Ma (november 25-én) hatvan éve esett a legendás "négy-kettő a félidőben, a végén hat-három", ezért ma egy focis témájú cikkel pótoljuk a lassan egy hónapja tátongó űrt. Márpedig a labdarúgás örök témát szolgáltat a napi sajtónak, vagyis inkább fordítva: a kormányzat emelte a labdarúgást a közpolitika terepére. Arra már Tóta W. Árpád nagyon jól rámutatott, hogy ennek mennyire semmi rételme, de most a program új lendületet vett, és erre pont az MTK százhuszonötödik születésnapját sikerült felhasználni.
1888. november 16.: Szekrényessy Kálmán Teréz körúti lakásában megalapították a Magyar Testgyakorlók Körét.
2013. november 16.: A 125 éves klub szurkolói csoportja hiába várta a meghívót az utolsó pillanatig az MTK ünnepi gálájára, az nem érkezett meg. Valószínűleg a klubvezetés nem tartotta volna politikailag korrektnek a jelenlétünk a "pártünnepségen". Ezért Orbán Viktor és Gedeon nélkül, a maga módján volt kénytelen ünnepelni a klubház előtt összegyűlt néhány tucat ultra. Ahogy a görögtüzek füstje egy pár másodpercre elhomályosította a klubházra kirakott Deutsch címert, tudtuk, hogy jobban is jártunk így.
- reagálták minderre az MTK ultrái a Fészen. Ebből kitűnik, hogy ők nem igazán szívelik sem a jelenlegi kormányzatot, sem Deutsch Tamást, az MTK elnökét. Persze az MTK szurklótábora jóval nagyobb annál, hogy a képen látható embermenyiséggel lehessen az egészet reprezentálni - de közben azt se felejtsük el, hogy míg az elmúlt huszonhárom évben a baloldali hagyományokkal rendelkező csapatok lelátóit (Vasas, Honvéd) átvette a szélsőjobb, és az "ultra" szó a magyar nyelvben (a mosogatószer helyett már) a "bunkó, sötét, agresszív szkinhed" szinonimája lett, addig az MTK maradt az a csapat, aminek a lelátóján a mai napig nem hallani cigányozást vagy zsidózást. (Persze ez nem jelenti, hogy aki honvédos, vasasos, sőt akár újpestes vagy fradista, az mindenképpen akut rasszista és revizionista - de a meccseiken szimbolikában mégis csak a szélsőjobb jelenik meg, míg az MTK-nál ilyesmi elő nem fordulhat. Azt meg gondolom, nem kell külön ecsetelnem, hogy miért pont az MTK-t szokták a legtöbbet zsidózni, libásozni és idegentestezni, és hogy eleve miért a kék és a fehér a klub színei 1888 óta?)
És persze a II. Orbán-kormány nagy focimilliárdos bizniszéből is az MTK eddig valahogy kimaradt. A labdarúgás és az élsport támogatása önmagában teljesen haladó gondolat, ha az a megfelelő mértékben történik, és nem az élet minden más területének a rovására. A Fradi-pálya például az életben nem állt olyan tré állapotban, mint a Hidegkuti Nándor Stadion, mégis a Ferencváros kapott szépet s újat, ami rohamtempóban épül is - akár a többi baráti városban, mint Mezőkövesd, Debrecen vagy Szombathely. Vagy ott a felcsúti sportkomplexum, az állami pénzből felduzzasztott megye I-es csapatnak - a lényeg, hogy ezek a hatalomnak mind fontosabbak, mint az ország legrégebbi, ma is működő sportegyesülete, olimpiai bajnokok és világversenyek érmeseinek kitermelője. Az MTK csak annyit kért, hogy a masszívan rohadó, Hungária körúti stadion ne szakadjon a sportolók és nézők fejére - és nagy nehezen ezt sikerült megkapnia, legalábbis ígéret formájában. De még ezt sem ingyen: az egy- és negyedszázados jubileumát cserébe arra kellett feláldoznia, hogy Orbán Viktornak adjon kampányidőszakban megjelenési lehetőséget, egy turistaház- és egy kertibudi-avatás között. Az pedig külön pikáns, hogy a miniszterelnök (aki egyben a kétharmados kormánytöbbséget adó párt elnöke is) arról beszélt, hogy bizonyos sportágak nagyon alul vannak értékelve, miközben éppen ez a kormányzat alkotta meg az egyenlő és egyenlőbb sportágak támogatási rendszerét, ami az ő beszéde óta sem változott. Apropó egyenlőbbek: amíg a Hidegkuti újul, addig ugye az MTK is megkapja hazai pályának a Puskás Ferenc Stadiont, ahogy a Fradi?
Plusz újra megjelent Schmitt Pál, aki lehet, hogy sportolóként megérdemli az életmű-díjat, de ilyen politikai és egyetemi múlttal elég méltatlan őt újra arra a színpadra engedni, ráadásul olyanok mellett, akik az életművüket valóban sportolóként hozták össze és nem politikusként, annak is a rossz értelmében. És ebből a szempontból nem ő volt az egyetlen oda nem való ember azon a tribünön. Az MTK címere is teljesen másképp néz ki, mint amit az ünnepségen kitapétáztak - legalábbis a pár hónapja, mindenki megkérdezése nélkül elfogadott újat egyetlen szurkoló sem érzi magáénak, teljes joggal. Nem is mentek el az ünneplésre, például mert nem is kaptak meghívót. Nyilván nem kellett volna név szerint több ezer invitációt kiküldeni, csak éppen annyit szétosztani pluszban, amennyit a hely kapacitása elbír - de semmiképpen sem ilyen látványosan kihagyni azokat, akik akkor is hétről hétre kiállnak a csapat mellett, amikor az éppen az NB 2 felé táncol. Főleg, hogy az MTK szurkolói még nem játszották el senki bizalmát, nem üvöltöznek ordenáré rigmusokat, nem éltetnek nyilas tömeggyilkosokat, nem verekednek össze rendőrökkel és más szurkolókkal. Nekik marad a régi címer (lásd oldalt) és a csapat buzdítása a lelátón, és nem csak a focipályán, hanem a többi szakosztály meccsein is, például amelyek a BSE integrálásával lettek az MTK-család részei. Ők se csak annyit érzékeljenek, hogy megszűnt a százéves klubjuk, hanem azt is, hogy egy új, nagyobb közösség részei lettek, ahol őket szeretettel fogadják.
Így viszont a Magyar Testgyakorlók Köre fennállásának százhuszonötödik jubileumát sikerült valóban leharcolt Fidesz-vezetők önünneplésévé tenni, a jelenlévő sportolókat és sportszakembereket pedig megalázott biodíszletté redukálni. Ez volt az ára annak, hogy az MTK annak a töredékét megkapja jutalmul, amit az FTC kap büntetésből.
Pedig a drukkerek annak is örültek volna, ha a születésnapra sikerül megszervezni egy gálamecset az Ajaxszal, a Tottenhammel, az Austria Wiennel, vagy akármelyik olyan európai csapattal, aminek a múltja és hagyományai hasonlóak az MTK-éhoz. De ha már ez nem jött össze, a szurkolók a jeles dátumhoz legközelebbi, Kispest elleni bajnoki rangadóra csinálták meg maguknak a saját ünnepüket. Nem egy puccos estélyen, hanem a sportolók és a szurkolók második otthonában: a Hidegkuti Nándor Stadionban, a Hungária körúton.
