Ezt a bejegyzést eredetileg nőnapra időzítettem, de egy csúnya gyomorrontás még egy férfi nőnapját is jól el tudja rontani.

Szóval ez a nőnap fura dolog. Mert eredetileg azért jött létre, hogy emlékezzünk a nők küzdelmére, ami a munka világában és a közéletben való részvétel jogához vezette őket, és gondoljunk arra is, hogy sajnos a világban még számos ország van, ahol ez még messze nem valósult meg. A nőmozgalmak célja soha nem valamiféle kivételezett helyzet volt, hanem hogy azonos jogokkal rendelkezhessenek, mint férfi nemű embertársaik. Éppen ezért ezt a napot inkább a nemek közötti egyenlőség napjának kéne hívni. 

Az egyenlőség persze definíciószerűen kétoldalú, de tagadhatatlan, hogy a nemi egyenlőség dolgában a női oldalnak van nagy lemaradása. Mert mára mit jelent általánosan a nőnap? Kedves Nő, köszönjük, hogy a napi nyolc órás munka után még mosol, főzöl, takarítasz, mosogatsz, gyereket nevelsz, kiszolgálod mindnyájunk kényelmét, amiből persze te kapsz a legkevesebbet - engedd meg, hogy mindezért egy évben egyszer megjutalmazhassunk egy szál virággal, hogy továbbra is minden mehessen így tovább. Mintha a nők megbecsülése attól kéne függjön, hogy a rájuk kiszabott otthoni műszakot milyen minőségben látják el. Vagy mintha a nőknek a konyhában és házimunkában tanúsított hősies helytállását ünnepelnénk meg, akárcsak március 15-én a '48-as hősökét, vagy október 23-án az '56-osokét. Csak így picit olyan, mintha a Haynau-ezred vagy a Vörös Hadsereg koszorúzná meg a hősi emlékművet. És nem "sajnáljuk, tévedtünk" alapon, hanem alapos hátba veregetéssel, hogy "csak így tovább, mi is jót szórakoztunk". Miközben föl se merül, hogy egy ideális világban nem is kéne mit ünnepelni, mert mind a Habsburg elnyomás, mind a bolsevik elnyomás, mind a női nem elnyomottsága eleve föl se lett volna szabad, hogy merüljön.

Szóval a nőknek nem odafigyelés és nem besegítés kell. Azt kell észrevenni: a közös otthon az mindkét ember otthona, mindkét ember háztartása, mindkét ember termeli a koszt, a szennyes ruhát, a mosatlan tányért, és sehol nincs megírva, hogy mindezek hatástalanítása egész, vagy akár csak nagyobb részt is a nő dolga. Aztán egy gyermek létrehozásához is alapjáraton két ember kell, tehát a nevelés is két ember egyenlő felelőssége.*  Szóval az egyenlőség mellé még hozzátehetjük a kötelességek és felelősségek egyenlő eloszlását, és akkor már legalább szóban megközelítenénk az igazságosság alapvető kívánalmait. (Igen, ez az, amit a mai magyar politikai jobboldalon elneveztek "gender-ideológiának", és tűzzel vassal harcolnak ellene. Persze előtte még beletuszkolnak még egy rakás nem létező jelentést - pl. hogy az egyenlőség egyenlő a nemek eltörlésével, a feministák meg valójában férfiak akarnak lenni - hogy magukkal is elhitessék, hogy a nő emberszámba vétele civilizációnk teljes pusztulását eredményezné.)

A nők fokozott veszélyeztetettsége az erőszak, azon belül a családon belüli erőszak témájában pedig megint egy másik bejegyzés témája lesz. Egyelőre untig elég, ha a fentieket agyunkba véssük. Férfiak, nők egyaránt.

* Fenti kitételek magától értetődően a heteroszexuális életközösségben élőkre vonatkoznak. Azonos nemű életközösségekben nemi különbségek logikusan nem merülnek föl, az egyszülős családmodell pedig megint más elrendeződést von maga után. Persze a közös háztartás felelősségébe a gyereket sem tilos bizonyos mértékben, fokozatosan bevonni, de erről majd máskor lesz szó. Talán gyereknapkor.