Demokrata körökben kétféle iskola létezik a szélsőjobboldal kezelésére. Az egyik szerint a nácikkal nem szabad szóba állni, mert azzal őket felemeljük a vitaképesség szintjére és elismerjük létjogosultságukat egy demokratikus rendszerben. Márpedig a vita és a párbeszéd a demokrácia elemei, amiben nem szabad olyanokat részesíteni, akik ezeket nem ismerik el, sőt céljuk annak eltörlése. Eddig a Magyarországon létező, baloldali és liberális politikai erők leginkább ezt használták, ám ez kontraproduktívnak bizonyult, hiszen a Jobbik népszerűsége a megalakulása óta egyre nő.
A másik szerint igenis le lehet velük ülni, hiszen a szavazóik többsége nem is hithű náci, hanem egyszerű ember, aki a több évtizedes problémákra várja az egyszerű válaszokat - az ilyeneket a szélsőjobb ezért tudja remekül megszólítani. Őket csak úgy lehet visszacsábítani - hiszen közülük sokan korábban baloldali szavazók voltak - ha rávilágítunk a szélsőjobb hibáira, és alternatívaként szintén hatékony és könnyen érthető megoldásokat kínálunk, amik nem etnikai és/vagy szociális megkülönböztetésre épülnek. A politikusaikkal is le kell ülni vitázni, minél nagyobb nyilvánosság előtt, mert őket szakmai és észérvi alapokon remekül le lehet győzni, és ezt meg kell mutatni az ő híveiknek is. Ezzel csak annyi a baj, hogy még viszonylag kevesen próbálták, illetve hogy az észérveknél sokszor hatásosabb egy-két frappáns, érzelmekkel manipuláló tőmondat, amiben meg még mindig a Jobbik - és a Fidesz - a bajnok. Ráadásul a baloldali és liberális pártok nem a Jobbikot, hanem a Fideszt akarják legyőzni, ezért érthetően nem is akarnak túl sok energiát pazarolni a Jobbikra.
Meg persze vannak olyanok is, akik szerint a szélsőjobboldalt (és szélsőbalt, már ha van ma olyan) ugyanúgy megilletik a demokratikus jogok, mint bárki mást, a nyíltszíni cigányozás a szólásszabadság része, a várost szétverő köztörvényesek szétoszlatása merénylet a gyülekezési jog ellen, és akár még együtt is lehet velük működni, ha valamiben jót akarnak. Őket mindenki nevezze, aminek akarja, de ővelük még annyira sem foglalkozom, mint a szélsőjobbal.
Szanyi Tibor tehát azt az utat választotta, hogy a széljobbereknek is meg kell mutatni, mi is az az Európai Unió és Európai Parlament, amit ők annyira szidnak, pedig valószínűleg azt sem tudják, hogy azt eszik-e vagy isszák? Egy ilyen kirándulás különben sem csak városnézésből áll, hanem tartalmaz némi betekintést is az intézmények munkájába - de aki csak átlépi a küszöböt és jól körülnéz, már az is láthatja, hogy egy pezsgő, sokszínű, rangos világba került. Persze ez csak annál előny, aki szerint mindez érték. De ha csak este beül egy belga sörözőbe és végigissza a csapolt kínálatot, már elgondolkozik rajta, hogy mit is kell ebben oly nagyon utálni? Ha meg mindezek után mégis nekiáll gyarmatosítózni, máris teljesen hiteltelenné válik, amint elővesszük ezt a kirándulást, ami nem is volt olyan rossz, ugye? Mert végülis ez valamilyen szinten korrupció, mármint Szanyi korrumpálta a Gój Motorosokat egy brüsszeli úttal, amit azok - nyilván anélkül, hogy felismernék, miről is van itt szó - örömmel elfogadtak.
A Gój Motorosok, akiket Szanyi Tibor vendégül látott, sajnos ezt mégsem értékelték, részben mert szerintük Szanyi Tibor nem a saját pénzéből fizetett, hanem az EP-éből. Ez nettó marhaság, hiszen a vendéglátási keret, amit az Európai Parlament biztosít minden képviselőjének, ugyanúgy a fizetés része. Másrészt hogy úgy képzelik, hogy a költőpénzt is Szanyitól kellett volna kapniuk, az már tényleg a pofátlanság csimborasszója.
Hogy Szanyi Tibor és a Gój Motorosok hogyan kerültek fogadási szituációba, magyarázható a fent vázolt elvvel, tudniillik hogy a párbeszéd és a közös lazulás sokszor hatékonyabb lehet a merev teljes elzárkózásnál. (Persze ettől még nem kötelező minden szembejövő dísznácihoz jó képet vágni.) Ám az a kérdés akkor is fölmerül, hogy azok az aktivisták, akik Szanyi Tibor és az MSZP munkáját segítették az elmúlt huszonöt évben, közülük mindenki kapott már kirándulást Brüsszelbe? Persze, egy politikusnak az ellenfelei lekenyerezése is fontos dolga - már ha azok olyan hülyék, hogy hagyják magukat - de soha nem szabad ezt a szövetségesek és barátok jogos megjutalmazása elé sorolni. Hiszen támogatókat jóval könnyebb elveszíteni, mint ellenfeleket átfordítani, és ha az ember nem vigyáz, hamar barátok nélkül találhatja magát. De gondolom, ezt Szanyi Tibor is jól tudja.
Ezek szerint az MSZP-ben éppen most vesztett el néhány barátot. Persze van még öt éve EP-képviselőként, hogy szerezzen és visszaszerezzen másokat, és 2019-ben eredményes munkát mutasson föl. Az MSZP és DK közös delegációja, az Szocialisták és Demokraták (S&D) frakciója, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság (ENVI) tagjaként erre minden esélye meg is van. Jómagam is sok sikert kívánok hozzá, mint mindenkinek, aki hazánkat képviseli a messzi Brüsszelben - csak máskor tényleg gondolja át, ha ilyesmire készül.
UI: Az MTK ultrái szerdán Ausztriában jártak, a női focicsapat BL-meccsén. Ők is megmondták a véleményüket a szélsőjobbos ismerősükről.
