Időről időre előkerül az ügynökmúlt és az akták felnyitásának a kérdése. Ha ez valóban a volt rendszerrel való leszámolást és a múlt feldolgozását segítené, az tényleg végtelenül hasznos lenne - kár, hogy ez egyedül arról szól, hogy mindenki ráhúzhassa a vizes lepedőt a politikai ellenfeleire. Minálunk úgyis mindenkit kategorizálni szoktak valamilyen oldalinak. Ha baloldaliról derül ki, hogy ügynök volt, az mindig remek alkalom egy jó kis kommunistázásra, ha jobboldaliról, akkor meg mit kommunistázik, ha egyszer ő is nyakig benne volt? Persze ha jóbarátról derül ki, akkor őt csak megzsarolták, sőt nem is tudott arról, hogy be van szervezve. De ha valakiről a másik oldalon, akkor azonnal szégyellje össze magát és takarodjon a közéletből.
Orbán Viktorról sem először reppen fel, hogy kiskatonaként beszervezte a III/III, a bajtársairól jelentett, például hogy melyikük jár templomba, és hasonlók. Hogy ebből mennyi igaz, nem tudni, nincs rá bizonyíték. Ha minden igaz, az is főleg annak a fényében ciki, hogy annak idején éppen Orbán Viktor volt a rendszerváltó diákmozgalom vezetője, aki oly nagy hanggal követelte a szovjet csapatok kivonását. Azóta meg ő lett annak a pártnak és politikai kurzusnak a fővezére, amelyik az ország minden bajáért máig a kommunistákat teszi felelőssé; amelyik szerint még 1956 (és Mohácsig visszamenőleg minden csata) is valójában bal- és jobboldal harca volt; amelyik az államszocializmus bűneit jelenlegi politikai ellenfeleinek a nyakába varrja, és ezt még alaptörvénybe is foglalja; amelyik egy másik miniszterelnököt éppen kémelhárító múltja miatt akart kicsinálni; valamint amelyik kommunistákat akkor sem tűr utcák és középiskolák nevében, ha ők történetesen antifasiszta ellenállás közben vesztették életüket, tíz évvel a bolsevizmus bűneinek elkövetése előtt.
Bár abból a szempontból a nagy antikommunizmus sem túl hiteles, hogy jelenleg ugyanez az ember és ugyanez a párt az, aki és ami a győzelme pillanatában új rendszerváltást hirdetett és szintén rögtön negyven évre akarta az ország sorsát meghatározni. Nagy dicsőséggel nekilátott a működő demokrácia lebontásának, és el is nevezte "nemzeti együttműködésnek" meg "illiberális demokráciának", a köztársaságot meg gondosan kitakarította az ország nevéből. A rendszerváltáskor kiharcolt szabadságjogokat (aminek segítségével ő maga kétszer is hatalomra került) elkezdte felszámolni, az élet minden területére rátette a kezét, a kormányzat ellenőrzésére hivatott pozíciókat saját emberivel töltötte fel, az igazságszolgáltatást, oktatást, közmédiát és minden mást pártirányítás alá helyezett, a választási törvény átírásával pedig önmaga leváltását még jobban megnehezítette. Rendszeresen megkérdőjelezi Magyarország nyugati orientációját, és az Európai Unió helyett ismét Oroszország szövetségét keresi. Legújabb tervek szerint pedig az ellenzéki tüntetéseknek is gátat akar szabni, azok résztvevőit pedig az ifjúsági szervezettel akarja listáztatni. Orbán Viktor jelenlegi működése mellett tehát érdekel még bárkit, hogy harminc éve kiről mit súgott?
Orbán Viktor nem indít becsületsértési pert, rossz nyelvek szerint azért, mert nem akarja, hogy bármi kellemetlen mégis kiderüljön. Bár ha valaki engem vádolna ugyanezzel, én is inkább csak legyintenék és hagynám a fenébe. Nekem se lenne kedvem ilyesmivel foglalkozni - hát azt sem csodálom, sőt elvárom, hogy egy miniszterelnöknek is legyen rengeteg sokkal fontosabb dolga annál, mint hogy minden hülyeségre perelgessen. Már ha tényleg hülyeség. Ha viszont igaz, valljon színt, aztán menjen a fenébe. De nem az állítólagos ügynökmúltja miatt. Van arra elég ok enélkül is.
--
Cserhalmi Sára filmje: a Drága besúgott barátaim azt a kérdést feszegeti, hogy az ügynökakták feltárása valóban a múlt megismerését szolgálja-e, vagy csupán az évtizedes sérelmek miatti kicsinyes bosszúvágyunk öncélú kiélését? Érdekes, tanulságos, nézendő.
