Az ismételt hosszabb kihagyás után ismét itt van szeptember és a szokásos tankönyvbotrány, mégis minden évben tartogat meglepetéseket. Pontosabban már az lenne a meglepetés, ha minden rendben menne, mind technikailag, mind tartalmilag. Ám mi most egy tavalyi, ám publikálatlan cikkel rukkolunk elő, háta ma is aktuális.
------------------------------------------
Van ez a tizedik osztályos irodalom tankönyv, amit a fantáziadús dizájner úgy oldott meg, hogy egy fakerítést nyomott az elejére, amin hogy-hogy nem az egyik léc pont úgy korhad, hogy abból egyesek (nem is olyan nagy erőfeszítéssel) egy pénisz képét látták kirajzolódni. Erre Freud meg Rorschach bácsi mondana ezt-azt, ezért ezt meghagyom nekik. Nem is ez zavar engem legjobban ezen a címlapon. Hanem a kép alján a siheder arcképe.
Már önmagában nem értem: neki ott milyen funkciója van? Miben lett volna üresebb vagy kevésbé dekoratívabb a tankönyv, ha ő onnan hiányzik? Esetleg azok kedvéért tették oda, akik tizedikes korukra is analfabéták maradtak, és egy haverszerű srác képéről ismernék föl, hogy ez az a könyv, ami az ő korosztályuknak megfelel?
Mert milyen is ez a korosztály? Hogyan kell kinéznie egy tizedikes, ergo tizenöt-tizenhat éves fiúnak? Csakis úgy, hogy a fejébe nyomunk egy bézbólsatyeszt, és jól hátracsapjuk, mert így a menő. Ez már megint egy szánalmas tankönyvgyári próbálkozás arra, hogy lazának akarjanak valamit feltüntetni, és azt ilyen a műmájer uniformizálással szerettetni meg az ifjúsággal. Mert az való igaz, hogy a lakkozott fakerítés nem valami szívderítő, ám ezzel a lezsernek szánt, de igazából idétlenül kinéző arccal csak még tovább rontják a termék imidzsét. (Csak mert ez a sapka úgy áll szegény srácon, mint tehénen a gatya, és egészen biztos nem ő vette fel, és pláne nem ilyen csálén.)
Mert ezzel csak megint azt bizonyítják a kedves szerzők (vagy legalábbis a kiadók), hogy fogalmuk sincs arról a korosztályról, akiknek a tankönyvet írták. No meg azt üzenik: rendben van, ha hülyén öltözködsz, végülis az irodalom nem arról szól, hogy kinyissa neked a világot és megtaláld a te egyéni stílusodat. Ellenkezőleg: tanuld meg, hogy így kell kinéznie egy tizedikes tinédzsernek, hát tégy te is így, legalább addig sem gondolkodsz önállóan. Ha meg már esetleg bontakozik benned valami egyedi, felejtsd gyorsan el, ha még nem késő. Bár az is lehet: éppen a tizenhat évesek lázadási potenciáljára akarnak ezzel hatni, hogy a gyerek akkor már dacból is vegyen föl magára valami normálisat, vagy legalább egy sapkát próbáljon meg rendesen hordani, ha már fázik feje. Az erkölcstan órán esetleg azt is megtanulhatnák majd, hogy kultúrember mit vesz föl utcára, ha már az irodalmi tananyagból ez pont kimaradt.
