A Jobbik valahol megint utcára vonult.Nem nagy dolog, az meg, hogy milyen apropóból, nem is lényeges. A lényeg, hogy ha már nagy az igény egy kis balhéra, akkor menjenek ki valahová és örüljenek egymásnak, hogy akkora magyarok, hogy nemhogy Záhonynál, hanem a Békás-szorosnál is kilógnak. Nem különösebben érdekel, mi hangzott el, hiszen ha cigányoztak vagy zsidóztak, akár nyíltan, akár burkoltan, nagy meglepetést nem okoz. Nekik se. Ezért valamivel fel kellett dobni a hepajt. Első ötletük bizonyára egy óriási torta lett volna, amiből előugrik két csippendél-fiú, akik a hölgyeket elszórakoztatják, az urak pedig jól megrugdoshatják őket az acélbetétessel. (Vagy fordítva.) Ám ez valószínűleg túl drága lett volna, ezért maradt a világszerte bevált, nálunk mégis csak gyerekcipőben járó zászlóégetés. M. Giorgio "Savanyúcukor" Richárd óta nem is tudunk semmi ilyenről beszámolni, szóval már ideje volt ezt a haladó népnemzeti hagyományt ismét gyakorolni.
De ki jelenleg a főellenség, aki elé ki lehet vonulni jól elégetni a zászlaját? Izrael most nem aktuális, meg Vona Gábornak sincs szüksége, hogy a lángnál valaki fölmelegítse a zazriveczezést is (aminek a zsidósághoz ugyan semmi köze, de azért olyan jól nézni, amikor ezek egymás faji tisztaságát firtatják). Románok, szlovákok most rendben vannak (ja igen, volt valamikor egy szlovákzászlós is - biztos az volt az utolsó a raktáron), meg aztán a világ - vagy legalábbis Európa - összes országa ellen lehetne valamit találni, amiért méltóvá válnak egy kis zászlóégetésre. Akkor már a legegyszerűbb az összesét egyszerre, vagy a lehető legtöbbét - így került a képbe az Európai Unió zászlaja, amivel egyszerre huszonhét legyet üthetnek egy csapásra. Van valami unnijós iroda a Széna térnél, ott aztán meg lehet mutatni, hogy milyen vagány gyerekek ezek az übermagyarok: még a Barrózót is milyen keményen le tudják szájkaratézni, akiről ugyan fogalmuk sincs, hogy ki a bubópestis, csak annyi biztos: nem eléggé magyar. Innentől meg már tök mindegy.
Kép: Index
A Jobbik csupán két apró szempontot hagyott figyelmen kívül: lehet, hogy huszonhét ország közös jelképét égették ott el, de ebből az egyik éppen Magyarország volt. Mint ahogy egy piros-fehér-zöld zászló elégetése is ugyanazt jelenti Szentgotthárdtól Biharkeresztesig, így az Európai Unió Írországtól Bulgáriáig terjedő határai közé mi is pont beleesünk. Szóval az EU-s zászló egy olyan közösség jelképe, aminek Magyarország is tagja, ezzel pedig elsősorban az Európai Unió tizenkétmillió magyar polgárát sértették meg. Ezt nem is kívánom tovább ragozni, szerintem érthető.
A másik szempont pedig, hogy ha a Jobbik ennyire ki akar lépni az EU-ból, miért ül mégis három képviselője az Európai Parlamentben? Nem ennek a pártnak kéne először példát mutatnia, hogy egy ilyen égetnivaló szervezettel nem hajlandóak semmilyen közösséget vállalni, nemhogy saját magukat is képviseltessék az olyannyira gyűlölt intézményekben? Ha a Magyar Országgyűlésben ülne egy képviselő vagy egy párt, amelyik folyamatosan Magyarországot szidalmazná és nemzetiszínű zászlót égetne, akkor nem az lenne a minimum, hogy örökre kitiltsák, függetlenül attól, hogy ki választotta oda meg? Ehhez képest az EP-ben elég nagy teret kapnak az euroszkeptikus vagy EU-ellenes képviselők is, legfeljebb a hely méltóságát túlontúl megsértő kijelentéseket szokták sújtani némi pénzbüntetéssel. De egy zászlóégetés valóban túlmegy minden határon, főleg hogy ez nem csak úgy "megtörtént", hanem a program szerves részét, mintegy csúcspontját képezte. Ezen a programon pedig Szegedi Csanád európai parlamenti képviselő is aktívan részt vett. Igen, egy olyan ember, aki éppen azon ajtó elé dolgozott most éppen oda, ahonnan egyébként a vécépapírra valót kapja, és amiből a pártjának is nyilván juttat valamennyit (ahogy az megválasztott képviselők esetében szokás). Euróban.
Ennél haladóbb népnemzeti hagyományra már nincs is szükségünk, köszönjük.
