Egyre inkább az az érzésem, hogy a köztévében bizony ott bujkál az ellenség. Hiába próbálkoznak az MTVA hírszerkesztőségben csak a jó hírekre rátalálni, a műsorválasztás előtt az egyszeri magyar nemzetpolgár értetlenül áll. Hát hol a Hídember vagy a Sacra Corona, amiről azt hittük: ha már elkészült ennyi adóforintért, akkor legalább nézhetjük is dosztig? Ehelyett mit adott le a Duna televízió a karácsony utáni napokban? A Mágnás Miskát és a Ludas Matyit, rá másfél hétre pedig a Jutalomutazást. (Vigyázat, spoilerek tömkelege!)
1. Mágnás Miska
A Mágnás Miska (legalábbis a film) 1948-ban, a háború utáni rövid kvázi-demokráciánkban készült, ez volt az ötvenes években oly népszerű műfaj: a filmoperett (Állami áruház, 2x2 néha 5) stílusteremtő darabja. A vasútépítkezés egy falu mentén halad el, és a közeli kastélyban lakó gróf arra szeretné rávenni az - amúgy magát szegény sorból felküzdött - vasúti mérnököt (Sárdi János), hogy a vasút ne a falun, hanem a saját birtokán haladjon keresztül. Közben a mérnök belecsöppen a grófi, arisztokrata világba, ami beképzelt, a nemlétező érdemeire hivatkozik, és ezek alapján helyezi a saját érdekeit mindenki más fölé. Ehhez csak hab a tortán a Latabár-fivérek által megformált, két lüke gróf karaktere. Szóval a mérnök gondol egyet, és megtréfálja a grófékat: a lovászfiú Miskát (Gábor Miklós) beöltözteti ahisztokhatának, hogy a család bizalmába férkőzve érje el, hogy azok mondjanak le a vasútról a falu javára. Mindebben az a vicces, hogy a grófok, akik a nemesi származás felsőbbrendűségében gyakorlatilag fajelméleti módon hisznek, a frakktól és egy kis raccsolástól simán bekajolják, hogy a Miska a régen látott külföldi rokon. Végül a terv sikerül, a grófék pofára esnek, a mérnök pedig elnyeri a grófkisasszony szerelmét, aki rájön: nem kell a származásával olyan nagyra lennie, hiszen még egy lovászfiúból is lehet gróf, ha annak öltözik.
Ez a film csúfot űz mindabból, amihez a magát a nemzet letéteményesének képzelő hatalom igazodni akar. Az úri világból, amikor az uralkodó réteg érdeme csak a származása és az eredeti tőkefelhalmozás során összeharácsolt javaik voltak, és ettől magukat máris egy külön fajnak képzelték, akik mindenki más fölött állnak. Igen, abból a világból űz gúnyt, amiért gróf Tisza István és vitéz nagybányai Horthy Miklós a végsőkig harcoltak, tudomást sem véve a világtörténelemről és az emberi méltóságról. Az ország főterét a mai hatalom ismét 1944-hez igazítja, mert a jelenlegi katekizmus szerint ez volt az utolsó jó év, amikor a nemzet függetlenül tudott dönteni a sorsáról - már amennyiben nemzet alatt a grófok és bárók nevetséges világát értjük - és rajta gróf Tisza szobrát emelik újra. Közben a köztévén meg a Mágnás Miskát adják. Úgy látszik, ott még pislákol némi fény.
(A teljes film is fent van, de ez a kis részlet is beszédes, amikor a szintén beöltöztetett cselédlány tréfálja meg a két grófot, akik állítólag szagról is megismerik, ki a közibük való.)
