Az ukrajnai helyzet kellően bonyolult és innen elég nézve átláthatatlan ahhoz, hogy ne akarjunk benne mindenképpen szakérteni. Ami innen is látszik: ami ma ott folyik, az már nagyon nem az, ami Kijevben történt márciusban. Akkor a nyugat- és Európa-barátság nevében folyt a felkelés, de a széljobb alighanem átvette a kezdeményezést, az új, gyenge hatalom pedig nem mer velük szembefordulni. Nagyjából az történt, mint nálunk '56-ban (meg Franciaországban 1789 után, és még annyi más helyen és időben): a haladó forradalom hagyja farvízen beevezni a szélsőségeket, akik szépen felzabálják az egészet.

Ukrajna, valamint a Donyecki Népköztársaság lobogója

Miközben meg arról se feledkezzünk el, hogy az oroszbarátnak nevezett oldal volt hatalmon egészen mostanáig, és az őhozzájuk tartozó fegyveresek lövöldözték a Majdanon a tüntetőket. Persze így sem lehet általános következtetésként levonni, ti. hogy aki Oroszországhoz akar tartozni, az aljas gyilkos, vagy támogatja az olyanokat. Mint ahogy messze nem minden ukrán náci. Egyszerűen meg kéne mindenkinek adni a lehetőséget, hogy ahhoz az országhoz tartozzon, amelyikhez akar. Vagyis mindenkinek nem lehet, de területeket többségi alapon meg lehet szavaztatni. Csak mindezt fegyverek, nyomásgyakorlás, manipuláció nélkül. Az viszont minden ilyen helyzet másik oldala, hogy ha valaki nem érzi magát biztonságban kisebbségiként egy adott országban, vagy többségiként retteg attól: mi lesz, ha egyszer belőle lesz kisebbség - nos, akkor egy ilyen országban valami nagyon el van rontva. És ilyen történelmi helyzetet is tudunk mi magyarok hasból mondani.

Főleg, mert az elmúlt száz évben is rengeteg eset volt, hogy egymással teljes békében élő emberek is képesek egyszer csak etnikai alapon irtani egymást, ha valaki odafönt kitalálja, hogy az most jó lesz. Holokauszt, délszláv háború, Ruanda - most hirtelen ezek ugranak be Oké, Donyeck mindig szakadárkodott, de Odessza (tudtommal) olyan multikulturális hely volt, mint mondjuk.. Odessza. De a múlt heti után nem tudni, mikor áll helyre a béke és lesz-e annyira nyitott szellemű város, mint eddig.

A lényeg, hogy mindenki döntse el, hol akar élni, és ha eldöntötték, mindenki tartsa tiszteletben a másik döntését, de aki többbségi lett/maradt, ne gondolja, hogy a demokrácia az csupán a többség diktatúrája. Ez Mikor? Melyiket? blog üzenete, hátha kicsi elhallatszik belőle.