kell neki, ha nem. Aztán ciki lett volna, ha aztán emiatt pont azoknak nem jutna, akiknek kéne. Obama így is jól megszívta, hogy nem hozzánk jön, hanem majd csak Lengyelbe az ősszel, de ő magára vessen. Kíváncsi vagyok, ott majd milyen nyakkendővel fogják megdobni.)
Már a belga elnökségi nyakkendőt is jól megnéztem magamnak: királykék alapon apró kis világoskék Belgium-térképek, nemes anyagból. Ehhez képest a magyar nyakkendő kicsit szerényebb. Kezdjük ott, hogy egyszínű, bár kétféle is van belőle: vörös (bordónál világosabb, leginkább talán meggypiros - nekem is ilyenem van) és fenyőzöld. (Itt van kép is róluk.) Bár maga az anyaga nem túl igényes, a mintázata nagyon szépen, aprólékosan kimunkált, az adja meg a mű lényegét. Kár, hogy maga a minta olyan, mintha egy nyolcvan éves függönyt vagdostak volna föl nyakkendővé, és - a hátoldalán található eu2011.hu felirattól eltekintve (ami amúgy is 2033-nak látszik) - semmi nincs rajta, ami a magyarokra vagy Magyarországra emlékeztethetne. Az rendben van, hogy promóciós célból készült protokolláris kiegészítő ruhadarab, de sajnálatos, hogy a tervezője ezt a jelleget semmivel sem akarta átlépni.
Én azért mégis büszke vagyok rá, hogy nekem lehet egy ilyenem. Egyrészt mert egy vörös nyakkendőt jócskán ki fogok tudni használni. Másrészt mert ez mégiscsak hazánk és annak jelenleg is betöltött, megtisztelő pozíciójának a szimbóluma. Az más kérdés, hogy ezt a hat hónapot - eltekintve néhány területtől, mint az infokommunikáció vagy a roma-stratégia - kormányzatunk elszúrta, nem kicsit: nagyon. De azt se felejtsük, hogy az Európai Unió elnöke 2011 első félévében nem a kormány, még csak nem is Orbán Viktor volt (bármit is higgyen magáról), hanem Magyarország. Ez a cím pedig önmagában is van olyan jelentős, hogy megőrizzük szívünkben - még akkor is, ha országunk vezetői nem voltak képesek élni az általa felkínált lehetőségekkel.