És igen, végre: a Fidesz szimpatizánsai is utcára vonulnak, hogy kiálljanak kormányuk mellett. Nincs ezzel semmi baj, ehhez minden rendszerben meglenne a joguk, már ameddig nem sértik a demokrácia alapvető szabályait. Igaz, ez bár a jelenlegi kormányról nem mondható el, a kormánypárti tüntetők (többsége) is csak egyszerű magyar állampolgár, akiket semmilyen felelősség nem terhel. (Most hagyjuk, hogy az ő szavazataik segítették hatalomra a Fideszt. Titkosan leadott szavazatok alapján elítélni embereket kimerítené a kollektív bűnösség fogalmát, nem is beszélve azokról, akik két évvel ezelőtti döntésüket már régen megbánták, például mert ők se gondolták volna, hogy ez lesz.) Az pedig külön örvendetes, ha ők - a megmozdulás fészbúk-oldala szerint - ezúttal a magyar demokráciáért vonulnak utcára, és a kormánytól az ország felvirágoztatását várják, utalva ezzel, hogy gyerekek, félidő van, lassan már ennek is ideje lenne.
Az is teljesen rendben van, hogy mindig vannak híresemberek: művészek, tudósok, publicisták, más közszereplők, akik egy politikai ügyet reprezentatíven felvállalnak. Nekik is jogukban áll maguk megválogatni, hogy hírnevüket és presztízsüket egy-egy alaklomra, vagy akár állandó jelleggel, kinek a támogatására használják fel. A néző-hallgató-kultúrafogyasztó meg meg eldönti, hogy ennek tudatában is hajlandó-e őt tovább szeretni, de aki valóban kiérdemelte, vannak bal- és jobboldali rajongói egyaránt, függetlenül attól, hogy ő maga milyen színű gyűlésekre jár el.
Ha megnézzük a január 21-i (jövő szombat) tüntetést fémjelző neveket, egyedül Pataky Attila az, akire még a legelvetemültebb balosok között is van, aki nyugodtan mondhatja: lehet, hogy ott örömködik minden Viktor-gyűlés első sorában, meg ugye volt neki az a dáridós-magyarnótás félrelépése is, azért egy jó kis Kölyködvoltamot vagy Elhagyomavárost bármikor végigcsápolna első sorban, akár 1980-ban Miskolcon. Ám a Nemzet Attisával vége is a sornak. A többi résztvevő neve láttán - a teljesség igénye nélkül: Bayer Zsolt, Stefka István, Bencsik András, Pozsonyi Ádám, Széles Gábor - joggal merül fel a kérdés: őnekik mi közük a polgári demokráciához? Amikor éppen az lenne a jobboldal érdeke, hogy megmutassa: tud konszolidált, normális, emberarcú is lenni, akkor miért pont ezt a fél- vagy egészen fasiszta, még a Fidesz main stream-jéhez képest is szélsőséges lapok: a Demokrata és a Magyar Hírlap stábját hívja segítségül? Hol van ilyenkor egy Jókai Anna, egy Balázs Fecó, vagy akár egy Kocsis Zoltán, vagy valaki, aki saját művészetében tényleg tett le valamit az asztalra, és bár a Fidesz holdudvarába tartozik, mégse csorog rendszeresen zsidó-cigány-komcsivér a szája szélén?
Pataky Attila - ahogy emlékezzünk rá és ahogy ne.
De nem, szerintük nem kell itt semmilyen mérséklődést se bizonygatni, sőt még inkább oda kell csapni, trianonozni, ötvenhatozni, közben pedig világossá tenni: a polgári demokrácia az ő szótárukban csak a régi "népi demokrácia" visszatérése, a "békemenet" a békeharcé, és a "magyar demokrata" jelző nem az alapján illeti meg az egyént, hogy gondolatvilága mennyire felel meg a demokrácia általános definíciójának, hanem hogy ez a díszes társaság kit ítél arra érdemesnek? Annyi bizonyos, hogy aki liberális vagy baloldali ("posztkommunista"), vagy csak nem érzi zsigereiben magáénak a parlamentarizmus, a sajtószabadság, a jövőnk és vagyonunk feletti önrendelkezés eltörlését, akkor nyilván nem lehet se magyar, se demokrata. És ezt ne csak a kormánnyal egyet nem értők vagy leváltani kívánók vegyék tudomásul, hanem ha kell, egész Európa, sőt az egész világ.