2. Ludas Matyi
Másnap - vagy még éppen aznap - leadták a Ludas Matyit is, 1949-ből, szépen felújítva, a film elején már a Rákosi-címernek nevezett képződménnyel. A történet alighanem mindenkinek ismerős: Döbrögi földesúr súlyosan adóztatja a népét, de még a földjére került vásározókat is, akiknek a körében lényegében állami szabadrablást végeztet. Mindezenfelül van egy olyan törvénye: a saját földjén amire rámutat, az onnantól az övé, magasról letojva a magántulajdonhoz való jogot. A libapásztor Matyi (a korszak sztárja: Soós Imre) is ennek a gyakorlatnak az áldozata, majd mikor a jogsértés ellen felemeli a szavát, természetesen őt büntetik meg, súlyos testi fenyítéssel. Ő aztán ezt háromszor veri Döbrögin vissza, és válik a nép egyszerű fiából a nép szabadságharcosává, aki mindenhol ott terem, ha a hatalom zsarnokoskodni akar.
A régi rendszerben bizonyos műveket azért tiltottak be, mert féltek: túl sok párhuzamot lehet találni az akkori jelenkor és a mű cselekménye között. Aztán néha mégis átcsúszott ez-az a rostán: ilyen hiba csúszhatott a gépezetbe most az MTVA-nál is, amikor is Ludas Matyi leadása mellett döntöttek. A film jeleneteit egy az egyben lehet ráhúzni az elmúlt három év kormányzati intézkedéseire, és ehhez nem is kell túl elvontan gondolkodni. Akkor hát kinek az érdeke volt pont a zsarnoki hatalom ellen felkelő Ludas Matyi történetének a műsorra tűzése? Nyílt lázítás a nemzethatalom ellen? Gyanús, nagyon gyanús.
(Ez a teljes film, de elég csak az első tíz percet végignézni, hogy már a fejünkhöz kapjunk.)
3. Jutalomutazás
Hab a törtán pedig a most hétfő délután bemutatott, szintén felújított Jutalomutazás. Már majdnem egy negyedszázaddal később járunk, 1974-ben, amikor már a nyugat felé is kezdenek kinyílni a kapuk. Egy random falusi iskolába felkérés érkezik, hogy válasszanak ki egy gyereket, aki egy angliai ifjúsági találkozón fogja képviselni a magyar úttörőket. Találnak is egy szimpatikus kissrácot, Tibort, ámde a szülei nem akarják elengedni. Pontosabban az anyja, akinek minden aggodalma mögött az a fő félelem áll: ha a gyerek látja, mi is van odakint, már soha nem lesz neki elég jó, amit otthon kap. Apuka meg küldené a gyereket, hadd lásson világot, ha már neki megvan rá a lehetősége, de amikor anyuci elrendeli az ebzárlatot, megadja magát és végül ő sem engedi el a gyereket. De addig is mennek a különféle játszmák, lelki zsarolások ("Tibikém, ugye nem akarsz te itthagyni bennünket?"), valamint a hülye szomszédasszony rábeszélése, aki szintén volt már '54-ben Szoboszlón és neki se volt jó, ezért ne menjen a gyerek se Angliába.
Remek keresztmetszet a provinciális, beszűkült, magába forduló, a saját fejénél tovább nem látó, szellemileg elmaradott és mindenfajta nyitásra képtelen, vidéki társadalomról. Azazhogy mégsem, hiszen a falusiak többsége szintén örülne, ha a Tibi menne Angliába és ők sem értik a szülők idegenkedését. Ma már értjük: aki tudja, mi van nyugaton, az esetleg a hazai viszonyokat és státuskókat is szeretné átalakítani, azt pedig semmiképpen sem szabad hagyni. Legyen csak mindenkinek jó, amit itthon kap, szűküljön csak be, mi majd elmondjuk neki, mi is van kint. Az ötvenes évekig még simán mentek a legendák a hanyatló nyugatról, ahol óriási a nyomor és a bűnözés, és amit már akkor sem hittek el, de a hetvenes években ez már régen nem volt divat. A jelen Magyarországához képest tehát már lassan a negyven évvel ezelőtti politikai akarat is haladóbbnak számított. Köszönjük ismét az MTVA-nak, hogy erre rámutatott.
(Sajnos a teljes film már nincs fönt, de ebben a három percben is minden benne van.)
