A Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadás, amiben tizenkét embert mészárolták le, mintha csak tegnap történt volna. Legalábbis olyan élénken él még mindig a közbeszédben és a sajtóban, hogy nincs nap Charlie Hebdo-s hír vagy abból következő politikai aktualitás nélkül. Érezhetően felizzott a diskurzus vallásról, szabadságról, sajtóról, iszlámról, fanatizmusról, terrorizmusról, bevándorlásról, a köztünk élő konfliktusokról.

Az elkövetők vallási fundamentalizmusból öltek. Az indíték tehát konkrétan az iszlamizmus volt, de nem az iszlám. A származás és a vallás soha nem lehet ok a bűnelkövetésre, főleg nem a gyilkosságra. Muzulmánnak is lehet lenni európai módon, hiszen Európában több millió arab és török bevándorló él, és meg nem fordulna a fejükben ilyesmi. Vagy gondoljunk csak a bosnyák vagy az albán népre, akik eleve Európa részét képezik, mégsem gondolunk rájuk, mint az iszlám fundamentalizmus hírvivőire. (Sőt a közelmúlt délszláv háborúinak is leginkább passzív szenvedői voltak.)

London, Trafalgar

Az iszlamofóbia tehát zsákutca,és legkevésbé sem megoldás, hogy a feszültséget bárki komplett közösségek elleni izgatással fokozza. A kérdés nem az, hogy ki milyen vallású, hanem hogy mennyire tud másokkal együttélni? Márpedig itt Európában, a világ olvasztótégelyében ez egyre fontosabb kérdés. A legtöbben szerencsére tudnak, csupán az emberhez méltó élet reményében jöttek el szülőhazájukból, gyerekeik meg már itt születtek, szóval ők szintén eleve európai muszlimoknak tekinthetőek. Akárcsak az a muszlim rendőr vagy az algériai tördelő, akik a támadásban vesztették életüket, és életük utolsó pillanatában is hűen szolgálták a francia államot vagy a Charlie Hebdo-t. De nem is érdekes igazán, ki milyen származású volt. A lényeg, hogy mindnyájan egy terrortámadás ártatlan áldozatai voltak, pont.

Ilyenkor minden normális hangadónak az lenne az érdeke, hogy tompítsa a feltámadó feszültségeket és segítse az együttélést, miközben egyértelművé teszi, hogy a vallási fanatizmusnak és a tömegmészárlásnak nincs helye az európai civilizációban. Csak a mi kormányunk és vezetőink olyan megfontoltak, hogy rögtön bevándorlózni kezdjenek. Igaz, minálunk a bevándorlásból még nem adódtak együttélési konfliktusok, uncsi is volt az élet, hát mielőbb tenni kell ez ellen. Ám Orbán Viktor híres nyilatkozatával nem csak az arab gíroszosokat vagy a kínai ruhaboltosokat szúrta hátba, hanem a magyarországi svábokat, szlovákokat, bolgárokat, görögöket, zsidókat, meg lényegében az összes magyarországi kisebbséget. És persze a többséget is, egyrészt mert a betelepültek leszármazottainak nagy része már nyom nélkül beolvadt a többségi magyarságba, másrészt meg emlékeim szerint Árpád apánkék is a jó föld meg a kövér fű miatt választották ki maguknak pont a Kárpát-medencét.

A Charlie Hebdo-t eddig nem ismertem, de amit láttam, az alapján valószínűleg nekem se lett volna a kedvenc lapom. Olykor valóban átlépte a civilizált véleménynyilvánítás határát is, és tényleg közösségeket sértő rajzokat publikált (bár a támadás utáni első szám Ahmed-karikatúrája szépen és valódi mondandóval emlékezik meg a tragédiáról) - de ez NEM lehet senkinek sem indok, hogy embert öljön, vagy hogy az áldozatokat hibáztassa a saját halálukért. Mégis vannak, akik ezt teszik - akárcsak a megerőszakolt nőkkel, hogy miért néznek ki olyan jól, vagy a megdobált melegeket, hogy miért is nem bújnak el jó mélyre. Ők azt javasolják: vegyünk kicsit vissza a nagy, nyugati szabadságunkból, ha látjuk, hogy ezzel másokat bőszítünk, és akkor majd ők is megnyugszanak. Ezen az alapon azt is mondhatnánk: térjen át mindenki muzulmánná, vezessük be a sáriát, a nőket meg járassuk burkában és olykor kövezzük agyon egyiket-másikat, mert azzal az iszlamizmusnak milyen jól kihúzzuk majd a méregfogát. Szőnyi Szilárd ráadásul a szalonrasszizmus diskurzustárát is bővítette: a "nem vagyok rasszista, csak", "semmi bajom a cigányokkal, de", illetve a "nem utálom a buzikat, viszont" után bevezette az "ez maga a borzalom" - "mindezzel együtt volna itt néhány szempont" toposzát is. Mindenesetre a kóser boltban meggyilkoltak kapcsán azóta is várom az ő legújabb írását arról, hogy nem kell ennyit zsidulni, és akkor az ilyen sajnálatos események is elkerülhetőek.

Az európai együttélés nem csak azt jelenti, hogy (bizonyos keretek között) mondhatunk, amit akarunk, cserébe meg nekünk is el kell viselnünk, hogy más is azt mond, amit akar - hanem azt is, hogy a konfliktusainkat civilizáltan rendezzük le. Nekünk nem tetsző, vagy akár sértő rajzokért meg nem járhat halál. Sem azért, mert valaki szolgálatát teljesítő rendőrnő, sem azért, mert elment bevásárolni az esti szombatfogadásra. Ez mind-mind hidegvérű gyilkosság, és nem csupán tizenhét ember, hanem az emberi civilizáció ellen elkövetett támadás. Aki pedig a vallási fundamentalizmussal szemben nem a rációt, szabadságjogainkat, békés együttélést és tisztánlátást erősíti, az egy európai társadalomban csak kívülálló lehet.