Ebben az egészben a legszomorúbb talán tényleg az, hogy nincs senki, aki felkiáltana: "hogy mertek ti erkölcsös polgári demokráciáról beszélni?" Vagyis igen, vannak: akik már eddig is ott voltak a Szabad sajtó útján kétszer, vagy újév másnapján az Operánál. (Az MTV szerint nem voltak, ehhez a képest a Fidesz egy képviselője kemény tízezerre becsülte a tömeget. Kíváncsi vagyok, a Hősök terére összejön-e a kétmillió?) De olyanok, hogy polgári keresztény-konzervatív demokraták, hol vannak? Ez sem ott dől el, hogy ki vonul ki nagyobb kereszttel, vagy ki tud a magyar katolikus és a protestáns egyházakból fiókszervezetet csinálni - sokkal inkább ott: ki hordja gondolkodásában azokat a jellemvonásokat, amik megfelelnek ezeknek a több évszázados politikai fogalmaknak? Persze a konzervativizmus maga is állandóan formálódik, de a Fidesz, pláne a KDNP ezen a körön már régen kívül került. (Körülbelül akkor, amikor önmagát a felvilágosodás kora helyett a feudális, arisztokrata úri világtól kezdte eredeztetni.) De akkor hol van Magyarországon az a politikai gondolkodásmód, amire a jelenleg is kormányzó brit Konzervatív Párt, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU), vagy a lengyel Polgári Platform (PO) is épül? Nem mintha őket otthoni politikai ellenfeleik ne utálnák eléggé, de legalább saját politikai erkölcsiségükből adódóan nem lépnek át bizonyos határokat, amiket a mi Fideszünk a maga isteni küldetéstudatában szemrebbenés nélkül megtesz.
Fidesz - ahogy emlékezzünk rájuk és ahogy ne.
Biztos élnek minálunk is konzervatívok. A rendszerváltáskor az akkor még nagy és sokszínű MDF egyik szeletét képezték, míg a Fidesz 1998-ban át nem vette a jobboldali tömegpárt szerepét és tolódott egyre kifelé. 2006-ban az egészen új MDF kínált nekik némi alternatívát, majd miután az a párt érdeklődés hiányában elmaradt, 2010-ben a konzervatívok többsége jobb híján alighanem beállt a Fideszre - azaz az MSZP ellen - szavazók sorába. Azóta meg vagy megbánták, vagy hűen reménykednek, hogy lesz még abból egy demokratikus, européer konzervatív szerveződés. Márpedig ha az MSZMP anno kitermelte magából az MSZP-t, akkor még a Fideszből is lehet rendes párt, sőt egyes körökben még Orbán Viktor elküldése is néha-néha fölmerül - de vajon van rá választói igény? Az európai politikai élet egyik fő irányvonala nálunk tényleg csak ennyit ér?
Ilyen-olyan liberális szervezetek legalább még léteznek, és megtalálják a helyüket az ellenzéki tömegben - pedig a szabadelvű pártok számos európai ország palettájáról hiányoznak, nemsokára Németország lesz a következő ilyen. Az MSZP most kezdi komolyabban követni az európai balos trendeket, míg az LMP is nemrég vált az Európai Zöld Párt teljes jogú tagjává. (Melegen ajánlom Vágó Gábor legutóbbi blogbejegyzését.) Akkor a konzervativizmus hol marad? És miért kell ezt a megaláztatást eltűrnie, hogy a jelszavaikat a szélsőjobboldali, neohorthysta populizmus a saját kénye-kedvére mocskolja, és hogy Magyarországot az Európai Néppártban pont a Fidesz képviselje?
Konzervatívok, hol vagytok?
